2017. szeptember 17., vasárnap

XVI.Fejezet



MIA

Back to You
Először is Joker.
Miután rákérdezett a nyakamon lévő foltra, nem igen tudtam mit felelni neki, hiszen már amúgy is tudta, hogy mi folyik itt.
Viszonyom van a célpontunkkal. 
-Talán inkább mást kellett volna megbíznom erre a feladatra? - tette fel a kérdést inkább magának, mint nekem, majd idegesen belecsapott a falba. -Tudod, mit?
-Igen? - kérdeztem félve.
-Inkább a nőcsábász Zachet vagy a meleg Kiarat kellett volna felbérelnem erre a feladatra, mert aztán ők biztosan nem szerettek volna bele a célpontunkba.
-Nem is szerettem bele! - háborodtam fel, bár tudtam, hogy ez nem igaz.
Tényleg nagyon megkedveltem őt. 
-Hát persze. - felelte, majd eltávolodott tőlem s megvárta, míg kifizetem a kosár tartalmát.
Miután a vodkát is lehúzta, kifizettem mindent, majd elhagytam a kis helyiséget.
Kilépve az utcára Joker még mindig nem hagyott magamra.
-Nincs jobb dolgod? - kérdeztem, amire halkan felnevetett s ismét neki nyomott a falnak.
Nem lehetne, hogy többet nem nyomkodna sehova? 
-Tudod még mindig nem tudom, hogy miért vagy itt.
-Már mondtam, hogy Victorai miatt. - feleltem, de neki ez nem igazán tetszett.
-Ne akard, hogy megüsselek, mert esküszöm most már tényleg megteszem - sziszegte a fogai közt s hozzám nyomta az ágyékát, amitől halk nyögést hallattam. -Ki vele!
-Addig nem hagysz békén, amíg el nem mondom?
-Pontosan - felelte.
Nem volt más lehetőségem, bármennyire nem akartam elmondani neki semmit.
-Ma követtem őt egy elhagyatott raktárépületbe, ahol azzal a bizonyos alakkal találkozott, akiről meséltem nektek még régebben.
-Tudod már, hogy mi a neve?
-Igen tudom, de már nem él, hiszen megölte volna azt a lányt, aki úgy hiszem, hogy fontos Ben számára, így nem igen tehettem mást.
-Hiszen érte dobog a kicsi szíved. - fintorgott, amire már késztetést éreztem, hogy felpofozzam.
Talán sikerrel is jártam volna, ha nem lenne a kosár a kezembe s nem fogta volna csuklómat.
-Rohadt életbe! - üvöltöttem idegesen, majd rángatózni kezdtem.
-Folytasd!
-Alex volt a neve, de már úgy is mindegy. Miután megöltem, megmentettük a lányt s elhoztuk ide, hogy biztonságban legyen, bár nem tudom, hogy miért.
-Hihetetlen, hogy nem tudtam se a lányról, se erről a srácról - hüledezett, majd elengedett.
-Ennyire meglepő? - vontam fel a szemöldökömet.
-Igen ennyire - felelte, majd hozzátette. - Most már mehetsz. Majd telefonon beszélünk.
-Nem lehet, mert tönkrement.
-Akkor majd találunk rá eszközt, hogy kapcsolatban legyünk - válaszolta, majd elment.
Nem tudom pontosan merre, mert pont akkor sütött a nap a szemembe. Pech. 


***
Másodszor pedig Ben. 
Amikor beléptem az ideiglenes házunkba letettem a zacskónyi vett dolgot, majd gyorsan bekaptam valamit enni, mivel már eléggé éhes voltam. Miután meg reggileztem megkerestem Bent, aki bármennyire is meglepő éppen azzal a lánnyal csókolózott a hálószobában.
-Mégis mi a fene folyik itt? - kérdeztem felháborodva.
-Meg tudom magyarázni! - szabadkozott Ben, amikor eltávolodott a lánytól.
-Felesleges! - feleltem s ott hagytam őket.
Egyenesen kifelé menet vettem az irányt, de még mielőtt kimehettem volna, valaki megállított.
Megragadta a csuklómat és szorosan vont magához.
-Nem akarom, hogy itt hagyj! - hallottam Ben szavait.
-Pedig ezt fogom tenni - feleltem s mocorogni kezdtem, de így sem engedett.
-Hadd magyarázzam meg neked - kérlelt ismét.
-Szerinted bármin is képes változtatni a magyarázatod? - kérdeztem, majd kirángattam magamat a szorításából s felé fordultam, hogy meghallgassam.
-Igen - felelte s bele is kezdett.
Elmesélt mindent arról, hogy ez a lány segített neki anno megismertetni a világot, amikor már Bettany volt a partnere, így tisztán leesett, hogy Victoria volt, akkor a szerető.
Aztán mesélt arról, hogy amikor rossz passzban volt, mindig ez a lány segítettet neki kikapcsolódni, vagyis a megfelelő gyönyörhöz juttatnia.
Ezek után tért rá a mai napra. Azt mondta, hogy a lány csókolta meg őt, mivel az előbb éppen érzékeny búcsút vettek egymástól.
-Tehát neked nem jelentett semmit az a csók? - kérdeztem tőle, amire megvakarta a halántékát.
-Valamit azért jelentett számomra, de nem úgy - válaszolta, majd mélyen a szemeimbe nézett s, így folytatta. -A tieid annál inkább jelentenek valamit!
Miután elhangoztak a szavai, megcsókolt. Lágy volt, de mégis szenvedélyes.
-Tényleg mennem kéne! - suttogtam az eltávolodásunk után.
-Igazad van, mivel anyám azt mondta, hogy ha nem érsz haza időbe, akkor ki fog rúgni - felelte Ben, amire hatalmasra kerekedtek a szemeim, majd egy gyors csók után, már ott sem voltam.
Nem lett volna oké, ha kirúgnak onnan, hiszen még mindig nyomoznom kellett.
És bármennyire nem akartam, nem tehettem semmit.


BEN

Drag Me Down
Miután elment, visszamentem a házba, majd miután megtaláltam az üveg vodkát a zacskó mélyén, leültem vele a kanapéra.
-Igazán jól tetted, hogy vettél piát! - mondtam magamnak, mivel akinek elmondhattam volna, az nem volt már itt.
Az üveg alkohol elfogyasztása után kénytelen voltam aludni egy keveset, mivel már most eléggé kifáradtam.
A nem kevesebb, mint két órás alvás után, arra ébredtem, hogy valaki gyengéden simogat.
-Mit akarsz? - kérdeztem dünnyögve, mivel nem igen akartam még felébredni.
-Gondoltam szólok, mielőtt elmegyek - mondta Tori, amit miután felfogtam, egyből felültem a kanapén, majd szorosan vontam magamhoz egy szoros ölelésre.
-Nem mehetsz el Tori! - kérleltem, hiszen még mindig nem akartam ezt.
-Tudod, hogy ezt már megbeszéltük Ben! - felelte, majd eltávolodott tőlem és mélyen a szemeimbe nézett. -Hidd el végre, hogy mind kettőnknek, így lesz a legjobb!
-Nekem nem - feleltem, amire megragadta az államat.
-Pedig, majd megtudod, hogy igazam volt - válaszolta, majd nyomott egy csókot a homlokomra s hagyta, hogy felállhassak.
-Már csak azt kéne megoldanom, hogy miből jussak el Ugandába! - nevetett fel zavarában.
Erre egyből a kezébe nyomtam egy nem kis összeget, amit nagy nehezen, de elfogadott.
-Köszönöm szépen! - mondta, majd csókot nyomott az arcomra s elhagyta a házat.
Nem mentem utána. Egyszerűen csak hagytam, hogy elmehessen.

***
Bő fél óra múlva kopogtak, de a reményem hamar elszállt, amikor nem Tori állt előttem.
-Oh Marco, szia! - köszöntem annak a srácnak, akié ez a ház.
-Gondoltam kissé lelkesebb leszel, hogy látsz! - hitetlenkedett. -Valami nyomaszt?
Miután megöleltül egymást s beengedtem a házába elmeséltem neki mindent.
Arról, hogy ki miatt kellett a háza s, hogy miért vagyok ilyen bús.
-Idd le magad részegre haver, akkor nem fognak érdekelni ezek a problémák - javasolta.
-Te már csak tudod, ugye Marco? -nevettem fel, mivel pontosan, így ismertük meg egymást.
Amikor leérettségiztem, úgy döntöttem, hogy megünnepelem, így mentem el a Billy kocsmába.
Pár sör után ismerkedtem meg Marcoval, aki éppen az nap szakított egy Rita nevű lánnyal, akiről megtudta, hogy titokban más férfiakkal is kavar, így bánatában kiöntötte nekem a szívét.
Alig fogta fel közben, hogy legalább tizenöt korsó sört is lenyomott a torkán, amitől aztán csúnyán beállt, így nekem kellett ide hazacipelnem őt az éjszaka közepén.
-Hát hogyne tudnám Ben! - nevetett fel zavarában. - Azóta Rita már lányokkal is kavart.
-Rita leszbikus?
-Biszexuális - válaszolta Marco, nekem pedig a torkomon akadt a szó.


***
Miután elbeszélgettünk egymással nekem mennem kellett, mivel a szüleim már kerestek.
Hogy gyors legyek, hívtam egy taxit, majd egy kis idő után már otthon is voltam.
Belépve a házba három szempár szegeződött rám.
-Mi tartott ilyen soká fiam? - kérdezte apám, amikor rám nézett. -Hol voltál?
-Csak egy barátommal itt-ott - mondtam, amit már anyunak is közöltem tegnap, de úgy tűnik ő nem igen említette meg apának ezt a kis apróságot.
-Máskor jobb lenne ha szólnál, világos? - kérdezte apám.
Hány évesnek gondol? Tizenkettő? 
-Igen világos - feleltem, majd megforgattam a szemeimet. -Megyek aludni.
Meg sem vártam, hogy Bettany kövessen, hiszen biztos voltan benne, hogy velem akarná tölteni az estét, de nekem ehhez semmi kedvem sem volt, ezért gyorsan nélküle felmentem a lépcsőn.
Miután felmentem a lépcsőn, valaki megrángatta a karomat s berángatott egy sötét szobába.
-Képtelen voltam tovább várni rád - suttogta egy ismerős hang a sötétségben. Mia.
-Ennek nagyon is örülök - feleltem, majd szenvedélyesen megcsókoltam őt.
Szenvedélyes, mégis vad és vágykeltő csókcsatát vívtunk egymással a szobában, amikor egyszer csak mind a kettőnket megvakított az egyik lámpa fénye, amit valaki felkapcsolt a kis helyiségben.
Hirtelen távolodtunk el egymástól s néztünk az illető felé, aki tönkretette a pillanatunkat.
-Elmesélnétek nekem, hogy mégis mióta tart ez köztetek? - kérdezte Eva, miközben álmosan nézett ránk az ágyában fekve s ekkor esett le, hogy éppen Mia és Eva lakrészében voltunk.


Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen későn sikerült hozni a folytatást, de meg kell nektek ezt szoknotok, mert iskola időben nem igen van időm írni, amit nagyon is bánik, mivel az írás a szenvedélyem.
Remélem, hogy legalább tetszett nektek ez a kis rész, bár tudom, hogy megint nem voltam nagyon kedves, de nem tehetek róla. 
Egyszerűen szeretem az ilyen izgalmakat!
Várom a véleményeket!
                                         Csók: C








2017. augusztus 31., csütörtök

XV.Fejezet


MIA


Havana
Órákig üldögéltünk a kanapén, s mind a gondolatainkba feledkezve. 
Nekem azon kattogott az agyam, hogy mégis mit teszek ezek után?
-Nem feleltél - motyogta Ben a néma csöndben. -Miért?
Miért?
-Ha elmondanám, akkor utálnál - feleltem, majd a tenyerembe temettem az arcomat, hogy még pokolibban érezzem magamat.
-Tennénk egy próbát? - kérdezte, majd megragadta a karomat.
Hirtelen érintése miatt megrezzentem. 
-Miért? - kérdeztem, amikor felnéztem rá.
-Mert szeretném - felelte, így kénytelen voltam belekezdeni.
Mindent elmondtam neki kivéve egyet. Nem említettem Jokert.
Elmondtam neki, hogy egy titkos szövetségnek dolgozok, akik arra bíztam meg, hogy nyomozzam ki a titkait. Ezért voltam ott ahol, és ezért tudtam azt, amit. 
-Akkor szándékkal lettél a cselédünk, ugye? - kérdezte tőlem Ben, miközben az ujjait tördelte.
-Igen - feleltem. -De van valami, amit szándék nélkül tettem.
-Még pedig mit? - kérdezte a fiú, amikor könnyes szemeivel rám nézett.
Annyira bántam mindent!
-Beleszerettem valakibe, akibe nem kellett volna - válaszom hallatán tágra nyíltak a szemei, remegő kézzel simitott végig az arccsontomon, s húzott magához egy lány, de mégis szenvedélyes csókra.
A cselekedetünk még szenvedélyesebbé vált, amikor kezei vándorútra indultak. 
A combomról haladt felfelé egészen a melleimhez. Megmarkolta őket, s közelebb húzódott.
-Tori már biztosan alszik - suttogta. -Lenne kedved egy menethez? 
Igen lenne, de még mennyire! 
Nem feleltem, de úgy vélem, hogy a szapora lélegzetvételeimnek köszönhetően tudta a választ, mivel a következő pillanatban már alatta feküdtem a kicsi kanapén egy szál melltartóban és bugyiban. 
-Tudod néha úgy érzem mintha ki lennék szolgáltatva - jegyeztem meg.
Ben értetlen tekintettel nézett rám a homályban. 
-Nem értelek - felelte.
-Az adoniszi tested alatti rabod vagyok - suttogtam, amire Ben szélesen rám mosolygott.
-Szerintem inkább szerencsés vagy - lehelte a fülembe.
Kicsatolta a melltartópántomat, s letépte rólam a bugyimat, így csupaszan feküdtem alatta.
Egy kis idő után, aztán ő is csupaszan feküdt felettem.
-Nem érdekel, hogy ki vagy, de kérlek bizonyítsd be, hogy valóban szeretsz! - kérlelt, amire magamhoz húztam egy lány csókra, s megvártam, amíg tövig belém hatol. 
Forró lángok csaptak fel a testem minden egyes szegletében.
-Hihetetlen vagy! - üvöltöttem fel, de ő rögtön be is fogta a számat, mivel a szomszéd szobában éppen Victoria aludta az igazak álmát. -Bocsánat! 
-Semmi baj - felelte, s végigcsókolta a nyakamat, mialatt ütemesen mozgott bennem.
Hihetetlen, hogy ez tényleg ismét megtörténik.
Azt gondoltam, hogy örökké megutál, de nem. Talán, ha említettem volna Jokert. 
Bele se merek gondolni, hogy talán pont e miatt lenne vége mindennek. 


***

A nap sugara beszűrődtek a nappaliban lévő egyetlen apró ablakon, így adva egy kis fényt.
Ben még aludt, így  meg tudtam csodálni tökéletes testét és arcizmát. 
-Mennyire tökély - suttogtam, miközben végig simítottam a felsőtestét, de eme tettemre kissé felébredt, így inkább hagytam aludni.
Elhagytam a kanapét,felöltöztem, bementem a konyhába, s kinyitva a hűtőt semmit sem találtam. 
Kifosztotta az hűtő egész tartalmát ez az alak?
Nem tehettem mást, minthogy keresek egy kisboltot és veszek valamit enni. 
Mivel nálam nem volt pénz, ezért kölcsön vettem attól a fiútól, akivel az este szeretkeztem, de reménykedni tudtam csak abban, hogy nem veszi, majd rossz néven a ,,lopást".
Kilépve a házból egy kis keresgélés után leltem egy kis boltra.
Belépve az apró helyiségbe egyenesen az élelmiszerek felé vettem az irányt.
Találtam kenyeret, paprikát, paradicsomot és szalámit. Talán ennyi bőven elég lesz. 
A talált kosárban lévőkkel indultam a kasszához, de egy igen vonzó részleghez jutottam.
Nem vagyok benne biztos, hogy önszántamból, de az üvegek tartalma vonzott.
Whisky, vodka, tequila, rum, bor és sör. Micsoda választék. 
-Egy üveg vodka csak nem ártana meg - motyogtam az orrom alatt s egy vodka felé nyúltam.
-Hadd segítsek - mondta a mellettem álló férfi és levette nekem a magas polcon lévő üveg vodkát.
-Köszönöm - köszöntem meg, de amint felnéztem az illetőre egyből elsápadtam.
Szeretnétek tudni, hogy ki áll előttem? 
-Mégis mi a fenét keresel itt Joker?
-Ezt én is kérdezhetném tőled Mia - válaszolt s a kezembe nyomta az üveg alkoholt.
Mérgelődve vettem el tőle és tettem bele a kosaramba.
-Mennyire bántana, ha azt mondanám, hogy nem tartozik rád? - kérdeztem.
Erre ő hangosan felnevetett, majd neki lökött a falnak és nem engedett.
-Tudod, hogy nekem dolgozol csillagom. - felelte.
Most komolyan mi a fenét mondhatnék neki?
-Victoria. - nyögtem ki, amire Joker értetlen tekintettel nézett rám. -Miatta vagyok itt.
-Mégis miért?
-Nem akarom elmondani - motyogtam, mivel megfogadtam, hogy nem köpöm be többet Bent.
Elég annyi ok, hogy nem utált meg azért, mert hazudtam. Nem tehettem meg ezt vele. 
-Pedig kurvára elfogod nekem mondani te mocskos kurva! - üvöltötte Joker.
Eme tette miatt sikoltottam fel, aminek következtében többen is felénk néztek.
-Ugye nem akarsz elintézni az emberek szeme láttára? - tettem fel a kérdést, hiszen biztos voltam benne, hogy bármikor képes lenne megütni akárhol csak tud.
-Úgy gondolod, hogy képes lennék rá? - kérdezte egy kissé lágyabban.
-Nem gondolom, hanem tudom. - feleltem.
Joker eltávolodott tőlem és már indulni készült. Ahogyan én is, de nem tehettem.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét neki nyomott a falnak, de most valami olyat tett, amit még álmomban sem mertem volna gondolni. Egyszerűn csak megcsókolt. Megcsókolt.
Az agyam szerencsére tudatában maradt, így sikerült ellöknöm őt magamtól tiszta erőmből.
-Gondolhattam volna - nevettem fel, de nem értettem, hogy miért.
-Mégis mi ilyen vicces?
-Tudom, hogy undorodsz tőlem, de mindig is vágytál volna erre - felelte végig mutatva a testén, ami szent igaz tényleg egészen dögös volt. -Dave és közted sosem volt testi vonzalmon kívűl semmi, mivel sosem bírtátok egymást igazán.
Bökd már ki azt a szent szar lényeget!
-Letepertél volna, ha nem lenne a szíved valakié - felelte, mire egy kissé meginogtam.
Nem lehet, hogy ennyiből leesett neki, hogy oda vagyok valakiért.
-Hazugság - lihegtem.
-Nem vagyok benne olyan biztos - felelte s megragadta a nyakamat.
Nem hiszem el, hogy nem voltam képes eltüntetni. 
-Szeretkezés közben szívta ki a nyakadat a célpontunk, ugye?



BEN

Boys
Reggel arra ébredtem, hogy Mia sehol sincs. 
Mindenhol megnéztem, de nem volt se a házban, se a kertben. 
Lehet, hogy haza ment?
Miután magamra aggattam a bokszeremet, bementem a konyhába, hogy élelem után kutassak, de a hűtő üres volt.
Lehet, hogy Mia elment venni valamit? 
Na, de miből is tellett volna rá neki, nem igaz? - gondoltam magamban, aztán gyorsak le is csekkoltam a pénztárcámat.
-Hát persze - nevettem fel, amikor észrevettem, hogy egy kis összeg hiányzik belőle, de nem is kerítettem neki nagy ügyet, hiszen közös érdek miatt lopott tőlem pénzt, és nem magának valamire. Remélem. 
Éhezve ültem vissza a kanapéra s kapcsoltam be a telefonomat, ami több, mint tíz hívást jelzett.
Minden nem fogadott hívás a szüleimtől jött.
Most akkor szépen vissza is hívom őket. Legalábbis anyát biztosan. 
Harmadik csöngésre vette fel nekem s idegesen szólt bele.
-Mégis hol a bánatban vagy fiam? - kérdezte.
-Neked is szép napot anyu - feleltem, majd elfeküdtem a kanapén.
-Tudod, hogy mennyire aggódtunk érted? Se egy hívás, se egy üzenet, hogy mégis hol vagy. 
-Biztonságban vagyok - feleltem, de anya nem tágított.
-Eva szerint biztosan a kórházban vagy a másik cselédünkkel, de tegnap este bementünk oda és nem találtunk titeket sehol sem. Kérlek mondd meg az igazat fiam! - kérlelt anyu.
Mit is mondhatnék neki? 
-Egy barátommal vagyok, de fogalmam sincs, hogy Mia hol lehet. -feleltem félig az igazat mondva, hiszen most tényleg nem tudom, hogy Mia mégis hol lehet. 
-Rendben van. Legalább, ha valamilyen oknál fogva összefutnál a cseléddel, kérlek mondd meg neki, hogy ha negyvennyolc órán belül nem térne vissza a házba, akkor ki lesz rúgva. 
Leesett az állam, ahogyan anya kimondta ezeket a szavakat.
-Nem teheted ezt meg anya - feleltem.
-Dehogy nem fiacskám - válaszolta, majd letette a telefont és többet nem is keresett az nap.


***
Miután megmosakodtam és felöltöztem, szereztem egy üveget, amibe csapvizet töltöttem s bevittem a hálószobában alvó leánynak, aki már nem is volt annyira ,,alvó leány"
-Jó reggelt Tori! - köszöntöttem, majd oda adtam neki a vizet, hogy igya meg.
-Köszönöm - elvette tőlem és szinte az egész tartalmát kiitta belőle.
Amikor vissza adta, felült az ágyon és hatalmasat ásított. Édesen festett. 
-Jót tett neked az alvás? - kérdeztem tőle, amire kedvesen rám mosolygott. 
-Azt hiszem, hogy igen -felelte, majd halkan felszisszent, amikor még jobban felült az ágyon. 
-Megnézhetem őket? - kérdeztem utalva a sebeire. 
-Igen - felelte, majd hagyta, hogy levegyem róla a pólót. 
Egy szál melltartóban ült előttem, de próbáltam nem erre gondolni, hiszen a szívem már másé.
Bárkivel s bárhol vagyok mindig is Mia jut eszembe. 
-Szabad? - kérdeztem, majd lassan végígsimitottam a hasán, hátán, vállán és nyakán lévő sebein. 
Minden pillanatban tudatta velem a nem múló fájdalmait. 
-Megengeded, hogy kitisztítsam a sebeidet? - kérdeztem tőle, de nem kellett másodszor is kérnem.
Szinte könyörgött azért, hogy segítsek, így miután megtaláltam az egészségügyi dobozt máris neki kezdtem a hosszú, de hasznos fertőtlenítésnek és kötözésnek. 
Háromnegyed órába tellett, de megérte. 
-Köszönöm Ben - mondta a lány, majd visszadőlt az ágyra. -Nem hoznál valamit enni?
-Hoznék én, de nincs itthon semmi -feleltem. - Mia biztosan hoz nekünk majd valamit. 
-Mia? - kérdezte Tori. - Az a lány, akiről áradoztál nekem? 
-Igen az a lány - feleltem, majd ráültem az ágyra, hiszen tudtam, hogy innen nem szabadulok.
-Mit keres itt? - kérdezte Tori kíváncsi tekintettel. 
-Tudod, ott volt az épületben. Ha nem lett volna ott, akkor már mind a ketten hallottak lennénk, de ő volt az a személy, akinek az életedet köszönhetem. Talán sosem tudnám viszonozni ezt neki. 
-Biztos vagyok benne, hogy már kellőképpen megadtad neki azt, amire vágyott - felelte Tori, amire egyből a tegnap este jutott az eszembe.
-Tehát mindent hallottál? 
-Úgy bizony - kuncogott, majd a vállamra tette a kezét. - Hihetetlen, de úgy hiszem, hogy számodra ő az a lány, akit mindig is kerestél magad mellé Ben. Nem Bettany az, hiszen őt soha sem szeretted, mert akkor nem lettél volna képes gyönyörhöz juttatni engemet a mosdóban, nem rémlik? 
Oh dehogy nem rémlett. 
Az első pillanata annak, hogy megcsaltam valakit. Victoria törte meg azt a kapcsolatot. 
Ő lett a szeretőm. A legkedvesebb szeretőm.
-Igazad lehet - feleltem, bár biztos voltam benne. Tudtam, hogy igazat mond. 
-Csak ígérd meg nekem, hogy sokkal több figyelmet szentelsz neki, mint nekem. Hidd el nem vagyok én olyan fontos személy, hogy akár életem is legyen. A párom egy mocskos gazember, gyermekek sem lehet soha s neked sem tennék jót, ha veled maradnék. 
-Tori mégis miről beszélsz? - kérdeztem tőle meglepetten. 
-Mivel már nem leselkedik rám több veszély, így ténylegesen itt ahogyan az országot. 
-Hova mennél? - nem tehettem róla, de könnyezni kezdtem. 
Ő volt nekem a mindenem. Az egyik mindenem. 
-Uganda elsőre megteszi - válaszolta, amire egyből leesett az állam.
Uganda nagyon messze van.
-Miért teszed ezt velem, ha? - már mondhatni pityeregtem, így szorosan magamhoz vontam egy ölelésre, amivel talán magamhoz láncolhatom őt örökre. 
Tudom, hogy gyerekes amit művelek, hiszen ő csak egy szerető, de nekem akkor is több.
Ő mutatta meg nekem az élet mocskos oldalát. Mindent tőle tanultam meg. 
Ő miatta váltam azzá, akivé. Nekem pedig tetszett ez az énem. 
-Nem maradnál mégis a kedvemért? - kérdeztem tőle még szorosabban vonva magamhoz. 
-Pont miattad nem akarok maradni Ben. Hidd el, hogy ezt érted teszem. Csakis érted.
 -Értem? - eltávolodtam tőle, majd a szemeibe néztem. 
-Igen, érted - felelte, majd lágyan megcsókolt.
Ártatlan csók volt, de sokat jelentett számomra. 
-Szeretlek - suttogtam, de természetesen valakit igenis jobban szerettem. 
Tori az a lány az életemben, aki megmutatta a valódi énemet s elvezetett ahhoz a lányhoz, akit úgy hiszem, hogy örök életemben szeretni fogok. Mia a végső állomás az életemben. Tudom.
-Mégis mi a fene folyik itt? - kár, hogy nem ennyire egyértelmű mások számára. 
Hirtelen távolodtunk el egymástól Torival, majd egyszerre néztünk a szobában álló lányra. 
Egy zacskó élelmet szorongatott s könnyes tekintettel méregetett minket. Istenem Mia!
-Megtudom magyarázni! - szabadkoztam bármennyire is tűnt lehetetlennek.
-Felesleges - felelte, majd kiviharzott a helyiségből.


Sziasztok!
Ugye hamarosan iskola, így szinte alig lesz időm írni nektek.
Legközelebb nem tudom mikorra várható a folytatás, de igyekszem!
Remélem, hogy ez a rész is tetszett nektek!
UI: Melyik szereplő a legszimpatikusabb számotokra?
                              Csók: C. 












2017. augusztus 20., vasárnap

XIV.Fejezet



MIA

Waterfall
Nem hittem el, hogy minden rendben van vele, hiszen láttam a szemében, hogy valami nagyon nem oké. 
-Biztos? -tudni akartam, hogy mi történt.
-Biztos - felelte, majd megvakarta a halántékát. -Jobb lenne hazamenni, mert a szüleim nem néznék jó szemmel, ha kiderülni hogy együtt voltunk. -mondta, amire egyetértettem vele. 
Együtt indultunk vissza a tömegközlekedés segítségével, majd egy bő fél óra múlva már ,,otthon" is voltunk. 
Szerencsére senki sem volt már ébren, így sikerült mind a kettőnknek szerencsésen felmenni az emeletre, majd bemenni a lakrészünkbe. 
Amikor beléptem az ideiglenes szobámba nem gondoltam volna, hogy Eva ébren van, ezért egy kis sokk keretében vettem észre, hogy a lány a falnak támaszkodva méregetett dühös tekintetével. 
-Hogy-hogy még nem alszol Eva? - kérdeztem tőle, majd elkezdtem levetkőzni előtte.
-Szerinted? - kérdezte ingerülten. -Egész nap falaznom kellett neked, hogy Maria és Greg ne vegye észre, hogy te csak úgy egyszerűen leléptél innen!
-Megtudom neked magyarázni - feleltem, majd magamban még jó alaposan átgondoltam a dolgokat, hiszen nem voltam benne biztos, hogy tudnia kéne a nővéremről és a ház urának fiáról.
-Kezdtek türelmetlen lenni Mia - idegeskedett, így kénytelen voltam belekezdeni a mondandómba.
-Kaptam egy üzenetet, hogy a nővérem aligha él, így nem tehettem mást, mint hogy elmegyek és vele maradok, amíg csak lehet - feleltem, amire Eva arcizmai megenyhültek.
-Ugye most már jobban van?
-Szerencsére igen - halvány mosollyal feleltem neki, amire ő megvakarta a halántékát és rákérdezett arra, amiről már tényleg nem akartam neki beszélni.
-Ben veled volt, ugye? - kérdezte, majd hozzátette. -Mert láttam, ahogyan elrohant utánad.
Remélem nem jön rá, hogy titkos viszonyt folyatok vele.
-Igen velem volt - mondtam. -De csak mivel beszélgettünk és gondolom kíváncsi volt, hogy hova rohantam el, elvégre ki ne lenne az, ha egy beszélgetés közben lépne le a társalgó társa?
-Igen, ez igaz - felelte Eva, majd fáradtságára hagyatkozva bedőlt az ágyába.
Én is bedőltem az ágyamba, majd nagy nehezen, de engem is elnyomott az álom.

***
Egész nap szinte mindig Eva helyett dolgoztam, hiszen így volt fair, így a hosszú mozgalmas napom után fáradtan dőltem bele az ágyamba, de valamilyen oknál fogva nem igen nyomott el az álom.
-Francba! - dühösen masszíroztam meg az homlokomat, majd hangosan felmorogtam. 
Ekkor hallottam lépteket a folyosóról, így gondoltam megnézem, hogy ki az. 
Belebújtam a mamuszomba és pizsamámban néztem ki a sötét folyosóra, ahol egy alakot láttam lemenni a lépcsőn, így úgy döntöttem, hogy követem őt. 
Amikor én is oda értem a lépcsőhöz és kimentem utána a kertbe láttam, ahogyan beül egy furgonba. 
Tudtam, hogy csak egy valaki lehet ilyenkor. Ben valamiben sántikált. 
Megnéztem a telefonomon lévő időt, majd gyorsan felhívtam egy taxist, hogy azonnal érkezzen meg.
Öt perc múlva már itt is volt a ház előtt, így még sikeresen be tudtuk mérni, hogy merre is halad Ben. 
A taxis tisztességes távolságból követte őt, így nem tünhetett fel neki, hogy valaki követi. 
Pár utcányi távolságot tettünk meg, amikor az előttünk lévő kocsi megállt egy raktár előtt, majd kiszállt belőle a srác és bement a hatalmas nagy épületbe. 
-Köszönöm a fuvart! - a pasi kezébe nyomtam a pénzt, majd kiszálltam onnan és követtem Bent. 
Kissé félelmetesnek tartottam a sötét, lepukkadt raktárban lévő csatangolást, így abban reménykedtem, hogy hamar megtalálom Bent. 
Csacskaringós folyosók végül kivezettek egy nagy térségbe, ahol sok-sok doboz volt. 
-Nagyon para ez a hely - gondoltam magamba, majd inkább bekapcsoltam a telefonomat. 
A zseblámpa funkció segített egy kis fényt adni a rémisztő sötétségbe. 
Pár lépést tettem csak meg, amikor lépteket hallottam, így gyorsan meglapultam a közelben lévő dobozok mögött, majd türelmesen vártam.
-Franc egye meg, hogy mindig nekem kell az unalmas munkát végeznem - mérgelődött magánban a pasas, majd leült az egyik dobozra és össze-vissza szidta a felettesét.
Bizonyos Alexet emlegetett. 
-Oh haver. Szar ügy -motyogtam, majd egyszer csak megszólalt a telefonom azt jelezve, hogy hívnak, így amilyen gyorsan csak tudtam kinyomtam. De nem voltam túl gyors
A pasas meghallotta és a következő pillanatban már mellettem is termett.
-Szia cica van gazdád? - kérdezte pajkosan, majd megragadta a karomat és felrántott magához, így a kezemben lévő telefon hangos puffanással ért földet. Ennyit erről.
-Eressz el te mocskos szarházi! - kiabáltam, de erre ő csak hangosan nevetett, majd neki lökött a dobozoknak, így hamarosan már a földön hevertem.
-Nem tudom, hogy ki vagy, de nem hiszem, hogy Alex örülne neked - mondta, majd elővette a zsebében lapuló pisztolyt és rám szegezte. Azt hiszi, hogy ilyen egyszerű? 
-Pont az a gond, hogy nem ismersz engem -  feleltem, majd felálltam és egy bonyolult mozdulat keretében téptem ki a kezéből a fegyverét, majd lelöktem a földre és lelőttem.
Megöltem őt.



