2018. február 14., szerda

XXI. Fejezet


MIA

FRIENDS
A nővérem még mindig a válaszunkra várt, de senki sem akarta neki elmondani, hogy mégis mi történt a előbb. 
-Mia? -kérdezte Kate. -Elmondanád? 
Nagy levegőt vettem, s letérdeltem mellé. 
-Nem tudom, hogy megtehetem-e. -feleltem.
A nővérem nem értette, hogy miért, bár nem is csodálom.
-Miért nem? -kérdezte Kate.
-Mert nem ez a megfelelő pillanat Kate. -felelte helyettem Joker, s ő is letérdelt mellém, hogy a nővérem közelében lehessen. 
-Miért?
-Lényegtelen Kate, de esküszöm neked, hogy elmesélek mindent csak kérlek gyere velem, hogy megnézhessem minden rendben van-e veled, oké? -kérdezte tőle a fiú. 
Kate nem ellenkezett, ami szerintem még mindig a gyógyszer hatása volt.
Joker felhúzta őt a földről, s felvette, mintha egy mennyaszonyt cipelt volna. 
-Megígérem, hogy vigyázok rá, s ha mindent elmondtam neki, akkor hívlak. -mondta nekem Joker, s bíztatóan rám mosolygott. 
-Rendben van. -feleltem, majd a földön fekvő Dave testére néztem. -Vele mi lesz? 
-Bízd őt is rám Mia. -felelte Joker. -Megoldom. 
Halványan rám mosolygott, majd elhagyta a helyiséget.
Ben és én is elhagytuk azt, s betértünk a szobámba, ahol ismét bepakoltam mindent, ami kelleni fog majd nekem oda, ahova menni szeretnék. 
Miután bepakoltam, átöltöztem, s magamhoz vettem egy kis pénzt, elhagytuk a lakásomat.
Lementünk a lépcsőn, s lassan az épületet is elhagytuk. 
-Hol fogsz lakni? -kérdezte Ben, amikor már az utcán voltunk. 
-The Leonard Hotel szerintem egy kis időre tökéletes lesz. -válaszoltam.
Ben szomorúan elfogadta a tényt, hogy nem szándékozom vissza költözni hozzá.
Elindultam, hogy foghassak egy taxit, de Ben nem engedte. 
-Legalább nem vihetnélek el én? -kérdezte, amire nem mondhattam nemet, így egy kis idő után ismét az ismerős autóban ültem vele együtt, de most a The Leonard Hotel volt a cél.
Egy bő egy órás út után érkeztünk meg az épület elé, egy búcsú csók keretében, már el is hagytam az autót, s az épület irányába sétáltam, majd miután betértem oda alig hittem a szememnek. 
Minden olyan mesésen festett, hogy nem lett volna szívem már most ott hagyni ezt a helyet.
Miután megkaptam a szobám kulcsát, s oda adtam a hordárnak a bőröndömet, felmentem a lépcsőn.
A második emeleten volt a szobám, így nem kellett sokat lépcsőznöm.
Miután betértem a szobámba, s alaposan végig néztem mindent, leültem az ágyamra és vártam.
Ez idő alatt sok minden dolog futott át az agyamon.
Netán Joker tisztességesen fog bánni a nővéremmel? Ha Kate mindent tudni fog, akkor nem lesz rám dühös, hogy hazudtam neki? Vajon Joker mit fog tenni a régi társával? Látom-e még valaha Bent?
Eme gondolatok közepette kopogtam, s azt gondoltam, hogy a bőröndöm érkezett meg.
De mekkorát is tévedtem. 
Hiszen nem a hordár fogadott, hanem Ben.
-Miért vagy itt Ben? -kérdeztem tőle, s kérdő tekintettel néztem rá.
-A szavaknak itt most nincs helye. -felelte, s hirtelen megcsókolt.
Forró csók volt, amit mindig is szerettem.
Ben magához húzott a derekamnál fogva, s egyszer sem hagyta abba a csókot, amit nagyon is élveztem, de sokkal többet akartam tőle, ha már ismét itt van.
Az ágyamhoz sétáltam vele, s hagytam, hogy bármit tegyen velem.
Élveztem, hogy ledöntött az ágyra, fölém mászott, s lágyan csókolgatott.
Tetszett, hogy habozás nélkül rángatta le rólam a ruháimat, amit én is megtettem vele.
Imádtam, hogy ismét szeretkeztünk, de most úgy, mint még soha.