BEN

Heathens
Itt volt az idő.
Kikeltem az ágyamból, nyomtam egy csókot Bettany arcára, majd felöltözve vettem magamhoz a fegyveremet.
Szerintetek képes lettem volna lopni apámtól? Nem. 
Ezért kellett a fegyver. 
Kimentem a lakrészemből, majd lementem a lépcsőn és kilépve a házból, beültem apa kocsijába, majd elindultam arra a helyre. 
Nem volt olyan messze tőlünk, így egy idő után már meg is érkeztem az öreg, elhagyatott raktárépülethez.
Belépve aztán szinte semmit sem láttam, ezért elővettem a telefonomat és benyomtam a lámpámat, hogy az segítsen.
Végig menve a folyosókon egyszer csak egy hatalmas nagy teremhez értem.
-Itt vagyok! - kiabáltam, hogy tudtára adjam nekik.
Pár pillanat múlva már előttem állt Alex és a két másik társa. Tom és Kevin.
-Féltem, hogy nem jössz el - mondta Alex széles mosollyal.
-Nem tehettem mást -sziszegtem a fogaim közt, majd a zsebemben lévő fegyveremhez nyúltam.
-Hoztad a megbeszélt összeget? - kérdezte Alex kíváncsi tekintettel.
-Látni szeretnéd? - tettem fel a kérdést, majd előrántottam a pisztolyomat, de ő is így tett.
Alex is előrántotta az övét.
-Gondolhattam volna, hogy nem leszel képes lopni az apádtól - mondta Alex.
-Sosem lennék képes rá - feleltem, majd még szorosabban fogtam a fegyveremet, hogy bármelyik pillanatban meghúzhassam a ravaszt.
-Hát persze. -  felelte Alex, majd elküldte a fiúkat, hogy idehozzanak valamit.
Vagy inkább valakit.
Pár perc múlva már Tori is a köreinkben volt összeverve, megkötözve.
-Mit tettek vele? - kérdeztem, majd megéreztem, ahogyan egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
Nem bírtam látni, ahogyan fest.
-Oh csak nem elérzkékenyűlt a kicsi Ben? - kérdezte Alex lebiggyesztett ajkakkal.
-Soha - morogtam még mindig szorongatva a fegyveremet. -Engedd el őt!
-Ha megkapok a pénzemet, akkor - felelte Alex, majd lelökte Torit a földre.
A lány halkan felnyögött a fájdalom miatt.
-Na mi lesz? - kérdezte Alex. - Tudod, ha nincs itt a pénz, akkor kénytelen leszek megölni őt.
A rohadt életbe csak azt ne!
-Alex nem teheted ezt - kérleltem. - Talán lehetne más mód is erre az egészre.
-Na és mi lenne az?
Abban a pillanatban, hogy Alex feltette ezt a kérdést valaki meglőtte Kevin térdét.
-A kurva életbe! - üvöltött fel a srác, majd a földre rogyott.
A következő pillanatban Tomot is eltalálták, aki szintén a földre esett.
-Mégis mi ez az egész? - kérdezte Alex dühösen, de nekem fogalmam sem volt róla.
-Nem tudom. - feleltem.
Alex nem hitt nekem. Azt gondolta, hogy ez az én művem, ezért meghúzta a ravaszt.
Szerencsére nem talált.
-Esküszöm, hogy nem tudom! - üvöltöttem, majd én is megakartam húzni a ravaszt, de valaki más tette meg helyettem, mert meglőtte Alex vállát, aki erre elengedte a fegyverét, majd meghátrált.
-A rohadt életbe! - kiabálta, majd előrántott egy kést a zsebéből és megvágta Tori nyakát.
Felüvöltöttem, amire előugrott az a valaki, aki mind végig itt volt.
Felismertem a sötét fürtöket és a gyönyörű vonásokat. Mia. 
A lány fürgén futott Alex közelébe, hogy megállítsa őt, ezért amilyen pontosan csak tudta meglőtte.
Valahol a szíve közelében tehette meg a halálos lövést, mert a következő pillanatban a földre zuhant.
-Nem hiszem el - oda mentem, hogy jobban szemügyre vegyem a történteket.
-Szép álmokat Alex - mondta neki Mia, amire a srác ott helyben kilehelte a lelkét.
Döbbentem figyeltem az eseményeket.
-Gondolom te vagy az a bizonyos Victoria - mondta Mia Torinak, amire a lány a földre zuhant.
Megijedtem, így eltéve a fegyveremet a lányhoz futottam és felvettem a karomba.
Vele álltam fel, majd indultam kifelé figyelmen kívül hagyva az utánam lépkedő Miat.
-Hé Ben! - nem érdekelt, hogy mit akar. -Megállnál egy pillanatra?
Nem figyeltem oda. Csak minél hamarabb biztonságban akartam tudni Torit.
-Nem hallod, hogy mit mondok?! - idegeskedett Mia, amire dühösen megtorpantam.
Nem hitte volna, így neki ütközött a hátamnak.
Megfordultam és a szemeibe néztem.
-Mit akarsz, ha? - kérdeztem tőle. -Elmondani, hogy mégis mit kerestél itt?
A lány nem felelt.
-Jobb is, ha nem is mondasz semmit!

***

Egy régi barátomnak hála egy kis időre kibérelhettem a házát így oda felé tartottam a kocsimmal.
Két lánnyal együtt.
Az egyik volt Tori, akinek ez a kis menedék biztonságos lehet számára. Itt akartam meggyógyítani.
A másik volt Mia, aki olyan makacs, hogy mindenáron velem akart jönni. Nem bántam. 
Amikor megérkeztünk a helyre, bevittem oda és lefektettem a hálószobában lévő ágyra.
Nem igen volt nagy a ház, de éppen megfelelt az ápolására.
Volt itthon egy kényelmes szoba számára, egy kis mosdó, konyha és kötszer.
Nekem épp elég volt a nappaliban lévő kanapé és a polcon lévő üveg vodka.
-Mihez kezdesz most? - kérdezte tőlem Mia, amikor a kanapén ültünk.
-Hagyom, hogy kipihenhesse magát, majd megtisztítom a mocsoktól és vértől, hogy aztán ha már tiszta, akkor képes legyen mesélni nekem, hogy mit is tettek vele - feleltem.
-Elmondod, hogy ki ő neked?
-Nem - feleltem.
-Miért nem? - kérdezte tőlem a lány.
-Mert előtte arra lennék kíváncsi, hogy te ki vagy. - feleltem. -Mégis ki a fene vagy Mia? 


Sziasztok!
Nem is tudom leírni, hogy mennyire sajnálom a sok-sok késést. Remélem, hogy ez a rész eléggé elnyerte a tetszéseteket ahhoz, hogy megbocsássatok. 
Végre szerettem volna, ha minél előbb megtudja Ben az igazat.
Nos, még nem tudja, de lehet, hogy a következő részben igen. 
Kis ízelítő a következőből:
Lesz benne egy kis szex
                                       Csók:C.
















2017. augusztus 1., kedd

XIII.Fejezet



MIA

Hunter
Amikor betértem a kórházba rögtön a recepciós hölgyhöz siettem, aki nagy nehezen, de tudtomra adta, hogy Kate a 22-es teremben van, így egyből rohantam megkeresni azt a bizonyos szobát.
Amikor a folyosóhoz értem egyből megtorpantam. 
-Joker? -kérdeztem a falnak támaszkodó férfitól, aki már alig-alig volt ébren, ezért a vállát is megkocogtattam. 
-Igen? -nézett rám fáradt tekintettel. 
-Kate? -kérdeztem, amire halvány mosolyt erőltetett az arcára. 
-Az orvosok megmentették az életét. Életben van a nővéred. -felelte, amire hatalmas kő eset le a szívemről és szorosan magamhoz vontam a férfit egy ölelésre.
Meglepődött. Ahogyan én is. 
-Azért annyira ne szeress! -nevetett fel halkan, majd eltolt magától. 
-Nem is szeretlek! -háborodtam fel. -Csak megörültem, hogy Kate életben van. 
-Amit nekem köszönhetsz csillagom. -válaszolta közelebb lépve hozzám. 
Megdermedtem egy pillanatra, mivel erre nem igen számítottam. 
-Köszönöm. -motyogtam, majd inkább bementem a 22-es terembe, hogy láthassam a nővéremet.
Belépve a letisztult apró kis helyiségbe egyből lenyugodtam és széles mosollyal mentem az ágyhoz, ahol Kate békésen pihengetett.
-Ébresztő Csipkerózsika. -simogattam meg az arcát, amire egyből felébredt.
Először nem fogta fel, hogy ki vagyok, így felvont szemöldökkel figyelt.
-Mia? -kérdezte halk, erőtlen hangon.
-Igen Kate. Én vagyok az. -feleltem, amire felült az ágyon és szorosan magához ölelt.
Úgy bántam, hogy mostanában szinte sosem láthattam.
-Annyira hiányoztál. Olyan régen láttalak már. -mondta nekem, amire szomorúan lebiggyesztettem a számat mivel leginkább csak telefonom tudtam tartani vele a kapcsolatot, így nekem is szörnyen hiányzott már.
-Most már itt vagyok veled. -válaszoltam.
Amikor elengedett, leültem mellé az ágyra és figyelmesen hallgattam.
-Ha összefutsz azzal a férfival mindenképpen köszönd meg neki a helyemben, hogy elhozott a kórházba és a gondomat viselte. Kedves férfinak tűnik Mia. -mondta nekem Kate.
-Rendben van. -feleletem, bár nem hittem el, hogy Joker tényleg kedvesnek tűnik neki.
A rövid, de tartalmas beszélgetésünk alatt Kate kifaggatott az iskoláról, amiről azt hazudtam neki, hogy nagyon jól megy és az érettségivel sem lesz probléma, bár őszintén nagyon tartottam tőle.
Lehet, hogy a Dave által kerített lánynak jól megy minden, de nekem nem igazán.
Nincs sok időm a tanulásra, így biztosan az érettségi sem fog menni.
Amikor végeztünk a beszélgetéssel Kate nagyon elfáradt, így hagytam, hogy pihenjen.
Kilépve aztán a teremből egyből megtaláltam Jokert is, aki az egyik padon pihent karba tette kézzel és csukott szemmel, így csöndesen mentem oda hozzá, hogy felébresszem.
A harmadik ,,Hahó ébresztő fasz fej!" után már morcosan nyitotta ki a szemeit.
-Mi van már? -kérdezte dühösen, majd egy hatalmasat ásított.
-Kate köszön neked mindent, de szerintem most már menned kéne. -feleltem, amire széles vigyorral nézett rám, így felvont szemöldökkel méregettem.
-Nem megyek el innen. Inkább hozz egy kávét, hogy ébren tartson. -parancsolta meg, amire hatalmasra kerekedtek a szemeim. Mégis mit gondol ez magáról?
-Mi vagyok én? Valami cseléd? -háborodtam fel, amire ő felállt a helyéről és a szemembe nézett.
-A gazdag görények cselédnek használnak téged. Úgyhogy szeretnélek én is annak használni mivel te vagy az én kicsi alkalmazottam, akit megbíztam egy fontos feladattal. -dühöngött, majd a csípőmnél fogva magához vont. -Most pedig hozd azt a retkes kávét!
Ellökött magától. Durcásan elmentem neki egy forró kávét, ami remélem megégeti a nyelvét.
A büfében aztán én is megkívántam egy kávét, így két pohár feketével mentem vissza.
Út közben összefutottam Bennel, aki kíváncsi volt, hogy miért vagyok itt, így bevezettem őt a nővérem termébe, ahol megdermedten nézte az ágyon fekvő kopasz nővéremet.
-Ő meg kicsoda? -kérdezte.
-A nővérem Kate. -feleltem, amire a srác kérdőn rám tekintett.
-Ő miatta rohantal ide?
-Igen. Rosszúl lett és be kellett jönnöm ide, hogy lássam. Már régóta rákkal küzd.
A fiú alig hitt a fülének, de aztán szomorú tekintettel rám nézett.
-Sajnálom. -felelte. Meghasadt a szívem. 



***
Ben itt maradt velem és még a Jokernek szánt kávét is megitattam vele, mivel neki egyszerűen nyoma veszett és nem akartam, hogy az ébresztő a kukában végezze. 
-A szüleid miért nincsenek itt? -kérdezte egyszer csak Ben, amikor a folyosón ültünk a padon. 
-Nincsenek szüleim. -feleltem. 
A fiú kérdő tekintettel nézett rám. 
-Meghaltak. -az arcán egyből leolvashatóvá vált, hogy mennyire megbánta a kérdését.
-Nem akartalak felzaklatni. -mondta félve, de én csak egy halvány mosollyal reagáltam. 
Nem zaklatott fel. A szüleim már régen meghaltak. Szinte alig ismertem őket.
-Van egy kis cigid? -kérdeztem a mellettem ülő sráctól, aki erre elővett egy szálat.
Oda adta az öngyújtójával együtt, így elmentem a folyosó végére az egyik ablak mellé.
Meggyújtottam a kapott szálat és a számba vettem, majd beleszívtam és kifújtam. 
Megkönnyebbülés. Ezt éreztem. 
Miközben kinéztem az ablakon valaki oda állt mögém és a csípőmre tette a kezeit.
Kissé meglepődtem. 
-Tudod ha szükséges van egy barátra akkor én itt leszek neked bármikor. -suttogta egy ismerős hang. 
Ben volt az. 
-Igazán? -kérdeztem felvont szemöldökkel,l majd kivettem a számból a gyilkost. 
-Bármiben számíthatsz rám Mia. -mondta. 
-Miért? 
-Mert szeretlek. -lehelte a fülembe, ezért egyből kiesett a kezemben tartott csikk és gyújtó. 
A srác magához húzta a csípőmet, így kénytelen voltam szembe nézni vele.
Gyönyörű tekintete egy időre elfeledtette velem, hogy hol is vagyok. 
-Minden rendben? -kérdezte. Mosolyogva felnéztem rá. 
-Igen. -feleltem, majd a nyakánál fogva magamhoz húztam egy csókra. 
Úgy hiszem ez a csók tudatta vele, hogy én is vonzódom hozzá valamilyen szinten. 



BEN

That's What I Like
Annyira tudtam, hogy ő is szeret. 
Az önként adott csók mindenre választ ad. 
-Mi lenne ha máshol folytatnánk ezt? -kérdeztem, amikor a csók egy pillanatra megszakadt.
-Benne vagyok. -motyogta, ezért berántottam a férfi mosdóba.
A kis helyiségben neki nyomtam a falnak, és apró csókokkal intettem be az arcát és a nyakát, amit túl lágynak talált, így erősen magához vont egy újabb heves csókra.
A csók után már annyira felizgultunk, hogy a farkam is merevedésbe állt, ézért Mia felhúzta a cseléd ruhát a derekáig.
-Annyira kívánlak! -morogtam, amire a lány magához húzott egy csókra és szinte már könyörgött azért, hogy tegyem a magamévá a kórházban lévő férfi mosdóba. 
Eleget tettem neki és féltre tolva a bugyit egyből beléhatoltam.
Eme tettem miatt mind a ketten torkaszakadtából felnyögtünk. 
A mosdó szex alatt Mia kéjes nyögéseket hallatott a hátamat markolászva. 
Ezt pedig annyira élveztem. 
-Oh igen. -üvöltötte Mia, amikor felért a nyönyör kapuihoz. 
Nem messze utána nekem is sikerült elmennem. 
Amikor végeztünk önelégülten húzta vissza a ruhát, majd nyomott egy csókot az arcomra. 
-Sosem volt részem ilyen menetben. -mondta, bár láttam az arcán egy kis csalódottságot. 
-Minden oké? -kérdeztem tőle, majd neki dőltem a mosdókagylónak és magamhoz húztam. 
-Jelentett neked bármit is a két közösülésünk? -kérdezte kérdő tekintettel. 
Persze, hogy jelentett!
-Nem is tudod, hogy mennyit. Az első együttlétünk nem csupán egy szex volt. Az volt életem első szeretkezése, amikor nem csak a vágyaim miatt tettem, hanem az érzéseim miatt. Minden veled töltött idő többet jelent, mint bárkivel. 
-Tényleg? -kérdezte felvont szemöldökkel. 
-Tényleg. -feleltem mosolyogva, majd megéreztem, hogy az orrom körül valami nedves.
Elengedtem Mia kezét és megtöröltem az orromat. 
A kezem csupa vér lett.
-Mi a fene ez? -kérdeztem, amire Mia rémültem rám tekintett. 
A tükör felé fordultam és megláttam az orromból ömlő vért, ami a pólómra is rácseppent.
-Hozz valamit! -kértem a lányt, aki zavartan szerzett nekem wc papírt.
Megtöröltem a kezemet, pólómat és az orromat is vele, majd feldugtam, hogy elállítsam a vért.
-Ugye jól vagy Ben? -kérdezte Mia aggódó tekintettel. 
-Igen persze. -feleltem. -Csak elpattant egy ér. 


***
A véres incidens után Mia visszament a nővéréhez, amíg felhívtam a szüleimet.
Megmondtam nekik, hogy hamarosan hazaérek, csak akadt egy kis dolgom.
Nem akartam elmondani nekik, hogy hol, kivel és miért vagyok.
Fél óra múlva aztán úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk.
Mia és én beszálltunk a kocsimba, de nem mentünk sokat, mivel Mia éhezett. 
Ezért döntöttünk úgy, hogy beülünk egy kis étterembe.
-Nem valami elegáns, de pont megfelel. -jegyeztem meg, amikor beléptünk a helyiségbe. 
-Tökéletes. -felelte a lány, majd leültünk egy üres asztalhoz és rendeltünk két hamburgert. 
Amikor kihozták a rendelésünket és megettük azt, úgy döntöttünk, hogy beszélgetünk egy kicsit.
-Azt már tudom rólad, hogy van egy rákos nővéred és a szüleid nem élnek, de ezek mind rosszak. Szeretném tudni, hogy milyen is vagy te. Miket szeretsz? -kérdeztem tőle.
Vigyorogva rám nézett. 
-The Beatels fan vagyok és Harry Pottert olvasok. Olyan béna.-felelte a lány.
-Inkább ódivatú -nevettem fel, amire ő is velem együtt nevetett.
-Na és milyen vagy te? Milyen a valódi Ben? 
Nem mesélhetek neki, hogy egy alkoholista, drogos fasz vagyok, aki régen fűvel-fával összefeküdt.
Nem is beszélve a titkaimról. 
-Szeretem a pókert. -feleltem, ami tényleg igaz is volt. 
-Mennyire vagy benne jó? -kérdezte Mia. 
-Eléggé. -válaszoltam, hiszen nem mondhattam azt, hogy egyszer megnyertem egy prostit, mert fullom lett és a megnyert összegből vett jachton dugtam meg. 
Olyan mocskos lenne. 
-Ezen kívül van más, amit szeretsz? 
-Deep Purple fan vagyok. -feleltem, amire a lány elismerően bólogatott. 
-Őket én is bírom. Az Smoke on the Water az egyik kedvencem tőlük.
-A Child in Time sokkal jobb, de mond csak mi a kedvenc Beatels számod?
Mia egy ideig gondolkodott a válaszon, de aztán kinyögte. 
-Let It Be. 
Széles mosollyal nyugtáztam, hogy semmi ízlése sincsen neki. 

***
A beszélgetésünk után ki kellett mennie a mosdóba, így megvártam őt.
Egy idő után, amikor még mindig nem tért vissza, kaptam egy üzenetet. 
Megnyitottam a csatolt videó fájlt. 
-Köszöntünk köreinkben Ben. -Alex jelent meg a képernyőn. -Biztosan azon agyalsz, hogy mégis mi akar ez lenni ugye? Elmesélném, de az túl hosszú lenne, így inkább megmutatom. -vigyorgott, majd a kamera megmutatott egy lányt, aki hozzá van kötve egy székhez. -Mosolyt drágám! 
A lány felnézett. Alig hittem a szememnek. 
-Victoria! -üvöltöttem, így többen is megnéztek maguknak az étteremben. 
-Eltudom képzelni, hogy mennyire megérintett ez a egész. Talán jobban bántana, ha megosztanám veled, hogy hamarosan küldök egy képet is? 
-Rohadék vagy Alex! -sziszegtem a fogaim közt.
-A feladatot egyszerű és tömör. Gyere el holnap este a Baker Street egyik sikátoránál lévő régi raktárépülethez és hozz magaddal ötezer dollárt, és akkor megkapod a lányt talán még élve. 
A videónak ekkor lett vége, így rögtön megnéztem a küldött képet.
A fotón Tori volt a székhez kötözve, tisztán látszó arccal, amit sebek borítottak.
A szemöldöke felepedt, a szemei alatt lila foltok voltak, az arca pedig beesett. 
Borzalmasan festett.
-Minden rendben Ben? -kérdezte egyszer csak Mia, aki már előttem állt készen. 
-Persze! -feleltem hamis mosollyal. 
Oda kell adnom neki a kívánt összeget csak mégis honnan szerzek annyit?
Lopnom kéne apámtól? Nem. Olyan mélyre nem süllyedhetek. 

Sziasztok!
Remélem, hogy jól indítottam az augusztust! 
Próbáltam izgalmassá tenni, hiszen hamarosan ismét egy kis idő után tudom csak hozni a folytatást.
Nektek, hogy tetszett ez a rész?
Szerettem volna belecsempészni egy kis Joker és Ben jelenetet.
Biztosan tetszett nektek Mia és Ben második együttléte, bár nem volt annyira érzelmes, mint az első, de azért egy ilyennek is kellett lennie.
Remélem nem utáltok meg azért, hogy Torit ilyen helyzetbe hoztam.
Meglátjuk, hogy mi sül ki belőle!
UI: Élvezzétek ki a nyár minden egyes percét!
                                                                          Csók C. 

2017. július 18., kedd

XII.Fejezet



MIA

Human Touch
Bettany szavai cseppet sem izgattak engem, de úgy láttam Bent igen.
Láttam a szemében megcsillanó félelmet.
-Nyugalom szöszi. -feleltem. -A tied lehet. 
Persze magam se gondoltam komolyan a szavaimat. 
Pont az előbb vallottam volna be, hogy szeretem. 
-Már az enyém! -felelte Bettany, majd kirángatta Bent a konyhából.
Próbáltam visszatartani a bennem tomboló hormonokat. 
Annyira zavart, hogy itt ez a nő, aki nyilvánosan szeretheti őt, de a fiú mégis engem szeret csak még nincs tudatában az, hogy én is szeretem őt.
Bár min is változtatna ez az egész?
Azért vagyok itt, hogy kiderítsem  Ben mocskos titkait.
Borzalmas ember lennék, ha ezek után is folytatnám a küldetésemet.
Szándékkal vagy a nélkül én akkor is vágyom rá, és nem akarom tönkretenni ezzel.
 Abba kell hagynom a kutakodást és azon kell dolgoznom, hogy Ben csakis az enyém legyen.
Önző lennék e miatt vagy nem?
-Jó reggelt! -jött be a konyhába Eva. Sápadt arca és karikás szeme förtelmesen festett.
-Aludtál az este? -kérdeztem tőle, majd úgy döntöttem, hogy lefőzök neki egy csésze kávét.
-Nem igazán. -felelte, majd leült az asztalhoz. -Azt álmodtam, hogy Ben a szobánkban volt.
Kihagyott egy ütemet a szívverésem.
-És? -kiváncsiskodtam.
-Megcsókolt téged és elmondta, hogy szerelmes beléd. -válaszolta.
-Igazán? -szaporábban kezdtem el venni a levegőt.
-Aha, de megszoktam már, hogy vannak ilyen álmaim. -felelte, majd oda adtam neki a kávét.
-Köszönöm. -vette el tőlem a forró ébresztőt.
-Semmiség. -feleltem mosolyogva, majd hálát adtam az Istennek, hogy Eva azt hitte csak álmodott.
Nem tudtam volna ebből is kimagyarázni magamat, ahogyan a fényképekkel is tettem.
Nem lettem volna képes hazudni neki egy ilyen nagy dologban.
Elővettem az étkészletet és megterítettem a reggelihez, majd a reggelit is elkészítettem.
Fáradtam rogytam le a székre.
-Majd én felszolgálom nekik a reggelit. -mosolygott rám kedvesen Eva.
-Nem kell a segítségem?
-Tarts egy kis szünetet. -felelte.
Hatalmas megkönnyebbüléssel mentem fel a szobánkba, majd dőltem le az ágyamra.
Nem aludtam, inkább csak agyaltam.
Elképzeltem, hogy milyen lett volna, ha a szüleim nem haltak volna meg egy autóbalesetben.
Ha nem lenne Kate beteg.
Nekem pedig nem kellene pénzért kutakodnom az emberek után.
Milyen szép életem is lenne akkor. 
Arra eszméltem fel, hogy rezeg a telefonom.
Gyorsan magamhoz vettem, majd nem figyelve, hogy ki keres, felvettem.
-Halló? -kérdeztem a vonal másik végéből.
-Rohadt életbe azonnal gyere ide, mert nem tudom mit kéne tennem! -üvöltött Joker.
-Tessék? -vontam fel a szemöldökömet. -Mivel kéne mit tenned?
-Baszd meg Mia! Kate itt fekszik a padlón és nem reagál semmire. -felelte ingerültebben, majd egy kis idő után hangosan beleordított a kagylóba. -Kurva életbe nem lélegzik!
A telefonom hangos puffanással ért földet.
Megsemmísűlten feküdtem az ágyamon, majd hangos zokogásban törtem ki.
Halló? Mia, itt vagy még? Picsába! Hangoztak Joker szavai a telefonomból.
Sírásomnak egy bizonyos tudat vetett véget. Mi van, ha megint ezzel akar oda csalni?
Ismét a fülemhez emeltem a telefonomat, majd beleszóltam.
-Miért játszadozol velem egyfolytában? Nem lenne egyszerűbb, úgy magadhoz hívni, hogy szükséged van az információkra, ahelyett, hogy a nővéremet használod fel? -vontam kérdőre.
-Nem, nem Mia. Esküszöm, hogy ez az igazság. Dave és én megvitattuk a ügyeinket, amikor itthon az fogadott, hogy Kate eszméletlenül fekszik a földön.
-Nem hiszek neked! -válaszoltam és letettem.
Kétszer is hívott ezek után, de nem érdekelt.
Úgy döntöttem, hogy ha nem akarok ezzel foglalkozni, akkor veszek egy kellemes forró zuhanyt.
Bementem a fürdőszobába, levetkőztem és beálltam a zuhany alá.
A forró cseppek egyből elfeledtették velem, hogy mi is történt az előbb.


***
Magamra tekert törülközőben ültem az ágyamon elszívva egy szál cigarettát. 
Szükségem volt az efféle nyugalomra. 
Amikor elszívtam és szétmorzsoltam a csikket a padlón, kopogtak. 
Gondoltam Eva az, így felálltam és kinyitottam azt. 
-Élvezed a szabadságot, nem de? -kérdezte Ben, majd belépett a szobámba. 
-Eva átvette a helyemet, ha már én terítettem meg és készítettem el a reggelit. -válaszoltam, bár kissé zavarban voltam hiszen egy vékonyka anyag takarta a testemet. 
Nem is értem miért féltem ennyire, hiszen már látta a csupasz testemet szex közben. 
-Igen mondta nekünk, de ennek már régen vége. -felelte.
-Tessék?
-Három órát töltöttél a szobádban, mialatt mi már rég megebédeltünk. -válaszolta.
Lesütöttem a szememet és rendesen elszégyelltem magamat.
-Olyan gyorsan elszaladt az idő. -motyogtam, majd megéreztem az arcomon a tenyerét.
-Öltözz fel és gyere le. -mondta, majd hátat fordított nekem.
Valami olyan érzés kerített hatalmába, amit nem tudtam volna megfogalmazni.
Megfordultam és ledobtam magamról a törülközőt, majd vissza vettem a cseléd ruhámat.
Amikor végeztem oda mentem a fiúhoz és megböktem a hátát.
Csintalan mosollyal felém fordult és a kezét nyújtotta.
-Mehetünk? -kérdezte széles vigyorral.
Nem tudtam válaszolni neki, mert a telefonom egy üzenetet jelzett nekem.
Oda mentem, magamhoz vettem és megnéztem.
Joker:Nem késő még ide érni. St Thomas' Kórház. Érkezett az üzenetem egy csatolt videóval.
Megnyitottam és megnéztem.
A videó nem kevesebb, mint 15 másodpercig tartott, de a lényeget felvette.
A nővéremet vitték be a sürgősségire, hogy megmentsék az életét.
Tehát Joker igazat mondott.
-Mennem kell! -mondtam, majd kikerültem Bent és lerohantam a lépcsőn egyenesen kifelé.
Nem messze még hallottam, hogy Ben a nevemet kiáltozza.


BEN

A szívem gyors lüktetésbe kezdett és a lélegzetem is felgyorsult.
Nem tagadom, hogy megrémített a helyzet, hiszen csak másodperceken múlott, hogy Bettany megtudhassa az igazat.
Vagyis, hogy Mia és köztem van valami több.
-Nyugalom szöszi. -mondta Mia. -A tied lehet.
Nem hittem neki. Tudtam, hogy ez nem igaz.
Magának akar. Érzem. 
-Már az enyém! -felelte neki Bettany, majd kirángatott a konyhából.
Szorosan fogta a csuklómat és össze-vissza rángatott, míg a nappaliban elengedett és szúrós tekintettel méregetett.
Miután elengedett egyből a csuklómhoz kaptam és megnyomkodtam.
-Mióta tapad rád ez a pióca? -kérdezte Bettany csípőre tett kézzel.
-Nem tapad rám. -feleltem egyszerűen, majd rá néztem. -Hagyd a picsába Be. -vetettem be az aduászt, amitől mindig megenyhül a szíve.
-Nem akarom ennyiben hagyni édes. -mondta, majd magához húzott a nyakamnál fogva. -Szeretném ha nem lenne semmi közös ahhoz a ribanchoz. -csábos tekintettel méregetett. -Édesem tudod, hogy én vagyok neked az egyetlen. -suttogta a fülembe, majd megharapta a fülcimpámat.
-Tudom. -feleltem tiszta extázisban.
-Akkor gyere és fürdess meg! -parancsolt rám.
-Nem akarsz előbb reggelizni? -kérdeztem, mert kissé tartottam ettől a bevadulástól.
-Nem. -felelte, majd felrángatott az emeletre egyenesen a szobámba.
Belökött a fürdőszobába és elkezdett vadul levetkőztetni.
Először a pólómat rángatta le rólam, majd a nadrágomtól szabadított meg.
-Be biztosan akarod ezt? -kérdeztem tőle, miközben már az alsómat húzogatta.
-Vágyom rád! -nyöszörögte, majd amikor lerángatta rólam a bokszert, belökött a zuhanykabinba.
Mialatt észbe tudtam volna kapni, már régen meztelenül állt előttem.
-Szeretnéd ha kényeztetnélek? -kérdezte csintalan mosollyal és vággyal égő tekintettel.
Esküszöm megrémültem tőle. 
-Nem. Nem igazán. -feleltem zavartan, de úgy tett mintha meg se hallotta volna és gyengéden megmarkolta a nemi szervemet amire kénytelen voltam felnyögni és neki dőlni az üvegnek.
Becsuktam a szememet és magam elé képzeltem azt a nőt, akire vágytam.
Következőnek, amikor Bettany már a nyelvével kényeztetett odalent nem bírtam tovább.
Megragadtam a vállát, felhúztam magamhoz és hevesen megcsókoltam.
Hinni akartam, hogy Mia az. Nem akartam, hogy Bettany legyen az. 
A csókot hamarosan egy csókcsata követett, ahol már a vízsugarat is bevetettük.
Először hideg víz érkezett, ami megdermesztett, de aztán felváltott a forró, ami pedig feltüzelt.
Vágytam arra, hogy végre benne lehessek, így hamarosan belemélyedtem és megdugtam.
Nagyszerű érzés volt, de bárcsak Mia lett volna Bettany helyébe. 
Amikor végeztünk. Bettany kiszállt a kabinból én pedig elzártam a vizet és leültem a zuhany alá.
Magamhoz szorítottam a lábamat és csak némán üldögéltem az örökkévalóságik.
Francba, hogy van nekem egy barátnőm, akit nem szeretek és csakis egy valaki vágyom.
Aki nem lehet az enyém. 


***
Amikor visszatértünk az étkezőbe Eva már az ebédhez terített meg. 
-Hé, Eva! -mentem oda hozzá. -Hol van Mia? 
-Fent a szobánkban, de már itt kéne lennie, hiszen reggelinél sem volt. -felelte Eva. 
Tudnom kellet, hogy mi van vele, így hátat fordítottam neki és elindultam,  de Eva visszatartott. 
-Először egyél valamit, mert a reggelit is kihagytad. -mondta miközben a karomat szorította.
-Nem vagyok éhes. -feleltem feszültebben. 
-Akkor tegyél úgy, mintha az lennél. -morogta és az asztalhoz parancsolt.
Dühösen ültem le az asztalhoz, ahol már a szüleim is helyet foglaltak Bettany mellett. 
Az ebéd után egyből felmentem az emeletre arra panaszkodva, hogy nem érzem jól magamat. 
Szerencsére mindenki bevette. 
Amikor bekopogtam hozzá egyből kinyitott az ajtót. 
Abban a pillanatban, hogy előttem állt éreztem, hogy az arcomat elönti a pír.
Csak egy szál törülköző takarta a testét. 
Amikor észbe kaptam, hogy miért is vagyok itt egyből kifaggattam. 
Megtudtam, hogy azért hagyta ki a reggelit, mert Eva átvette a feladatait, majd nem vette észre, hogy a az idő csak úgy elszaladt, így inkább megkérdeztem, hogy öltözzön át és jöjjön le. 
Megvártam, míg vissza vette a cseléd ruhát, de nem tehettem azt, hogy nem néztem meg. 
Hátra néztem egyszer-kétszer és alaposan végignézhettem formás fenekén. 
Amikor végzet én már nem néztem, így megkocogtatta a hátamat. 
Megfordultam és megkérdeztem:
-Mehetünk?
Nem felelt, mert kapott egy üzenetet, amit meg kellett néznie. 
Bár ne tette volna. 
Olyan zavarodott, szomorú és ideges lett, hogy kirohant a szobából egyenesen le a lépcsőn. 
Amikor felfogtam, hogy mi is történt egyből utána rohantam a nevét kiabálva.
Leérve a lépcsőn már nem volt a házban. 
-Francba! -sziszegtem a fogaim közt, majd gyorsan felkaptam apa kocsikulcsát. 
-Hova mész fiam? -kérdezte anyám kérdő tekintettel a folyosón. 
-Nem tudom. -feleltem őszintén, majd kikerülve őt elhagytam a házat és beültem a kocsiba. 
Mindent gyorsan kellett tennem, hogy nehogy szem elől tévesszem Miat. 
Vezetés közben nem messze megláttam, ahogyan leugrik az egyik piros buszról, majd befut a szemközti St Thomas' Kórházba, így nem messze az épülettől leparkoltam a kocsit és bementem.
Bent egyből megcsapta az orromat a tipikus kórházi szag.
-Elnézést! -mentem oda a recepciós asztalhoz. -Nem látott erre egy fiatal lányt? -kérdeztem a hidrogén szőke lánytól, aki unott tekintettel méregetett.
-Pontosabban? -kérdezte felvont szemöldökkel.
-Cseléd ruhát viselt. -feleltem, amire láttam a lány szemében megcsillanó felismerést.
-Két perce volt itt és egy bizonyos Kate nevezetű nőt kereset. 22-es kórterem. -adta meg azt, amire vártam, így futásnak eredtem a 22-es kórterem felé, amihez csak egy szintet kellett mennem.
Amikor betértem a folyosóra egyből meg is torpantam.
Nem tudom, hogy a szemem káprázott e vagy sem, de láttam Jonathant.
Igen pontosan őt láttam a 22-es kórterem előtt álldogálva zsebre dugott kézzel.
-Mi a fenét keres ez itt? -kérdeztem magamtól, majd egyszer csak valaki megérintette a vállamat.
ljedten fordultam hátra, de amikor megláttam, hogy ki is volt az, egyből megkönnyebbűltem.
-Mit keresel itt Ben? -kérdezte tőlem Mia egy kávés poharat szorongatva a kezében.
-Utánad jöttem, mert tudni akartam, hogy minden rendben van e.
-Szeretnéd tudni, hogy miért vagyok itt? -kérdezte tőlem halvány mosollyal.
-Igen! -feleltem határozottan, majd hagytam, hogy elvezessen a kórterem felé, ahol bármennyire is meglepő, de már hűlt helye volt Jonathan Kerrigannak.


Sziasztok!
Nos ismét itt vagyok egy újabb résszel, amibe ismét próbáltam egy kis izgalmat belecsempészni. Nem tudom, hogy mennyire sikerült, de remélem, hogy nincs harag az apró Ben&Bettany részlet miatt és az ily módon félbeszakított események miatt. 
Várom a hideg/meleg véleményeket!
                                                                          Csók:C.

2017. július 2., vasárnap

XI.Fejezet



MIA

Gibberish
Gyorsan kellett cselekednem, így nem tétováztam. 
Változtattam a helyzetünkön és egy egyszerű mozdulattal kirúgtam a fegyvert a kezei közül és leterítettem a támadómat. 
Ahogyan a lámpa fénye megvilágította az arcát tudtam, hogy ki ő.
Ő volt az a férfi, akivel Ben összetűzésbe keveredett a kocsmában.
-Mégis ki a fene vagy te? -kérdeztem tőle lüktető szívveréssel, amire ő döbbent tekintettel méregette az arcomat.
-Én is kíváncsi lennék arra, hogy te ki vagy. -válaszolta, amikor tudatosult benne, hogy nem az a nő vagyok, akit az előbb meg akart ölni.
-A túloldalon majd elmondom. -feleltem és megparancsoltam neki, hogy azonnal fusson el innen és soha többet ne is lássam. 
Felfogta és gyorsan nyoma is veszett a férfinak. 
Mint aki jól végezte dolgát, úgy mentem volna vissza a helyiségbe, de neki ütköztem valakinek.
Felnéztem az illetőre és egyből elöntötte az arcomat a pír. Ugye nem látott semmit?
Talán egy örökkévalóságig nézhettük egymást, így az eltelt idő után úgy döntöttem, hogy bemegyek.
Alig, hogy elmentem mellette megragadta a karomat és nem engedett. Fenébe Ben!
-Megmagyaráznád nekem azt, ami az előbb történt? -kérdezte kíváncsi tekintettel.
-Nem igazán akarom megmagyarázni. -feleltem, amire Ben erősített a szorításon.
-Ha nem, hát nem, de most azonnal hazaviszlek téged. -jelentette ki és elkezdett befelé rángatni, ami nem igazán tetszett nekem, így próbáltam ellenkeznie. 
-Nem akarok hazamenni! -sipákoltam, amit ő szinte meg se hallott, így hagytam az egészet.
Bementünk az előtérbe és megkerestük Evat.
-Eva mond meg a szüleimnek, hogy elvittem apa járgányát. 
-Miért? -kérdezte a lány kérdő tekintettel.
-Mianak hányingere van, ezért hazaviszem őt. -válaszolta neki a srác, mintha igaz volna. 
A lány erre rám nézett, majd bólintott egyet és hagyta, hogy Ben elvigyen. 
Amikor kiértünk egyből elrántottam a karomat a kezei fogságából, ami nem igazán tetszett neki.
-Miért vagy ilyen idegesítően makacs? -kérdezte, majd közben kinyitotta a kocsit.
-Miért érdekellek egyáltalán te segg? -dünnyögtem, amire a fiúnak megfeszültek az izmai.
Még mindig dühös voltam rá, így próbáltam elfeledtettni vele azt, amit tettem.
Látta, hogyan bántam el azzal a fickóval. Látta, hogy nem vagyok egy egyszerű cseléd. 
-Ha nem ülsz be a kocsiba most azonnal, akkor esküszöm, hogy bedoblak a csomagtartóba és ki sem engedlek addig, amíg meg nem döglesz. Érthető voltam? -kérdezte.
Annyira meglepett a hevessége, hogy inkább engedelmeskedtem neki és beültem a kocsiba.
Az út alatt nem szóltunk egymáshoz csak némán néztünk a kinti sötétséget.
Amikor megérkeztünk a házuk elé, Ben ismét berángatott és leültetett a kanapéra.
-Hallgatlak Mia. -mondta, majd leült elém. 
-Csak azért hoztál haza, hogy itt faggass ki arról, amit tettem? -kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
-Nem zavar senki, így nyugodtan elmondatod nekem. -válaszolta, amire összevontam a karomat magam előtt és pimasz vigyorral néztem rá, ami általában mindenkit ki tud akasztani.
-Honnan tanultál ilyen harcművészetet? -kérdezte.
-Karatéztam. -feleltem, bár nem innen tanultam meg. Joker csapata képezett ki. 
-Tudod, hogy ki támadott meg, ugye? -vont kérdőre ismét.
-A srác, aki közelebbről is megismerhette az öklödet. 
Elismerően bólogatott.
-Nincs több kérdésem. -mondta, majd elakart menni, de én még tudni akartam valamit.
-Miért hitte, hogy én vagyok az a Victoria? -Ben arcra elsápadt. 
-Nem fontos. -nyögte ki,de én nem akartam ennyiben hagyni.
-Ha én is válaszoltam, akkor neked is kell! -néztem rá szúrós tekintettel.
Ben felállt az előttem lévő fotelből, közelebb jött hozzám és a fülembe súgta:
-Nem, nem kell. -ajkai súrolták a fülcimpámat. 


***
Égtem a kíváncsiságtól, hogy megtudhassam ki is az a lány. Ki lehet az a Victoria? 
Az este folyamán a szobámban kukkoltam és a gondolataimba merültem. 
Olyan tizenegy lehetett, amikor Eva betért a szobába és egyből álomra is hajtotta a fejét.
Nagyszerű, tehát ismét egyedül maradtam a gondolataimmal.
Egy idő után már annyira zavart ez az egész, hogy inkább kiültem a teraszra és elszívtam egy cigit.
Nem sokkal azután, hogy elszívtam, rezgett a telefonom. Joker hívott.
-Mi ilyen sürgős? -kérdeztem köszönés helyett a telefonba, mint általában mindig.
-Érdekelne, hogy hogyan telt az ünnepség, mivel nem nagyon láttalak már téged. -válaszolta. 
-Kerestél? -kérdeztem tőle lágy hangon. -Milyen édes vagy te rohadék. 
A kedves énemet egyből felváltotta a gonosz énem. 
-Még mindig mocskos a szád csillagom. -mondta, majd komoly hangnemre váltott.
Érdekelte, hogy mi történt, így mivel az a feladatom, hogy megosszam vele a dolgokat, elmondtam neki, hogy az a srác, akit Dave nem tudott azonosítani majdnem megölt engem, mert azt hitte, hogy valamiféle Victoria vagyok, akin úgy hiszem bosszút akar állni. 
-Érdekes. -felelte. -Esetleg nekem is elmondanád, hogy hogyan is néz ki ez a fazon?
-Dave nem mesélte? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Sokat agyalt azon hogy hogyan büntessen meg az a szerencsétlen. -válaszolta. 
Túl sokat agyalt. A megerőszakolás már bűn.
-Értem. -válaszoltam. -Szóval zöld szemű, szőke tüskés frizurás, piercinges a csávó
-Sok ilyen férfi van a világon. -mondta. Nem tehetek róla, hogy ilyen a kinézete!
-Esetleg az segít, hogy egy Victoria nevű nő a célpontja ? -kérdeztem tőle.
Egy ideig csak hallgatott, majd megszólalt.
-Esküszöm fogalmam sincs, hogy ki lehet ez a nő, de Mia ki kell derítened! Tudd meg, hogy ki a férfi, a nő és mégis mi közük van nekik Benhez. Világos? 
-Igen. -feleltem, majd leakartam tenni a telefont, de Joker még beleszólt.
-Bocs Dave helyett, hogy bántott téged. Egyik nő sem érdemli meg azt. -elállt a lélegzetem. 
Létezik az, hogy Jokernek van egy lágyabb oldala? 
Letettem a telefont és az előbbit emésztettem, amikor kopogtak.
Felálltam a helyemről, bementem a szobába és kinyitottam az ajtót.
-Mit keresel itt? -kérdeztem az előttem álló fiútól.
-Én mindenemet lábadhoz terítem s követlek az egész világon át. -felelte Shakespeare Rómeo és Júlia művéből idézve, majd magához húzott és megcsókolt. 



BEN


No Promises
Ahogyan láttam, hogy Mia lefegyverezte Alexet nem tudtam azt gondolni, hogy ő csak egy egyszerű cseléd.
Honnan tanulhatta ezeket? 
Ezen tudtam csak agyalni, de aztán feltört bennem valami.
Dühöt éreztem, hogy nem lehet az enyém.
Ez a lány, aki már tényleg titokzatosan vonzó lett számomra,
Oda mentem és vártam, amíg észrevesz.
Kérdőre vontam és hagytam, hogy a düh irányítson.
Rángattam, faggattam, míg végül megelégedtem a válasszal.
Elmondta, amit tudni akartam. 
Otthon faggattam ki és azt mondta, hogy a harctudását karatézás közben szerezte.
Tudtam, hogy nem mondott igazat, aztán már nem is akartam folytatni, mert Victoria is szóba került.
Hagytam, hogy egész nap a lakrészében gubbasszon.
Amikor a szüleim és Bettany hazaért úgy döntöttem, hogy én is felmegyek a szobámba.
Bettany természetesen követett és velem együtt tért be a helyiségbe.
-Eva mesélte, hogy haza kellett hoznod Miat, mert hányingere lett. -mondta nekem Bettany, miután leültem az ágyra. -Hogy van?
-Nem is érdekel téged, hogy mi van vele Be. -válaszoltam, amire a lány leült mellém.
-Szeretem mikor Bettany helyett Be a nevem. Olyan megtisztelő. -suttogta a fülembe.
Nagyon ritkán ha fáradt vagyok, akkor így hívom.
-Aludni akarok. -jelentettem ki és bedöltem az ágyba.
-Ruhában? -kérdezte Bettany kérdő tekintettel. -Ne vetkőztesselek le?
-Nem kell. -válaszoltam és hagytam, hogy elnyomjon az álom.
Kevesebb, mint két órát aludtam, mert egyfolytában Mia szerepelt az álmaimban.
Nem tudtam nyugodtan aludni, amíg nem teszek eleget a lelkemben kavargó érzéseknek.
Csöndben, hogy fel ne ébresszem Bettanyt, elhagytam a szobámat és bekopogtam Miahoz.
Kinyitott azt és megkérdezte, hogy mégis mit keresek itt.
Csakis egy mondattal tudtam felelni neki:
Én mindenemet lábadhoz terítem s követlek az egész világon át.
Annak ellenére, hogy drogos vagyok, kavartam másokkal és Joker a rokonom, nem vagyok rossz.
Művelt ember vagyok, akinek hatalmas nagy befolyása van.
Szeretem Shakespear műveit. Főleg a két szerelmes történetét.
Sok közös van bennünk Rómeoval. 
Amint elmondtam, magamhoz húztam és megcsókoltam.
Érezni akartam ismét édes ajkait.
Alig fél perc múlva ellökött magától és kérdőre vont.
-Elvonási tüneted van? -kérdezte ingerülten. -Nem elég, hogy megcsalod a barátnőd, de  még képes vagy azok után is hős szerelmest játszani?
-Mit tegyek, hogy megbocsáss?
-Megbocsátani?! -háborodott fel. -Nem kérheted a bocsánatomat, mert nem vagyok neked senki. Csak egy cseléd vagyok, aki egyszer lefeküdt veled. Egy voltam a sok közül! Nem emlékszel?
-Nem hagytad, hogy megosszam veled a legfontosabbat! -sziszegtem a fogaim közt.
Nem akartam Evat felébreszteni. Nem lett volna jó, ha ő is képbe kerül. 
-Mi lenne az?
-Szerelmes vagyok beléd. -kimondtam azt, ami már napok óta bennem volt.
Tényleg ezt éreztem. Kellett nekem ez a lány. Tudni akartam miért most jött ide, ki ő és mégis milyen formában vonzódik hozzám. Mert tudom, hogy ő is érez valamit irántam.
-Tűnés! -suttogta.
-Tessék? -kérdeztem kérdőn, hiszen nem érettem miért.
-Három másodperc alatt hord el innen a segged Ben. -sziszegte a fogai közt.
-Mi? -háborodtam fel. -Nem fogok elmenni innen.
-Rohadt életbe húzd már el a segged! -mondta kissé ingerültebben, amire már Eva is felébredt.
Nem kellett többet kérni. Elmentem. 
Kiértem a folyosóra és egy ideig csak a gondolataimba temetkeztem.
Miért küldött el? Mi gátolta meg az érzéseinek a feltárásában? 
Visszamentem a szobámba és visszafeküdtem az ágyamba Bettany mellé.
Megérezte és felébredt.
-Hol voltál? -kérdezte gyöngéd hangon.
-Sétáltam. -hazudtam, amire szorosan magához vont egy ölelésre.
Bassza meg Ben. Kell valami ami segít neked!
-Szexelni akarok veled Be. -jelentettem ki a barátnőmnek, aki kuncogva belement.
A ma esti hancúr arról szólt, hogy semmiképpen se gondolkozzak.
Főleg ne Mia tettein. 


***
Reggel meggyötörten ébredtem.
Olyan érzéssel mintha egész este füvet szívtam volna.
Füvet nem, de Bettany nyakát igen. 
Undorodom attól, aki vagyok. 
-Édes reggelt! -nyomott egy csókot Bettany az államra. 
-Neked is. -viszonoztam a csókot az arcára, majd megvártam, míg be megy a fürdőbe. 
Nekem előtte ennem kellett valamit, mert üresnek éreztem belül magamat.
Esetleg nem is a gyomrom üres, hanem a szívem? 
Lementem a lépcsőn és betértem a konyhába. 
Meglepetésemre nem voltam egyedül. Mia is a konyhában volt és éppen kávét főzött.
Nem féltem mögé lopakodni és szorosan magamhoz vonni.
Megfeszült, így éreztem, hogy megleptem.
-Mit csinálsz? -kérdezte szapora lélegzetvétellel.
-Megmutatom, hogy mennyire komolyan gondoltam a tegnapit. -suttogtam a fülébe és magam felé fordítva ismét megcsókoltam. Különös képen hagyta is.
Szenvedélyes csókunk közben eltávolodtam tőle.
-Tegnap nem tudtam meg, hogy viszont érzel e. -mondtam.
-Tudni akarod? -kérdezte csintalan mosollyal, majd belelehelt a fülembe.
Nem mondhatta el, mert megzavartak minket, így gyorsan szétváltunk.
-Óvatosan te cseléd . -jött oda hozzánk Bettany, majd magához húzott. -Ne akard magadnak őt.
Túl nehezen kapható, mert hozzám van kötve. Az is zavaró, ha valaki szemet vet rá!
Bettany szavai beleégtek a tudatomba. 


Sziasztok!
Annyi izgalom után gondoltam egy kicsit pihentetem a dolgokat.
Bár azért jócskán jutott szerep Mia és Ben kapcsolatának, Jokernek és Bettanynak.
Remélem, hogy tetszett nektek és kellő képen beindította a júliust.
Ha már itt tartunk:
tegnap töltöttem be a tizenhatot, ami azt jelenti, hogy már 5 éve lettem az írás szerelmese.
                                              Csók C.