***

Reggel arra ébredtem, hogy valaki lágyan simogat, s édes szavakkal szólítgat:
-Ébresztő Csipkerózsika! 
Halk kuncogás hagyta el a számat, majd a mellettem fekvő férfira néztem.
-Ébren vagyok hercegem! -feleltem.
Ben mosolygott. Gyönyörű mosolya volt, amit mindennél jobban szerettem.
-Tudod mit szeretnék nagyon Mia? -kérdezte tőlem Ben egy idő után, majd a vállamba temette borostás arcát, s halnak felelt helyettem. -Veled lenni. Örökre. 
A tudatomba égett minden szava, s átkoztam az eget, hogy nem lehetek vele.
-Menned kéne. - mondtam, s halványan elmosolyodtam.
-Tudom. - felelte, majd mellém ült, s lágyan megcsókolt.
Mennie kellett, majd tényleg elment.
Úgy gondoltam hogy jobban meg kéne ismernem a környéket, ezért kimentem az utcára.
Benéztem egy-két érdekesebb üzletbe, majd a Tom's Cool nevezetű bárba is bementem.
A hely maga egészen hangulatos volt.
- Sziasztok! - köszöntem a pult mögött álló két személynek. Egy nőnek és egy férfinak.
-Szia. Mit adhatunk? -kérdezte a nő.
-Vodka narancsot. - feleltem, s leültem az egyik bárszékre.
-Noel máris hozza. - mondta, s elment, hogy megmossa a poharakat.
Noel se perc alatt megcsinálta a kedvencemet, s széles mosoly keretben adta oda nekem.
-Köszönöm.
Elvettem a poharat, s egyből megittam az egészet. Kellemesen marta a torkomat az íze. 
-Hozhatok még? - kérdezte Noel.
-Nem, köszönöm. - feleltem, s éppen készültem volna kivenni a táskámból a pénzt, amikor valaki megelőzött, s a vodka narancsom megfelelő összegét nyomta Noel kezébe.
Felnéztem rá, s kérdőn felvontam a szemöldökömet.
-Miért fizetted ki az italomat? - kérdeztem tőle kíváncsian.
A srác mosolyogva rám nézett.
- Miért ne tehettem volna? -kérdezte csintalan mosoly keretében, majd elővéve a zsebében lapuló kocsikulcsot finoman megkérdezte. - Elvihetlek?
Kellett egy kis idő, hogy végig gondolhassam, aztán halványan elmosolyodtam.
-Igen.



BEN

Supplies
-Megérkeztem! - kiabáltam a szüleimnek, amikor benyitottam a házunkba.
Anyám és apám sietve rohantak oda hozzám, s szorosan öleltek át.
-Annyira aggódtunk érted fiam. Hol voltál? - kérdezte anyám, s még a levegőt is kinyomta belőlem szoros ölelésével.
-Dolgom volt. - feleltem szűkszavúan, s kimásztam anyám öleléséből.
El akartam innen menni, de apám nem engedte.
-Fiam, beszélhetnék veled? - kérdezte apám.
-Most nem. - feleltem, s el akartam menni mellette, de megragadta a karomat.
-Pedig nagyon is kéne, mert a barátnőd igen érdekes dolgokat mesélt nekünk. - mondta apám, s mélyen a szemeimbe nézett.
A vér is megfagyott az ereimben.
Szóval az a kis kurva képes volt beköpni a szüleimnek.
-Fasza, de ez engem kurvára nem érdekel. - feleltem, s kitépve a karomat apám kezeinek szorításából, felmentem a szobámba, s bezártam magamat oda, hogy végre egyedül lehessek.
Elszívtam a maradék jointot, kiittam az eldugott söröm tartalmát, s még egy pórnót is megnéztem.
Visszatértem, bár kicsit másképp. Most igazán szerettem valakit.
Pár órával később kopogtak.
-Igen? -kérdeztem az ágyamon fekve.
-Én vagyok az Ben. -válaszolta Eva.
Elhagytam az ágyamat, s kábán lépkedve beengedtem őt.
-Mit akarsz? - kérdeztem tőle, s neki dőltem a falnak.
Eva fintorogva végig nézett a szobán, majd mogorván megjegyezte:
-Ha ezek a szagok anyád tudomására jutnak neked annyi.
Halkan felnevettem, majd neki löktem őt a falnak.
-Sosem fog tudomást szerezni róla édes. -feleltem, majd lerogytam a földre.
Eva zavartan leült mellém.
-Miért teszed ezt magaddal azok után, hogy itt van Mia? -kérdezte Eva.
Magam se tudtam. Talán csak megszokás.
-Nem tudom. - feleltem, s a tenyerembe temettem az arcomat.
Feltörtek a régi emlékek.
A féltestvérem Jonathan, Victoria és a szex, Alex és a drog, Mia és a szerelem.
-Nem teheted magadat tönkre. - mondta Eva. - Ha így folytatod, akkor meghalsz.
Kurva életbe igaza van. 
-Ezt akarod?
Ezt akarom? 
-Nem, kurvára nem akarok meghalni. - feleltem, s sírva borultam Eva ölébe.
Tudtam, hogy igen megleptem a lányt, de nem tett ellene semmit.
Egyszerűen csak hagyta.


***

Órák múlva már az ágyamban ébredtem, s rögtön megcéloztam a fürdőszobát, mert hánynom kellett.
Kurvára nem tett jót nekem az a sok szar. 
Miután végeztem, leültem a padlóra, s vártam.
Egy idő után arra eszméltem, hogy valaki dühösen kopog, így elhagytam a kis helyiséget, s beengedtem azt a valakit a szobámba.
-Mit szeretnél Be? - kérdeztem a szőkeséget, aki idegesen lökött neki a falnak.
-Érdekelne, hogy a szüleid mesélték-e neked, hogy tudnak rólatok. - felelte.
Halkan felnevetett.
-Mesélték, de pont nem érdekelt. - mondtam. -Faszomat sem érdekli, hogy mit gondolnak róla. 
-Tudod, hogy szánalmas vagy? - kérdezte tőlem Be, s megszorongatta a pólómat.
-Tudod, hogy szakítani akarok veled? -kérdeztem, s ellöktem őt magamtól.
 Be megtorpant, s egy kicsit elsápadt.
-Minden oké? -kérdeztem tőle.
Erre ő ismét magához vont, s zokogva kiabálta, hogy nem szakíthatok vele.
Pedig dehogy nem. 
-Miért ne tehetném Be? - kérdeztem tőle, s megragadtam a két kezét.
-Tönkre tennéd egy ilyen apróság miatt a kapcsolatunkat? -kérdezte. -A tökéletes párt?
-Sosem voltunk tökéletesek. -fintorogtam, s lelöktem az ágyamra.
-Nekem mindig is azok voltunk. -mondta, s el akarta hagyni a szobámat, de nem hagytam neki.
-Hagyd abba a sírást, s kérlek holnap már ne legyél itt. -kértem, amire a szőkeség dühösen kiviharzott a szobámból, s hangosan csapta rám az ajtómat.
Nagyszerű Ben. Remélem, hogy ezzel nem okoztál még több galibát. 


***
-Mégis hogyan voltál képes elküldeni innen Bettanyt? - kérdezte tőlem anyám a nappaliban. 
Idegesen temettem ismét a tenyerembe az arcomat. 
-Felelnél végre anyádnak Ben? - kérdte tőlem apám. 
Felnéztem a családomra, s mély levegőt vettem. 
-Egyszerűen csak megmondtam neki, hogy nem akarok többé vele lenni, s kértem, hogy húzzon el, mert semmi értelme sem lett volna a tovább maradásnak. - mondtam. 
A szüleim torkán akadt a szó, s csak egy idő után tudtak megszólalni. 
-Ez mind Mia miatt van? -kérdezte anyám. 
Lesütöttem a szemeimet, s igazat adtam neki. 
-Igen miatta. - feleltem. -Mert szeretem




Sziasztok!
Annyi kihagyád után, ismét itt vagyok.
Remélem valamennyire tetszeni fog nektek ez a rész, s annak ellenére is, hogy nem igen voltam mostanság a középpontban. 
Hamarosan ismét jelentkezem.
                                                        Csók: C



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése