2017. május 19., péntek

VIII.Fejezet


MIA

My Kind Of Love
Reggel a szobámban ébredtem, így legalább csak egy halvány remény is élt bennem, hogy a tegnapi csók nem is történt meg.
Gyorsan rendbe szedtem magamat és felöltöztem.
Eva már nem volt a szobában, így nyugodtan tehettem mindent.
Amikor elkészültem, lementem a lépcsőn és betértem a konyhába.
-Jó reggelt Mia! -köszöntött Eva. -Kérlek vidd ki ezt Bettanynak. -kérte, majd a kezembe nyomott egy csésze zöld teát.
Kivittem az étkezőbe és letettem a szőke lány elé.
-Egészségdre! -motyogtam sziszegve a fogaim közt. 
-Nahát téged is látni? -kérdezte szemtelenül. -Nagyon örülök neked, hogy te hoztad a teámat, de máris visszaviheted, mert nekem ez nem kell. -mondta, majd kiütötte a kezemből a csészét, aminek a tartalma a ruhámat ékesítette. 
-Hoppá. Kissé ügyetlen vagyok. -kuncogott Bettany, amire kénytelen voltam a markomban tartani azt a mérhetetlen dühöt, ami most bennem volt.
A munkaadóim egyből mentek értesíteni Evat, hogy takarítson föl, míg Ben felvon szemöldökkel méregetett engem, hogy esetleg nem csapok-e balhét.
-Bárkivel megesik az ilyen. -feleltem meglehetősen nyugodtan. -Máris átöltözöm. -kimentem az étkezőből és felmentem a szobánkba, ahol aztán levettem magamról a cseléd ruhámat.
Bedobtam a szennyesbe és elkezdtem kutakodni a ruháim közt valami hasonló darabhoz, míg ki nem mosom az egyetlen munkaruhámat. 
Matatás közben egyszer csak hallottam, hogy valaki belép a szobába, majd nem sokkal később megéreztem a csupasz csípőmön két meleg tenyeret. 
Zakatoló szívvel fordultam meg, hogy szembe nézzek az illetővel, aki biztosan nem lehet Eva.
Nos tényleg nem Eva volt az, hanem Ben, aki csábos mosollyal nézett rám.
-Mit keresel itt? -kérdeztem tőle kérdő tekintettel. 
-Bocsánatot szerettem volna kérni Bettany helyett. -nem hittem a fülemnek.
-Nahát előttem aztán nem kell védened azt a libát. Legalább már nem titok, hogy egy ribanc. -dühös érzelmeimből áradtak ezek a szavak, mert amit ott lent visszatartottam, azt most kimondtam. 
-Tudom, hogy egy szarkeverő bestia. -hangosan felnevettem a bestia szóra. 
-Esetleg van más is, amit szeretnél mondani? -kérdeztem tőle ráterelve a remélhetőleg meg nem történt tegnapi csókunkra. -Mert nagyon nem stimmel, hogy miért nyomod ennyire az farkadat az ágyékomhoz. -gyöngéden ellöktem magamtól, amire zavartan megvakarta a halántékát.
-A tegnapi nap gondolom nem csak egy álom volt. -akkor tényleg megtörtént?
-Tehát akkor tényleg csókolóztunk? -kérdeztem.
-Megcsókoltál engem Mia. -felelte, majd végig nézett a meztelen testemen, amit csak a melltartóm és a csipkés bugyim takart. -Csak azt bánom, hogy nem akartál többet.


***
Tehát most már tudom, hogy tegnap minden egyes pillanat valós volt, amiről csakis én tehetek.
Ha nem lettem volna ennyire érzelgős pillanatomban, akkor soha sem csókoltam volna meg őt.
Elvégre ő a célpontom, akinek van egy élettársa. 
Nem tehettem meg, hogy az érzéseim többet jelentenek a munkámnál.
Elvégre egyáltalán érzek iránta valamit?
Azután, hogy Ben a szobámban járt, aztán magamra hagyott, végre áttudtam öltözni.
Nem igazán volt hasonló ruhadarabom, ezért egy fekete nadrág és egy fehér ing mellett döntöttem. 
Amikor készen lettem ismét lementem a lépcsőn.
A konyhában Eva mosogatott, de az étkezőben már nem volt senki.
Bettany a nappaliban ült és valakivel csetelt , míg a szülők az irodában beszélgettek.
Bent sehol sem láttam.
Úgy döntöttem, hogy segítek Evanak, így betértem a konyhába. 
-Segíthetek valamiben? -kérdeztem tőle, amire a lány kedvesen rám mosolygott és oda engedett maga mellé, hogy segítsek neki elmosogatni az edényeket és az evőeszközöket.
-Kérdezhetek valamit? -kérdezte tőlem Eva egy idő után, amire kiváncsian vártam a kérdését. -Apám tényleg azzal a nővel csalta meg anyámat?
Hát persze, hogy még mindig a képek érdeklik.
-A fotók nem hazudnak Eva. -feleltem szűkszavúan, majd megtöröltem a kezemet, amikor végeztem a mosogatással kimentem a konyhából és felmentem a szobámba.
A szobámban úgy döntöttem, hogy kimegyek az utcára és készítek képeket a gépemmel.
Átöltöztem egy elfogadhatóbb utcai öltözetbe és a fényképezőgépemmel együtt elhagytam a házat.
London szerencsére napos volt, így kellemes délutáni idő kedvezett nekem a képek készítéséhez.
A megszokott intim emberi képek helyett gyönyörű virágokról, bokrokról és épületekről készítettem más-más képet, amiket biztosan titokban megőrzök majd magamnak.
Ahogy egyre sötétebb lett, úgy döntöttem, hogy elmegyek valahova kikapcsolódni.
Ez alatt valami hűsítő alkoholra gondoltam.
Nem messze találtam is egy Billy nevezetű kocsmát, ami egészen megtetszett, így bementem.
A helyiség barátságosnak tűnt és csak néhányan voltak itt-ott csoportokba verődve.
Egyből oda mentem a bárpulthoz és megszólítottam a csapot, aki kedvesen üdvözölt.
-Mit adhatok neked szépségem? -kérdezte már-már nyávogva. Persze, hogy meleg.
-Rád bízom magam, de valami ütőset. -feleltem mosolyogva és leültem az egyik bárszékre.
Figyeltem ahogy a srác elővesz egy poharat, majd beletölt egy kis erős whiskyt.
-Egészségedre! -mondta, majd letette elém a poharamat. Megköszöntem és egyből kiittam a tartalmát.
Olyan jól esett ez a torok mardosó érzés egy ilyen hosszúnak tűnő nap után.
-Hozhatok még valamit? -kérdezte srác, amikor meglátta, hogy végeztem.
-Nem, köszönöm. -feleltem, majd letettem elé a megfelelő összeget, majd felálltam, de ebben a pillanatban megláttam egy kisebb társaságot a sarokban vitázni, ami elégé érdekelt.
Elköszöntem a meleg csapostól, majd közelebb mentem a kisebb csoporthoz.
Nem sokkal később már heves vitatkozásba kezdett két srác.
Az egyik, aki nem háttal állt nekem, eléggé csábosan festett.
Szőke tüskés frizura, kis piercing a szemöldökén és káprázatos zöld tekintet tartozott hozzá.
Alig, hogy elmélyültem a látványában, egyszer csak a nekem háttal álló srác bevert egyet a másiknak, aki eme cselekedet miatt a földre rogyott. Egyre kíváncsibb lettem.
-Jobban tennéd ha nem keresnéd többé Torit. -morogta az a srác, aki leütötte őt, majd oda köpött a földön fekvő sráchoz és szembe fordult velem, de akkor mind kettőnk nem hitt a saját szemének.
-Mégis mi a fenét keresel itt Mia? -kérdezte tőlem Ben. Nahát, pont te kérdezed?
-Kérdezhetném ezt tőled is Ben. -feleltem.


BEN

Don't Come Easy
Az ágyamon fekve még mindig az ajkaimat tapogattam. 
Nem voltam képes elhinni, hogy Mia tényleg megcsókolt.
Hogy ez az egész biztosan megtörtént.
Pedig tényleg megtörtént.
Emlékszem minden egyes apró részletre, amit Mia tegnap művelt.
Azt bánom a legjobban, hogy nem akart többet. Még.
A reggeli Bettany szándékos turmix kiöntéses incidense és a Mia meztelen testének éríntése után úgy döntöttem, hogy elmegyek.
Szerettem volna kicsit ismét élvezni mindent.
-Anya, apa este jövök! -köszöntem el a szüleimtől, akik az irodában lévő munka közben nem igen tudtak figyelni rám, így szabadon elmehettem.
Az utam először a Big Ben óratoronyhoz vezetett, ahol megbeszéltem Matt barátommal, hogy összefutunk és elbeszélgetünk Victoriaról. 
Szerencsére nem kellett sokat utaznom tömegközlekedéssel, mert hamar ott voltam a torony előtti hatalmas téren, ahol nem sok keresgélés után meg is találtam Tori testvérét. 
-Hogy vagy haver? -kérdeztem köszönésképpen, majd kezet fogtam vele.
-Szerinted milyen lehetek, ha a nővérem nincs a városban, mert az a fasz Alex üldözi? -kérdezett vissza ingerülten, majd vicsorogva rám nézett.
-Jól van Matt. Értem. -feleltem, majd folytattam. -Ha Tori nem lett volna ennyire kíváncsi és nem ment volna el Rob helyett a drogért, akkor ez az egész sosem történt volna meg.
-Ja mert akkor nyugodtan dughatod a nővéremet, ugye? -szóval most akkor haragszik rám?
-Matt mi van veled? Azt hittem, hogy ez egy barátságos találkozás. -feleltem a barátságos szót jobban megnyomva a kelleténél. 
-Barátságos lenne, ha nem pont a nővéremről lenne szó. -üvöltötte dühösen, amire magamhoz vontam egy ölelésre, hisz mégis annak a nőnek az öccse, aki mindig is itt volt nekem Bettany helyett.
Aki segített nekem egy-egy kemény nap után ellazulni.
-Ígérd meg Ben, hogy Alex soha sem fogja megtalálni Torit. -kérte Matt.
-Ígérem kisöreg. -feleltem, majd még szorosabban vontam magamhoz őt.
Matt fontos személy lett számomra.

***
Amikor elköszöntem Tori öccsétől, majd úgy döntöttem, hogy ismét betérek a szokásos kocsmába. 
Billy's kocsmája a legjobb hely az egész városban.
Szokásosan oda mentem Kevinhez és kértem tőle egy vodkát. 
Amikor megkaptam az italomat, leültem vele egy eldugottabb helyen lévő fotelbe. 
A vodkám megívása után aztán úgy voltam vele, hogy hazamegyek, de nem így történt.
Sajnos vendégeim érkeztek.
Alex és három társa éppen felém tartott, így udvariasan felálltam a helyemről az üres poharammal együtt és mosolyogva intettem nekik.
-Örülök, hogy látlak titeket srácok! -abban a pillanatban, hogy kimondtam, Alex kiverte a kezemből az üvegpoharat, ami szilánkokra törve terült el a földön. 
-Nem vagyok jó kedvemben te kis ficsúr! -valaki nagyon mogorva,
-Ó igazán? -kérdeztem felvont szemöldökkel. -Attól, hogy ilyen vagy, nem kellett volna kiverned ezt a rohadt poharat a kezemből! -morogtam dühösen. 
-Neked pedig nem kellett volna lefizetned azt a kis ribancot. -felelte. 
-Nem is fizettem le senkit. -hazudtam. -Azt se tudom, hogy miről beszélsz. 
-Dehogy nem tudod Ben! -üvöltötte. -Az a kis senki csakis a te drogodat vette el tőlem, így egyből tudtam, hogy biztos ő az egyik lány, akit Bettany helyett dugsz. Nos, az embereim pedig örömüket lelve keresik azt a lányt, akit ha egyszer megtalálok, megölöm. 
-Úgyse fogod megtalálni őt. -sziszegtem a fogaim közt.
-Majd te elhozod őt nekem, hiszen úgyis tudod, hogy hol van. -az a helyzet, hogy tényleg nem tudom, hogy hova is mehetett Tori, mert én csak a pénzt szolgáltam azért, hogy elmehessen valahova. 
-Nem tudom, hogy hol van. Még ha tudnám is, akkor se mondanám el neked Alex. 
-Akkor se ha apád megtudná, hogy a fia egy drogos fasz, aki más lányokat kényeztet? 
Itt már nem bírtam tovább és lekevertem neki egy hatalmas öklöst. 
Alex egyből a földre esett és, hogy még jobban megalázzam le is köptem őt.
Hiszen a titkaimnak titkoknak kell maradniuk. 
Úgy gondoltam, hogy mennem kéne, így megfordultam, hogy elhagyjam ezt a helyiséget, de abban a pillanatban, hogy ez megtörtént, szembe kerültem vele.  
-Mégis mi a fenét keresel itt Mia? -kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
-Kérdezhetném ezt tőled is Ben. -válaszolta, amire zavartan lesütöttem a szememet.
-Mit láttál? -kérdeztem.
-Azon kivül, hogy leütötted azt a fiút? Semmit. -beharaptam az alsó ajkamat a lány válaszára. 
-Hallgass végig, oké? -kezdtem, majd belekezdtem. -Ez az egész legyen olyan, mintha meg sem történt volna, mert nem tudom, hogy mit hallottál és mit nem. Csak tedd meg ezt kérlek és akkor rendben leszünk, ahogyan eddig is. -nagyon reménykedtem benne, hogy semmit sem hallott.
-Rendben van. -felelte mosolyogva, amire hálát adtam az égnek és karon ragadtam a lányt.
-Haza kéne mennünk. -mondtam, amire Mia hagyta, hogy kivezessem.
Amikor kiértem egy pillanatra elvesztettem a mögöttem lévő lányt.
Nem tudtam, hogy mit csinálhat még, de úgy hiszem köze van a fényképezőgépéhez.
-Rendben vagy? -kérdeztem tőle, amikor kiért.
-Hogyne. -felelte szűkszavúan. -Gyere! -megragadta a csuklómat és úgy húzott egy fa mögé.
Nem érettem, hogy mit akar, de nagyon élveztem. 
-Nos, mit tervezel Mia? -kérdeztem tőle rekedtes hangomon.
Az előttem álló lány zavartan a szemeimbe nézett, majd halkan kinyögte. 
-Hogy lehetsz ilyen vágykeltően vonzó? 
Mire akar erre célozni?
-Miért akarom tudni, hogy miért ütötted meg őt?-kérdezte.- Mit titkolsz? 
Elég legyen Mia.
-Tudom, hogy azt mondtam nem akarom tudni a titkaidat, de ezek után már nem mondhatok erre nemet, mert sokkal érdekesebb vagy, mint gondoltam volna. -igazán?
-Szeretném tudni, hogy milyen is vagy. Mi a legféltetebb titkod Ben?
Túl messzire ment ezzel. Nem akartam, hogy tovább folytassa ezért gyorsan cselekedtem.
Megragadtam a derekát és keményen neki nyomtam a mögötte lévő fának.
-Túl sok kérdés Mia. Túl sok. -morogtam, majd hevesen megcsókoltam.
Jó volt ismét érezni puha és édes ajkait.

Sziasztok!
Meghoztam a nyolcadik részt.
Nem tudom, hogy mennyire lett izgalmas, de remélem, hogy tetszett nektek az, hogy Bettany kissé gonoszkodott, hogy Mia és Ben ,,románca" is szerepet kapott, hogy Alex is feltűnt és, hogy a végén Mia ismét az eredeti célt tűzte ki magának: kideríteni Ben mocskos titkait.
Persze Ben ezt túl soknak tartotta és megoldotta a problémát.
Érdekel a véleményetek!
Legközelebb lehet, hogy májusban jön az új rész. 












2017. május 6., szombat

VII. Fejezet


MIA

How Deep Is Your Love
Már hányingerem lett attól, hogy őket bámulom, így inkább visszamentem a szobámba, ahol Eva éppen az ágyán nyomkodott valamit és csak később vettem észre, hogy a fényképezőgépemet. 
Azt a fontos eszközt, ami titkos képeket tartalmaz.
-Eva mégis mit művelsz? -kérdeztem tőle idegesen, majd kikaptam a kezéből, de ő valamilyen oknál fogva újra visszaszerezte magának a fényképezőgépemet és dühösen emelte fel, mint valami bizonyítékot.
-Mégis miért vannak ilyen képeid? -vont kérdőre.
-Miféle képekre gondolsz? -kérdeztem zavartan, mert nem csak intim képekkel volt tele a gépem.
-Nos, akkor inkább máshogy teszem fel a kérdést. -mondta és
dühösen megvakarta a halántékat, majd rám üvöltött:
-Miért van képed apámról és egy idegen nőről? -kérdezte. Elakadt a szavam.
-Mi-miféle kép? -kérdeztem zavartan.
A lány felém fordította a készüléket és megmutatott egy eléggé intim képet, amin az egyik célpontom-aki nem mellesleg Eva édesapja-egy idegen nővel szeretkezik egy hotel szobában.
-Megmagyaráznád nekem ezt? -kérdezte felvont szemöldökkel.
-Ezek csak képek Eva. -motyogtam és ismét kikaptam a kezéből, de most már végre sikeresen, majd eldugtam azt és befeküdtem az ágyamba, majd lekapcsoltam a villanyt is.
Gyorsan letudtam rázni őt, de biztosan nem örökre. Nem tehetek semmit. Egyszer meg kell tudnia.
Reggel hamarabb felébredtem, mint Eva, így még biztonságosabb helyre dugtam a gépemet, hogy biztosan ne kerüljön újra Eva kezébe a legfontosabb és titkosabb tárgyam.
A hálóingemben kiléptem a szobámból és elindultam lefelé a lépcsőn, hogy még a család felkelése előtt készítsek magamnak egy kis kávét, amivel talán ébren tudom tartani magamat a mai napra.
Lementem a lépcsőn és betértem a konyhába, ahol aztán felforraltam egy kis vizet, majd beleöntöttem egy drága trópusi kávét, amit aztán el is fogyasztottam, csakhogy abban a pillanatban, hogy végeztem, társam akadt a reggeli órákban.
-Jó reggelt! -félmeztelenül lépett be Ben a konyhába, majd oda állt mellém és öntött magának egy kis ébresztőt, majd megitta és letette a pultra az üres csészét -Hogy aludtál?
Inkább ezt nekem kellene tőle kérdeznem.
-Remekül. -feleltem szűkszavúan, majd beletettem a csészéket a mosdókagylóba, ahol neki is kezdtem az apró törékeny tárgy elmosásának.
-Nos nekem is remek éjszakám volt, -motyogta, majd oda állt mögém.
Éreztem a nyakamon a szuszogását és a hátamhoz simuló meztelen testét.
-Nem csodálom, hiszen éppen egy gyönyörű lányban élvezkedtél. -feleltem sokkal bővebben, mint gondoltam volna, majd inkább zavartan abba hagytam a mosogatást.
-Szívesebben élvezkedtem volna benned. -suttogta a fülembe, amitől a hideg is föl állt a hátamon.
Az izmaim megfeszültek és kénytelen voltam lecsukni a szemeimet.
-Mily' meglepő. -feleltem halkan, amire Ben végigsimított kezeivel az oldalamon.
Bizsergető és izgató.
-Esetleg szeretnéd, ha ez most megtörténne? -kérdezte csintalanul.
Kipattantak a szemeim és hagytam, hogy a nyakamhoz érintse nedves ajkait.
-Igen. -morogtam halkan és gyöngéden, amikor egyszer csak betorpant valaki a konyhába.
Hirtelen távolodtunk el egymástól és zavartan ügyködtünk össze-vissza mindenhol.
-Itt meg mi történt? -kérdezte felvont szemöldökkel Eva. Még szerencse, hogy ő volt az.
-Történt egyáltalán valami? -kérdezte Ben ártatlanul. -Csak ittam egy kis kávét, ahogy Mia is. Hál' istennek nekem most mennem kell, hiszen Bettany vár rám. További reggelt'. -köszönt el Ben, majd kifelé menet nyomott még egy puszit Eva arcára.
Hú ez aztán nagyon meleg volt.



***
Miután mindenki felkelt és megreggelizett ismét elkezdődött egy átlagos nap.
Takarítás, segédkezés és szolgaság. Egy cselédnek ez a feladata.
Amikor már úgy voltam vele, hogy kellő képpen kidolgoztam magamat, bevonultam a szobámba és felhívtam a nővéremet, hiszen már jó régen nem beszélgettünk.
-Halló! -szóltam bele, amikor harmadik csöngésre felvette.
-Nahát Mia. Mi ilyen fontos? -a szívem kihagyott egy ütemet, amikor nem a nővéremet hallottam a vonalban, hanem maga Jokerét.
-Miért van nálad Kate mobilja? -kérdeztem dühösen.
-Nyugalom csillagom. Most éppenséggel nem ér rá, hogy beszélgessen. -felelte, nekem pedig olyan rossz gondolataim támadtak, hogy képtelen voltam visszatartani magamat.
-Mit tettél vele te rohadék? Mondtam, hogy ne merj hozzáérni, mert megöllek. Esküszöm, hogy ha bármi is történt vele, akkor a farkadnál fogva foglak felrángatni valahova. -szemtelen voltam.
-Annyira izgató, amikor ilyen vad vagy. Értem, hogy Dave miért kedvel ennyire. -most miért kellett őt felhozni? Amúgy is biztosan most is egy ribancot dönget.
-Mi történt a nővéremmel? -tértem vissza a lényegre.
-Megnyugtatlak, hogy nem bántottam. -felelte. -Rosszul lett és éppen hány. Valamiféle véres váladékot, de fogalmam sincs, hogy miért, mert ma sem evett semmit.
-Miért nem hívtál, hogy segítsek? -kérdeztem, majd felkaptam egy-két cuccot. -Máris ott vagyok, csak addig próbáld meg nyugtatni. -mondtam és meg sem vártam a válaszát.
Felkaptam a cseléd ruhámra egy kabátot és a fontos dolgaimmal kimentem a szobámból.
Egyenesen le a lépcsőn szó nélkül tűntem el a házból, hogy segítsek a nővéremnek.
Pár buszmegállóval később már ott is voltam a hatalmas nagy tömbházunk előtt.
A kulcsommal kinyitottam a kaput, felmentem a lépcsőn és benyitottam a lakásba.
-Megérkeztem. Joker hol vagy? -kérdeztem idegesen, majd amikor befordultam a nappaliba, nekem ütközött egy mellkas. És nagyon is jól tudtam, hogy nem Jokeré.
Felnéztem és hitetlenkedve bámultam az előttem lévő félmeztelen Davere.
-Mi a szent szart keresel te itt? -kérdeztem dühösen, majd amikor megláttam a kanapén ülő Jokert kissé megkönnyebültem, mert legalább valamilyen szinten nincs gond.
Csakhogy éppen a nővéremmel van nagy gond.
-Rendben. Nem érdekel a válaszod. Hol van Kate? A fürdőben? -kérdeztem, majd benyitottam az említett helyiségbe, de neki nyoma sem volt. Felforrt agyvízzel nyitottam be minden egyes szobába, de sehol sem találtam a nővéremet, aki állítólag nincsen jól.
-Hol a picsában van Kate? -kérdeztem üvöltve és vissza mentem a két sráchoz.
Joker hangosan felnevetett, Dave pedig halkan kuncogott.
-Csillagom. Már ki sem tudod ismerni, hogy mikor hazudok? Kate elment a boltba, hogy vegyen magának tampont, mert a drága menstruál. Gondoltam, ha már hívtál és bemesélem, hogy nincs jól te egyből ide fogsz jönni. A jó pedig ebben az, hogy el tudod mesélni mi is van a célponttal.
Hogy lehet valaki ennyire cseles?
-Legalább ha nincs vele semmi gond, nem kell felkötnöm téged a farkadnál fogva. -feleltem szúrós tekintettel, majd belekezdtem abba, hogy a fegyveren kívűl, amit magnál hord nem tudok többet és azt sem, hogy esetleg az nap este bántott-e vele valakit.
-Ha így folytatod sose fogunk róla megtudni semmit. -háborodott fel Dave.
Az a rohadék, gyáva ribancot döngető pöcs.
-Nem kéne inkább azzal a lánnyal lenned? Miért vagy mindig ott, ahol baromira nem kellene? Mi a szarért vagy te Joker jobbkeze? -estem neki dühösen, amire dühösen nekem ugrott és fenyegetni kezdett.
-Fogd már be azt a csinos kis pofád, vagy Joker előtt öllek meg. -morogta, majd elment mellettem és dühösen bevonult a konyhába, ahol valami csillapítani vágyót keresett.
Nekem pedig mennem kellene. 
Készültem kimenni, de Joker valamiért még visszatartott, mert felállt a kanapéról és elém állt, hogy semmiképpen se legyen lehetőségem elszökni előle.
-Mit akarsz? -kérdeztem tőle idegesen.
-Jobb lenne, ha sietnél a munkával és minél hamarabb kiderítenél róla mindent. Ha sietsz, hamarabb lehetsz ismét együtt a nővéreddel és magad is ismét iskolás lehetsz. Csak csináld. Menni fog. -mondta, majd a tenyerét az arcomra helyezte. -Csillagom. -gyengéden megpaskolta, majd hagyta, hogy visszamenjek a milliárdosokhoz, hogy nyomon kövessem a fiút.



BEN

Attention
Bettany mellett ébredtem.
Az este folyamán csakis Mia járt a gondolataim közt és az egész pillanatot  úgy éltem át, hogy ő van velem és nem Bettany. 
Felemelő érzés volt.
-Miért vagy ébren ilyen korán? -kérdezte egyszer csak Bettany. 
A szemeivel engem nézett, miközben egy hatalmasat ásított. 
-Csak már nem vagyok álmos. Szerintem lemegyek. -feleltem, majd kimásztam az ágyból, majd magamra aggattam egy nadrágot és kimentem a szobámból egyenesen le a lépcsőn be a konyhába, ahol társra leltem, mert Mia éppen ott állt a pult előtt, majd letette a kezében lévő csészét.
Miután öntöttem magamnak is egy kávét és elbeszélgettem vele egyre inkább intimebb kapcsolatba kerültünk, amit Eva szakított félbe és, hogy ne legyen semmi gond inkább ott hagytam őket.
Visszamentem a szobámba, hogy átöltözhessek. 
Bettany éppen fürdött és ezt abból tudtam, hogy hallottam a fürdőben csurgó vizet. 
Gondoltam akkor most van egy kis időm magammal foglalkozni, de a tervemet egy telefon rezgés szakította félbe és nem is akármilyen.
Alex hívott. 
-Helló Alex. -szóltam bele, amikor felvettem a telefont. -Mizu?
-Hogy mi van? Tudni akarod haver? -kérdezte idegesen. -Nos gondolom, hogy megkaptad a drogodat, természetesen ingyen egy lánytól, aki nem mellesleg valamiféle Tori. Biztos vagyok benne, hogy tudod hova szökött, mert a csatlósaim sehol sem leltek rá eddig. 
-Nem tudom, hogy miről beszélsz Alex. -feleltem, de tudom, hogy nem vagyok egy zseni hazug.
-Dehogy nem tudod Ben. Nálad van a rohadt drogom, amire meg se kaptam a pénzt és az a lány biztosan, hogy a te segítségeddel tűnt el. -üvöltötte. 
-Nem lehetne ezt máskor megvitatni? -kérdeztem zavartan. -Majd megkapod a pénzt. A lányt pedig nem ismertem és fogalmam sincs, hogy hova mehetett. Haver. Viszhall. -feleltem és még mielőtt bármit is képes lett volna reagálni, kinyomtam.
Remélem, hogy Tori biztonságban van.
Amikor Bettany tisztán és üdén kilépett a fürdőből, én is megcéloztam azt.
Magamra zártam az ajtót, levetkőztem és beálltam a zuhany alá.
A gondolataimban ott motoszkált minden egyes régi és mostani tettem.
Bűnös vagyok, mert nem vagyok ártatlan.
Rengeteg droggal és bántalmazással való ügyeim voltak már, amiket csak tetőt az a tény, hogy Jonathan nem egy egyszerű ember az életemben, hanem annál sokkal több.
-Ben, ha készen vagy gyere le enni! -kiáltott be Bettany, amire visszaszóltam neki, hogy rendben van és kiszálltam a fülkéből, majd magamra tekertem egy törülközőt,
Belenéztem a tükörbe és megláttam magamat.
Azt az embert, akinél nincsen rosszabb a világon.


***

A mai nap folyamán, mialatt Bettany ismét a barátnőivel volt el valahol kipróbáltam az ingyen szerzett drogomat és azt fogyasztottam, hogy legalább ezzel nyugtassam magamat.
A szobámban ültem és szívtam, amikor egyszer csak valaki kopogott.
Bettany nem lehetett még, mert késő este ér haza. Anya és apa pedig már reggel elmentem egy megbeszélésre, ahonnan csak holnap reggel érnek haza. Eva kivett egy nap pihenőt, így csak egy ember lehetett az, aki engem kereshetett. Mia.
Oda mentem és kinyitottam az ajtót. 
Tényleg Mia az.
-Mit keresel itt? -kérdeztem tőle kíváncsian.
-Nem azért jöttem, hogy beszélgessünk. -felelte, majd szó nélkül belépett a szobámba.
Abban a pillanatban, hogy tudatosult bennem, hogy mindent lát nagy gondban voltam.
A drog az asztalomon hevert, amit nem sokkal később észre is vett.
-Te tényleg drogozol? -kérdezte, majd oda ment, de én gyorsabb voltam nála és elé álltam.
-Nem, nem. Ez nem az enyém. Bettany hagyta itt. -mártottam be a barátnőmet, de úgy tűnik, hogy Mia ezt nem vette be. Francba.
-Nem hinném, hogy az övé. -felelte, majd leült az ágyamra. -Nem érdekel, hogy mióta szívsz és honnan szerzed a drogot. Fura, de cseppet sem érdekel, hogy milyen vagy. Nem akarom tudni, mert félek, hogy nem lenne szebb az igazság. -nahát. Mégis miért mondja ezeket?
-Mit szeretnél tőlem? -kérdeztem tőle, majd zsebre dugtam a kezemet. 
-Szeretnék egy kicsit elfeledni mindent.
-Esetleg kérsz valami erőset? Vagy egy cigarettát? A drogot? -próbálkoztam, mert fogalmam sem volt, hogy éppen mire vágyik.
-Nekem nem kellenek ezek. -harapott bele az alsó ajkába, ami egyre jobban felcsigázott. -A reggeli incidens, amikor az érintéseiddel megbabonáztál olyan nyugtató volt. Érezni akarom ismét. -suttogta a félhomályban, amit az asztali lámpám okozott, ahol a drogom volt.
-Esetleg sokkal érzékibben? -kérdeztem, majd megvártam, míg elém áll.
Egymás szemébe néztünk, ami egyszerre volt igéző és nyugtató.
A lány lassan közelebb lépett hozzám, én pedig óvatosan magamhoz húztam őt,
A dereka köré fontam a karomat, míg ő a nyakam köré fonta az övét. 
Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, míg ajkaink össze nem értek,
Olyan pillanat volt ez, amire már rég óta vártam.
Összepasszolt a szánk és a lány csókok is még inkább beindítottak. 
Többet akartam.
Akartam, hogy még vadabb és szenvedélyesebb legyen ez az egész.
-Nem akarok ennél többet. -suttogta, amikor elszakadt tőlem, mintha tudta volna mit is akarok pontosan, ami sokkal több, mint egy egyszerű csók. -Nem most. 


Sziasztok!
Nos ismét meghoztam a folytatást.
Remélem, hogy örültetek annak, hogy Joker és Dave is ismét szerepet kapott, ahogyan a drága Alex is, akinek még lesz egy-két fontos szerepe és még a kinézetére is fény fog derülni, mert nem egy csúfság az biztos!
Torinak is szánok még számos szerepet, így róla is hamarosan olvashattok.
Remélem, hogy Eva kis apukás dolga is tetszett nektek, mert annak is lesz még szerepe.
Az utolsó jelenet pedig egy várva várt pillanat volt.
Ha tetszett nektek, akkor mindenképpen jutalmazzatok meg egy-egy hozzászólással!
Kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Szeretlek titeket!
                                              Csók C.










2017. április 24., hétfő

VI.Fejezet


MIA

Symphony
Kora reggel kaptam egy hívást, hogy ma nekem kell rendbe szednem Ben lakrészét, mert valamilyen oknál fogva el kell mennie valahova.
Még Eva aludt, így meglehetősen csöndben kellett felöltenem magamra a cseléd ruhámat és összeszednem a szükséges tisztító szereket, amiket a szobánkban szoktunk tárolni.
Amikor kiléptem a szobánkból és oda értem a fiú lakrésze elé, feltörtek bennem a tegnapi nap eseményei.
Nem időzhettem ott sokáig, így bekopogtam.
Ismét kaptam bentről egy jelzést, hogy bejöhetek.
Beléptem a szobába, ami szinte ugyan olyan volt, mint tegnap.
A törött üvegszilánkok egy része még mindig a padlón hevert.
Nos, Ben nem volt a szobában, de hallottam, hogy folyik a víz, így biztosan éppen fürdött.
Ezek után aztán neki is kezdtem a takarításnak.
Először feltakarítottam a padlót, aztán rendbe tettem az ágyát, ami szerencsére nem utalt arra, hogy Bettany itt tölthette-e esetleg az éjszakát.
Úgy gondoltam, hogy nem árt ha letörlöm a szekrényt, polcot és fiókokat, így neki is kezdtem ennek a feladatban, csakhogy az egyik pillanatban, amikor éppen az ágya melletti egyik kisasztalt tisztítottam feltűnt, hogy a felső fiók nincs teljesen becsukva.
A nyomozási ösztönök, arra vezéreltem, hogy megnézzem mi van benne.
Bárcsak ne tettem volna.
A fiók legmélyén egy fegyver lapult, ami sajnos meg is volt töltve.
A kérdés itt az, hogy mégis miért van nála egy pisztoly? Vajon ez is egy titok?
Francba, nincs itt a fényképezőgépem, hogy lefotózzam. 
-Szerintem a fürdőt is ki kéne takarítanod! -mondta Ben kilépve a fürdőszobából, így sietősen bevágtam a fiókot és eltávolodtam tőle, hogy semmi képpen se fogjon gyanút.
-Igen? -kérdeztem vissza zavartan.
Az előttem álló fiú furcsán méregetett, de nem nagyon zavartatta magát, mivel éppen egy fehér selyem törölköző takarta a derekát és az egyéb alsó testrészét.
-Csak kissé kifolyt a víz. -felelte, majd oda ment a szekrényéhez, hogy felöltözzön.
Úgy gondoltam ezt nem kéne látnom, így összepakolva mindent siettem be a fürdőszobába.
Magamra zártam az ajtót és neki is kezdtem a víz felmosásának, amihez csak egy egyszerű rongyot használtam, mivel felmosót nem hoztam magammal.
Amikor végeztem, kinyitottam az ajtót és meglepődve vettem észre, hogy Ben már el is tűnt.
Nagyszerű, talán most lehetne időm nyomozni.
Ismét oda mentem a fiókhoz, hogy jobban szemügyre vegyem a fegyvert, de az nem volt már ott.
Ben komolyan elvitte magával?


***
Reggelinél gondoltam kicsit szimatolok, így megpróbáltam kitudakolni, hogy Ben mégis hova mehetett ilyen korán, egyedül, egy pisztollyal. 
-Elnézést, ha esetlen zavaró a kérdésem, de szabad tudnom, hogy Ben hova ment? -kérdeztem a szülőktől, akik kedvesen mosolyogtak rám, míg Bettany cinikusan felnevetett,
-Mi közöd van hozzá? -kérdezte flegmán, miközben a körmeit piszkálta.
Igaza van. Nincs ehhez semmi közöm.
-Elnézést. -szabadkoztam, majd készültem visszamenni a konyhába Evahoz, de Maria visszaszólt, hogy megossza velem hol is van a fia.
-Örülök neki, hogy ennyire érdekel a fiam. -mondta, majd vidáman felnevetett. -Tudom, hogy tegnapi incidense után soha semmilyen körülmények között nem engedném el sehova, de a fiam kapott egy felkérést, hogy segítsen a szegény gyermekeknek gyűjteni élelmet. -Maria boldog volt.
Ben pedig bizonyára hazug, mert kétlem, hogy muszáj fegyver egy ilyen ügyhöz.
-Köszönöm asszonyom! -feleltem, majd bementem a konyhába, hogy hagyjam őket étkezni.
Amikor betértem a kis helyiségbe Eva éppen mosogatta a már elhasznált tányérokat, így inkább nem akartam zavarni, szóval ismét elvonultam egy csöndesebb helyre, hogy titokban tudjak telefonálni.
Dave csak a harmadik csöngésre vette fel.
-Mit akarsz? -kérdezte kissé gorombán.
Oh, hát persze. A gyáva pöcs.
-Örülök, hogy nem tetted túl magad az utóbbin. -válaszoltam, majd neki dőltem a falnak.
-Mia nem is tudod, hogy mennyire tettem túl magam mindenen. -mondta, majd hallottam, hogy a háttérben valaki hangosan felkacag. Csak nem? -Legfőképpen rajtad.
-Nem hiszem el, hogy megcsalsz! -nevettem fel drámain. Érdekel egyáltalán?
-Pedig éppen most basztam meg egy formás szőkét. -felelte, amitől egyből hányingerem lett.
Ha csaj nem ribanc, akkor ez meg sem hatotta. 
-Örülök neki, hogy ennyire élvezed az életet. Bár mielőtt letenném ezt a retkes telefont, megosztanám veled, hogy Ben pisztolyt tart magánál és éppen elment valahova vele. A szülei szerint gyerekeknek segíteni, de nem hiszem, hogy oda ment. Nos, élvezd a szexet édesem. Hamarosan jelentkezem.
Ezzel pedig ki is nyomtam.
-Minden rendben? -kérdezte valaki hirtelen mellőlem, amire a szívem a torkomba ugrott,
Amikor megbizonyosodtam róla, hogy Eva az, megnyugodtam.
-Persze, hogy minden rendben? Miért ne lenne? -kérdeztem vissza, majd karon ragadtam és vissza mentem vele a konyhába, ahol sokkal több mosogatni való fogadott, mielőtt eljöttem.
-Végeztek a reggelivel. Ez pedig a te adagod. -mondta Eva mosolyogva.
Nagyszerű! Vár a fárasztó és unalmas munka. 




BEN

There's Nothing Holdin' Me Back
Egyedül hagyni egy cselédet a szobámban nem valami jó.
Pont akkor, ha pont Mia az. 
Mi lett volna, ha nem kellene elmennem? 
A gondolataim izgatóak.
Kilépve a hatalmas kapun ismét szabadságot éreztet velem, bár kissé bűntudattal keverve, mivel azt hazudtam a szüleimnek, hogy szegény gyermekeknek megyek segíteni élelmet gyűjteni, de ez nem igaz.
Elfogyott a drog készletem. Szükségem van többre és többre, hogy valami lenyugtasson. 
A helyszín, ahol megbeszéltem egy kis találkát ugyan abban a kis sikátorban van, ahol a rendőrök állítása szerint megerőszakoltam egy lányt. Pedig tényleg nem.
Amikor oda értem még nem volt ott senki, így lehetőségem volt várni.
Akár óráknak tűnő várakozás után valaki oda jött hozzám fekete kapucnit viselve.
Ő lenne a drog dílerem?
-Miért takarod magad Alex? -kérdeztem tőle, mert eddig mindig felvállalta magát.
-Nem Alex vagyok Ben. Tori vagyok. -felelte az illető, majd levette magáról a kapucnit.
Mi a szent szar folyik itt?
-Te meg mit keresel itt? -sziszegtem a fogaim közt és karon ragadtam őt.
Kissé meglepődött a heves reakciómon, így inkább elengedtem. 
-Nagyon hosszú lenne elmagyaráznom, de segítened kell. -kérlelt. Tori mibe keveredtél bele?
-Miben? 
-Nem beszélhetnénk meg valahol máshol? Esetleg egy kávézóban? -kérdezte, amire megvakarva a halántékomat bele mentem, mert kíváncsi voltam arra, hogy mégis mi történt.
Elmentünk a pár utcára lévő Kelly's Coffee boltba, ahol aztán kerestünk magunknak egy csöndes helyet, ahol lehetőleg nem fog minket senki sem hallani.
-Szóval elmondanád, hogy mi folyik itt? -kérdeztem tőle már-már türelmetlenül.
-Rob kórházba került, mert az állapota rosszabbodott a sok káros anyag miatt. Elmentem vele, majd magamhoz vettem a dolgait. A telefon is a kezembe került, amit mindig magánál hordott és gondoltam belenézek, mert úgy éreztem, hogy muszáj. Nos, találtam egy személyt. Alex. Számos droggal való ügyet bonyolított le vele, szóval gondoltam, hogy felkeresem őt, ezért megbeszéltem vele egy találkozót, mint Rob és ő. Amikor a találkozásra került a sor, kissé megijedt, hogy miért én vagyok ott. -nagy levegőt vett, majd folytatta. -Próbáltam megértetni vele, hogy a rohadt anyaga miatt a párom szinte halott, erre ő megfenyeget, hogy megöl ha bárkinek is beszélek róla és az ügyeiről. -a lány egyre idegesebb. -Vitázni kezdtünk, míg verekedésbe nem kezdtünk. A nála lévő fegyverével véletlenül meglőttem a térdét, így összeesett, aminek következtében kiesett a zsebéből egy csomag fű. A zacskóra a te neved volt írva, így elrohantam ezzel együtt, hogy elmagyarázd nekem, miért? -kérdezte, majd az asztalra dobott egy csomag drogot. 
-Mit művelsz?! -kiabáltam fel, majd gyorsan eldugtam a drogomat. -Tori, figyelj. -kezdtem és oda mentem a lányhoz, majd leguggoltam elé. -Tudod, hogy mégis mit tettél? 
-Nem érdekel, hogy mit tettem és, hogy mi a következménye. Ben én azt hittem, hogy te más vagy. Miért használsz ilyet? -kérdezte a lány könnyekkel teli szemekkel.
-Szükségem van rá. Nincsen jó életem. 
-Az apád milliomos, hatalmas a házad és van egy gyönyörű barátnőd. Neked ez nem elég?
-Ha tudnád, hogy ez semmit sem ér számomra. -feleltem a plafonnak emelve a tekintetemet. -Muszáj biztonságos helyre menekülnöd, mert ha Alex emberei megtalálnak, akkor meg fognak ölni. 
-Mégis hova mehetnék, ha nem haza? -kérdezte a lány pityeregve.
Az erős nő megtört.
-Szerintem ezzel a kis összeggel találsz magadnak helyet valahol. -mondtam, majd a zsebemből kivéve a kezébe nyomtam egy kis pénzt.
-Ben nem fogadhatom el. Ezzel akár képes lennék egy házat is venni magamnak. Nem lehet. Nekem Rob közelében kell maradnom. -mondta a lány. 
-Tori egy ideig kérlek maradj tőle távol és költözz el valahova jó messzire. Csak így lehetsz biztonságban Alex emberei elől. -válaszoltam, amire a lány megadta magát és sírva ölelt át.
Megköszönte ezt az egészet, hogy képes vagyok egy ilyen átkozott nőért tenni valamit.
Nos, szerintem Tori egy nagyszerű nő, aki nem érdemli a halált.


***
Jól esett, hogy tudtam neki segíteni és annak is örültem, hogy legalább jutottam egy kis droghoz.
Hazafelé menet, aztán nevetségesnek is tartottam, hogy miért hoztam magammal fegyvert.
Önvédelemre, de azért mégis miért bántott volna Alex?
Amikor hazaértem csak egy kis nyugalomra vágytam, hogy egyedül élvezzem a zacskó poklot.
-Milyen volt az önkéntes munka? -kérdezte egyszer csak az apám a nappaliból.
Meglepett, hogy itt találtam, hisz általában az irodában szokott lenni.
-Nagyszerű. Jó érzés volt segíteni. -feleltem, majd felmentem a szobámba. 
Bettany várt rám. 
-Gondoltam egy ilyen hosszú nap után biztosan vágynál rám. -mondta, majd elém állt.
A testét takaró hálóinget egy egyszerű mozdulattal levette magáról, így tiszta pucéran állt előttem.
-Nem tudom Bettany. -feleltem, majd mielőtt kimentem volna a teraszra jól eldugtam a drogot és a fegyveremet, hogy Bettany ne vegye észre. 
Amikor kiléptem, Bettany egyből utánam jött, majd átölelt. 
-Biztosan vágysz a testemre. Ben olyan régen értél hozzám. Kérlek. -a lány szépen lassan kicsatolta az övemet, majd a testemet takaró inget is lerángatta rólam. 
A lány állt háttal, így a fedetlen hátát jól láthatták a szemben lévő szobákból.
-Édesem. -suttogta, majd lágyan megcsókolt.
A csók után neki estem a nyakának és számos apró csókkal leptem meg az érzékeny részeinél.
Nem akartam, hogy itt mindenki szeme láttára legyünk úgy együtt, így eltávolodtam tőle.
-Mit művelsz? -kérdezte.
Nem feleltem semmit csak karon ragadtam. Volt még egy kis időm, hogy hátra nézzek.
Mia kint állt a teraszon és egy pillanatra találkozott a tekintetünk.
Abban a pillanatban, hogy betértünk a szobámba és leterítettem az ágyra a lányt, nem tudtam másra gondolni csak Miara, Magam elé képzeltem, hogy nem Bettany van alattam, hanem Mia.
Reménytelen képzelgések ezek tudom.


Sziasztok!
Ismét itt vagyok a folytatással, amiben talán egyre jobban felcsigázom az érdeklődéseteket Mia és Ben kapcsolata íránt. 
Ebben a részben szerepet kapot Dave és Tori is.
Ti kinek a karakterét kedvelitek jobban?
Kíváncsi vagyok a véleményetekre.
                                                               Csók C.






2017. április 14., péntek

V.Fejezet


MIA

Sign of the Times
Egyfolytában Ben szavai jártak a fejemben.
Miért szeretsz mást, ha engem is szerethetnél?
Ha nem tévedek, biztosan úgy hiszi, hogy Dave a barátom.
Akit pedig egyáltalán nem szeretek úgy, de akkor ő mégis miért hiszi azt?
Már az sem stimmel, hogy miért szeretném Bent?
Ő csak egy srác, akinek ki kell derítenem a titkait és abban is biztos vagyok, hogy a ma esti lánnyal való incidense csak az alkohol hatása miatt történt meg, hisz valami nyomasztotta.
De mégis micsoda?
-Mia gyere. Maria haza visz minket, míg Greg és Bettany bemennek az őrse. -mondta nekem Eva, majd oda vezetett a fekete Porsche kocsihoz amivel jöttünk.
Mind a hárman beszálltunk a kocsiba, majd még mielőtt elindultunk volna, kinéztem az ablakon és végig néztem ahogyan Greg és Bettany beszállnak a piros Ferrariba, majd a rendőrautó után mennek.
Amikor hazaértünk a milliomosok házába, mindenben szerettünk volna segíteni Marianak.
A nő ahogyan belépett a házba, egyből leült a nappaliban lévő fotelbe és mély zokogásba kezdett.
-Asszonyom hozhatunk valamit? -kérdezte tőle Eva aggódva, mire Maria szipogva csak egy csésze kávéra vágyott, így mind a ketten kimentünk a konyhába, hogy elkészítsük neki.
-Annyira sajnálom szegény nőt. -mondta Eva, miközben a vizet melegítette. -Szerinted Greg képes lesz tenni valamit az ellen, hogy Bent ne zárják be? -kérdezte tőlem Eva, amikor már a víz is felmelegedett, így neki tudott kezdeni a kávé készítésének.
-Szerintem majd a pénzzel lefizeti őket, így már pár óra múlva biztosan itt lesznek. -feleltem, majd amikor Eva elkészítette a kávét, kivittem Marianak.
Letettem elé és hagytam, hogy elvegye, majd igyon belőle egy-két kortyot.
-Köszönöm drágám. Magamra hagynátok? -kérdezte tőlem, majd a nem sokkal később mellettem termett lánytól, akivel elhagytuk a helyiséget és felmentünk a szobánkba.
Amikor betértünk a lakrészünkbe Eva egyből megcélozta a fürdőt, így én inkább kimentem a teraszra és az előttem lévő szobának a teraszát bámultam, ahol ha Ben most nem lenne a rendőrségen, akkor biztosan kint állna és telefonálna, miközben Bettany az ágyában feküdne meztelenül.
-Mia készen vagyok! -üvöltötte bentről Eva, amire visszamentem a szobába és minden szükséges holmival együtt én is bementem a fürdőbe, hogy lemossam magamról a mai napi koszt.
A szenny, amit leakarok magamról mosni: Dave.
Az éríntései, a fegyverének a csöve és minden egyéb, amit ma tett velem: nem kell.
Néha már undorom attól, hogy mégis miért hagyom neki, hogy megérintsen?
Olyan buta vagy Mia.
Amikor végeztem a fürdéssel és az egyéb ilyen teendőimmel, vissza mentem a szobámba és ledőltem az ágyamra, majd hagytam, hogy az álom szépen lassan elnyomjon.
Alig, hogy egy szebb és nyugodtabb álomvilágba kerültem, máris fel kellett kelnem, mert a házban lévő hangok zavarták az alvásomat, bár nem is csodálom.
Gondolom Ben hazatért. A család pedig veszekszik.
Felültem az ágyamon és hatalmas hálát adtam az égnek, hogy Eva még alszik.
Kikeltem az ágyamból, magamra tekertem egy köntöst és egy kopott papucsban kiléptem a szobából, majd a lépcsőhöz mentem, hogy kissé kihallgassam mégis mi folyik itt.
-Ha apád nem lenne befolyásos ember, akkor ott rohadtál volna a börtönben fiam! -üvöltötte Maria ingerülten. -Olyan csalódott vagyok. Miért kellett innod?
-Anya már nem vagyok gyerek. Akkor iszok, amikor akarok és amúgy se erőszakoltam meg azt a szerencsétlen lányt. -morogta Ben, aminek következtében halk motyogások váltották föl az üvöltést.
Gondolom szó esett arról, hogy többet ilyet ne tegyen, inkább menjen aludni és tegye rendbe magát, hogy holnapra minden olyan legyen, mint régen.
Halk lépteket hallottam a lépcső felé, így amilyen gyorsan csak tudtam elbújtam egy növény mögé.
Bettany és Ben jelent meg előttem, az előbbi idegesen ment be a szobába, míg az utóbbi egy pillanatra megállt a növény előtt és halkan motyogott valamit.
-Ben? -suttogtam inkább magamnak, mint neki, de úgy vélem, hogy tudta, hogy itt vagyok, mert a következő pillanatban a növényhez lépett és kirángatott mögüle.
-Tudod, hogy nem illik hallgatózni? -kérdezte, majd közelebb lépett hozzám, bár inkább tűnt egy véletlen lépésnek, mint meggondoltnak.
-Nem is hallgatóztam. -feleltem, majd kirántottam a karomat a keze közül. -Csak éppen erre jártam és közelebbről is megnéztem ezt a csodás növényt. -nagyszerű Mia. Te tényleg nem vagy normális.
-Igazán? -kérdezte felvont szemöldökkel. -Ennyire hülyének nézel? Lehet, hogy nem vagyok valami jó formában, mert ez a nap mozgalmasabbra sikeredett, mint számítottam, de basszus tudom, hogy az egész lenti vitatkozást hallottad!
-És jobban is éreznéd magad, ha azt mondanám hallottam? -kérdeztem már-már idegesen, amire az előttem álló srác hangosan felkacagott és miután beletúrt a szerte szét álló hajába, magához húzott.
Próbáltam ellenkezni, mert azért ez szokatlan volt tőle.
-Engedj már el! -kértem és próbáltam eltolni magamtól, de szorosan fogta magához a csípőmet.
-Ne ellenkezz. Miattad van az egész. Ha nem lennél ennyire más, mint a többi, akkor ez az egész nem történt volna meg. Akkor nem ittam volna és nem lett volna ebből rendőrségi ügy.
-Úgy véled, hogy miattam lett ez az egész? -horkantam fel, majd a legközelebbi pillanatban, amikor az agyamat elöntötte a védelmezésre szolgáló harci ösztön, egy egyszerű mozdulattal beletérdeltem a legérzékenyebb testrészébe, ami egy férfinak meglehetősen fájdalmas tud lenni.
Egyből összerogyott a földön, így futásnak eredtem és meg sem álltam addig, amíg be nem értem a szobánkba, ahol aztán kulcsra is zártam az ajtónkat.
Kellett egy kis idő mire feldolgoztam, hogy mégis mit tett. Gondolom a szesz még jócskán benne volt szegény srácban, hisz ha tudatában lenne akkor biztosan nem tett volna ilyet pont velem, ugye?


***
Reggel Eva már nem volt a szobában, így biztosan a műszakomról is csúnyán elkéstem. 
Amilyen gyorsan csak tudtam, olyan sietősen vettem fel a cseléd ruhámat, majd rohantam le a lépcsőn, hogy még valamennyire időben beérjek az étkezőbe, csakhogy már senki sem volt ott.
Francba, francba, francba.
-Jó reggelt! -lépett be a helyiségbe Bettany, majd oda ment az asztalhoz és elvett egy almát az egyik tálból, amiben egyéb más finomságok is voltak.
-Jó reggelt! -feleltem, majd zavartan megkérdeztem. -A reggelivel már végeztetek?
-Már vagy egy órája, miért? -kérdezte, amiből arra következtettem, hogy fel se tűnt neki a hiányom.
-Nem érdekes. Feledékeny vagyok. -nevettem fel, mintha tényleg így lenne.
-Nagyszerű, akkor ha lennél olyan szíves készítenél valami gyógyírt Ben másnaposságára? Nem igazán érzi jól magát, ezért is hagyta ki a reggelit. Ha kész vagy, vidd fel neki és mondd meg, hogy elmentem edzeni. -mondta nekem Bettany, majd elhagyta a helyiséget.
Úgy gondoltam, hogy másnaposság ellen megfelelő lesz majd a gyömbér tea, így neki is kezdtem az elkészítésének. Amikor végeztem, felvittem a lépcsőn egyenesen Ben lakrésze elé. 
Kopogtam párat, majd az egyik ilyennél hallottam is valami halk választ, így benyitottam.
A szobában a ruhák szerte szét voltak, bár egyik se tartozott nőhöz. 
-Hoztam egy kis gyömbér teát Bettany kérésére. Remélem ez segít majd. -mondtam, majd ahogyan befordultam az ágyához, egyből kiesett a kezemben lévő pohár, ami hangos csattanással ért földet.
Ben meztelenül feküdt az ágyban és ahogyan észrevett, egyből el is takarta magát.
-Bocsánat. -szabadkoztam, majd leguggoltam, hogy úgy tűnjön számára éppen takarítok. 
A fiú némán, pipacsvörös arccal tűrte az ügyetlenkedésemet. 
-Az lenne a legjobb ha hoznák egy újabbat. -vetettem fel az ötletet, majd felálltam, hogy elhagyjam a helyiséget, de a fiú kapott az alkalmon és gyorsan magára aggatott egy boxert, majd oda sietett hozzám.
-Beszélhetnénk? -kérdezte, és a kezem után nyúlt, de én ettől a hirtelen tettétől kissé megijedtem, így automatikusan hátráltam egy lépést. -Ne, ne kérlek. Nem akarlak bántani. A tegnapi is csak az alkohol miatt volt. Annyira bánom az egészet. Olyan hülye voltam. Bocsáss meg nekem.
-Megbocsátok. -feleltem halkan, majd inkább visszatértem a lenti törött pohárhoz, hogy összeszedjem, de az egyik üvegszilánk csúnyán megsértette az ujjamat, aminek következtében ömlött belőle a vér.
-Fenébe! -sziszegtem a fogaim közt, amire a srác leguggolt elém és a kezei közé vette a véres ujjamat. 
Biztosított arról, hogy ne ijedjek meg, majd a következő pillanatban ajkai közé vette az ujjamat és lassan, de mégis izgatóan szívta ki a véremet. 
Ahogyan végig néztem arcán, ami eléggé rosszul festett, kedvem támadt volna megcsókolni.
Érezni édeskés ajkainak mocskosan jó ízét. 
-Probléma megoldva. Segíthetek másban is? -kérdezte, majd felnézett rám. 
Abban a pillanatban elöntött a melegség és a vágy a fiú iránt. 


BEN

Only you
Rám tettek egy rohadt bilincset és úgy vezettek egészen a rendőrautóig, ahol aztán egy egyszerű mozdulattal be is löktek a hátsó ülésre, bár magamtól is könnyen bezuhantam, hisz az alkohol rendesen bennem volt még.
-Milyen férfi lehetsz, ha szegény lányokat erőszakolsz? -kérdezte a rendőr, aki ezt a kocsit vezette, miközben beszállt.
Nem akartam válaszolni neki, hisz meg se erőszakoltam a lányt.
Épphogy csak hozzáértem.
Amikor oda értünk az őrse, a rendőrtiszt kirángatott a kocsiból, majd bevezetett az épületbe, ahol az egyik folyosón mentünk végig, ahol éppen apa és Bettany ült. 
Nem mertem a szemükbe nézni, így inkább hagytam, hogy a férfi bevezessen a kihallgató szobába.
-Itt várd meg a kihallgatódat. Ha szökni próbálsz, én biztosan megöllek. -fenyegetett meg a tiszt, majd ott hagyott egy kis szobában, ahol volt egy asztal, két szék és egy hatalmas tükör.
Nagyszerű, akkor most leülök.
Abban a pillanatban, hogy helyet foglaltam, belépett a szobába egy idős, kopaszodó férfi.
-Maga lenne Ben, aki ma este megerőszakolt egy fiatal, ártatlan lányt? 
Nem erőszakoltam meg bassza meg.
-Nem pontos a vád, de én lennék az. -feleltem, majd hagytam, hogy helyet foglaljon elöttem a férfi és elhalmozzon a kérdéseivel, amikre őszintén megadtam a választ, csakhogy egyáltalán nem akarta elhinni, hogy nem tettem semmi olyat azzal a szerencsétlen lánnyal.
-Ha nem bánnod szeretném megbeszélni, hogy mi legyen veled fiam. -mondta, majd felállt és ott hagyott a szobában. 
Megbeszélni mégis mit? Hogy mennyi időre csukassanak le? 
Egy örökkévalóságnak tűnő idő után aztán ismét kinyílt az ajtó, de a férfi nem egyedül lépett be.
Vele volt az idevezetőm, egy másik férfi és az apám. 
-Mi a szent szar folyik itt? -kérdeztem már-már idegesen. 
Apám szó nélkül rángatott fel a helyemről és vezetett ki a szobából. Meg sem álltunk addig, amíg ki nem vezetett az épületből.
-Apa mit művelsz?
-Elintéztem, hogy ne csukassanak le. -felelte, majd beültetett a kocsiba, ahol Bettany mosolyogva várt az anyósülésen ülve, de engem ez nagyon is hidegen hagyott.
Amikor hazaértünk és beértünk a házba, anya egyből megtámadott a kérdéseivel.
Csúnyán össze is kaptunk, így amikor lerendezte annyival, hogy nem nézek ki jól és nem ártana egy alapos alvás, felküldött minket Bettanyval. 
Amikor felmentünk a lépcsőn, és Bettany egyből megcélozta a szobánkat, nekem szemet szúrt az egyik dísznővény mögött lapuló Mia, aki biztosan az egész vitánkat végig hallgatta, így őt is rendesen kioktattam, bár a bennem lévő szesz miatt csúnyán elvesztettem a fejemet és a végén egy fájdalmas nemi szervvel tértem nyugovóra Bettany mellett. 

***
Reggel csúnyán másnaposan ébredtem.
-Bettany. -morogtam, majd amikor felültem az ágyamon többször is meglökdöstem a mellettem fekvő lányt, aki idegesen kelt fel miattam.
-Mit szeretnél? -kérdezte és a hatalmas ásítozása közben felemelte a kezeit, hogy lássam a melleit. 
-Nem érzem jól magam, kérlek mondd meg anyáméknak, hogy kihagyom a reggelit, majd küldess fel valakivel valamit, ami segítene abban, hogy ne érezzem magamat így. -kértem meg a barátnőmet, aki morcosan beleegyezett ebbe és nem kevesebb, mint egy óra múlva már kopogtak is ajtómon.
Halkan oda motyogtam valamit, hogy nyugodtan bejöhet és, amikor megjelent előttem Mia egy pohár valamivel egyből az arcomba szökött a pír, hogy tiszta meztelen voltam előtte az ágyamon.
A lány erre leejtette a kezében lévő poharat és zavartan belement abba, hogy hoz nekem egy másikat. 
Nem akartam ilyen könnyen elengedni a tegnapi után, így magamra aggattam egy boxert és oda rohantam hozzá, hogy még időben elkapjam. Amikor megérintettem és megkértem, hogy bocsásson meg a tegnapi miatt, zavarában inkább összeszedte a földön heverő üveget.
Csakhogy csúnyán felsértette az egyik ujját, így úgy véltem, hogy kiszívom neki a vért.
A meggondolatlan és vakmerő tettem miatt szegény lányt rendesen zavarba hoztam.
-Köszönöm neked. -mondta, majd eltűrt egy kósza hajtincset a füle mögé.
-Ez a legkevesebb, amit azok után tettem. A lötty amit hoztál pedig nem kell nekem. Úgy vélem, hogy jobban vagyok most, hogy látlak. -feleltem.
-Ben. Mégis mit látsz te bennem? Nem teheted ezt. Ostobaság, amit művelsz. -mondta Mia.
Ostobaság lenne szeretni téged?
-Mire célzol?
-Én vagyok az oka annak, hogy leittad magad. Még a vak is észrevenné, hogy vonzódsz hozzám, pedig nem kellene. Nem szabad. Nem ismersz engem. -felelte a lány és felállt. 
Én is így tettem, majd megvakartam a homlokomat.
-Lehetne arra lehetőségem, hogy megismerjelek? -kérdeztem tőle, amire nemlegesen megrázta a fejét és elhagyta a szobámat úgy, hogy a padlón heverő üveg még mindig ott volt.
Szarok az egészbe. Nekem ez a lány kell.
Visszamentem az ágyamhoz, de miközben visszaakartam feküdni, szerencsétlenségemre bevertem az egyik fiókba az oldalamat, így brutális ordítozásba kezdtem. 
Dühösen nyitottam ki a fiókot, majd kínosan felnevetettem, amikor észrevettem a benne lapuló pisztolyomat, amit mindig is titokban tartottam a családom előtt.
Milyen fényt vetne apámr az, hogy a fia nem csak alkoholista, de képes embert is ölni azért, hogy droghoz jusson?


Sziasztok!
Ismét itt vagyok egy újabb résszel.
Remélem, hogy ez is épp annyira tetszett nektek, mint az előző.
Próbáltam egy kicsit romantikusabbá tenni, bár úgy is lesz itt még sokkal több és jobb romantikus jelenet a két főhős között.
Addig is egyre több titokban és izgalomban lesz részetek.
Ha tetszett nektek, mindenképpen írjátok meg nekem.
Hamarosan jelentkezem. 
                                                             Csók C.







2017. április 1., szombat

IV.Fejezet


MIA

Vas A Querer Volver
Hajnalban, amikor a nap még nem jött fel, de azért már lehetett látni a homályos fényének a sugarait, úgy döntöttem, hogy szerzek valahonnan egy szál cigarettát, csakhogy egy ember volt ébren, pontosan akkor, amikor én: Ben.
A fiú a teraszán állt és a telefonját nyomkodta, így minden erőmet összeszedve, rávettem magamat arra, hogy kilépve az ideiglenes szobámból, átmenjek hozzá kérni egy szálat.
A lakrésze szerencsére elütött a többitől, mert a fehérrel lefestett faajtón ott virított a neve arannyal bevonva, mintha ez nem lenne teljesen normális egy ilyen családban, így ügyet sem vetve ezen, bekopogtam.
Nem tudom meddig várhattam, de az egyik pillanatban kinyílt az ajtó és a kócos hajú, borostás állú, pizsamás fiú nyitott nekem ajtót, felvont szemöldökkel méregetve a hálóingemben.
-Mi jártban ide felé cseléd? -Vajon csak én éreztem undort a hangjában? 
-Van nálad cigi? -kérdeztem vissza, majd beletúrtam a fekete hajzuhatagomba. 
-Gondolhattam volna, hogy az udvariasság nem a te tereped. Gyere. -morogta, majd beengedett, így kissé félve néztem körül a hatalmas szobában, ahol meglepetésemre nem volt jelen Bettany.
-A barátnőd? -csúszott ki a számon, amit aztán egyből meg is bántam, hisz hogyan lehettem ekkora nyomorék, hogy egy ilyet kérdezek?
-Piláteszen van a barátnőivel valahol. -legyintett, amitől a szívemről egy hatalmas kő görbült le, bár azért még bennem motoszkált az, hogy mégis miért nem érdekli annyira Bettany? 
Ő a kedvese, akit mindennél jobban szeret, nem? 
-Értem, akkor kaphatok egy szálat? -tértem vissza a célomhoz, amire a srác előhalászott egy dobozt és egy öngyújtott az egyik fiók mélyéről.
-Na, akkor most velem jössz és együtt elszívunk egyet! -jelentette ki, amitől először majdnem kipattant a szívem a helyéről, de aztán megvontam a vállam és kimentem vele a teraszra.
Kivett egy-egy szálat a dobozból-az egyiket a kezembe adta-majd mind a kettőt meggyújtotta.
-Oh édes halál. Vársz, már rám? -kérdezte az égre emelve a tekintetét Ben, amikor beleszívott a gyilkosba, amitől egyre közelebb került a halálhoz, hisz a cigaretta halálos.
Én is követtem őt és beleszívtam az enyémbe, ami után egyből megéreztem a tüdőmben összegyülemlett káros anyagokat, amitől kénytelen voltam köhögésbe kezdeni, mivel még mindig nem sikerült mesterévé válnom eme cselekedetnek.
-Olyan béna vagy! -röhögött fel nyersen Ben, amikor a kezében forgatta a szálat.
-Gyakorlat teszi a mestert, nem? És amúgy is nem ez az első alkalom, hogy ezt szívom, csak nehéz megtanulnom ennek a használatát. -feleltem idegesen és ismét beleszívtam, majd a fiúra sandítottam. Végig mértem az arcának minden egyes vonalát. Állától indultam felfelé, és egytől egyik tanulmányoztam ajkainak tökéletes formáit,az orra mellett lévő pici anyajegyet, a szemének káprázatos tekintetét és a szemöldökeinek a rendezetlen szálait.
-Mit művelsz? -egyszer csak rám nézett, majd kérdő tekintettel nézett bele a szemembe, hogy kérdőre vonjon mégis miért nézem őt?
-Én aztán semmit, mert már végeztem is. Inkább visszamegyek, Eva biztos már ébren vagy. -motyogtam kellő gyorsasággal, majd eldobtam a csikket és készültem vissza menni a szobába, hogy aztán visszatérjek az enyémbe, de Ben a karomnál fogva megállított, amikor megfordultam.
A lélegzetem abban a pillanatban bennem akadt és vártam, hogy mégis mire készül.
Lassan elengedte a markában lévő karomat, majd maga felé fordított.
-Más vagy mint a többi lány, akit valaha láttam. Van benned valami, ami felizgat. -mondta Ben.


***
Eva társaságában készítettük a reggelit, a türelmetlenül várakozó családnak. 
A két családfő, Ben és Bettany. 
A szokásos társaság, akik minden étkezéskor együtt vannak, szeretetben, félretéve minden ellenszenvet, amit egymással ápolhatnak és csakis azért, mert mi ketten a közelben vagyunk és bármelyik pillanatban tudomást szerezhetünk az apró, de annál nagyobb titkaikról.
-Vidd ki ezt, kérlek! -utasított Eva, amire felvettem a finomságokkal teli tálat és kivittem az étkezőbe, ahol aztán letettem az asztalra, amikor abban a pillanatban hangosan megszólalt a zsebemben lévő telefonom, azt jelezve, hogy hívnak.
Elnézést kértem az asztalnál ülőktől és kicsit arrébb vonultam, majd felvettem a telefont, ami azt jelezte, hogy Kate a nővérem hív engem és biztos voltam benne, hogy nem pozitív dolgok miatt.
-Szia Kate! -üdvözöltem, torkomban dobogó szívemmel.
-Mia, szia! -üdvözölt, majd folytatta. -Annyira kedves gesztus volt tőled, hogy rám bíztad az egyik barátodat, mialatt te a kollégium mellett dolgozol. -mondta vidáman, amire azt hittem, hogy ott helyben szívinfarktust kapok.
Először is mi az, hogy barát? Joker lenne a legutolsó ember a földön, akit barátnak neveznék.
Másodszor mióta is vagyok kollégista?
-Kate, te mégis miről beszélsz? Milyen kollégium?
-Mia, olyan buta vagy! Hát, a munkáltatód mialatt te dolgozol, beíratott a kollégiumba. A tanulmányi eredményeid pedig egyre jobbak, szívem. Hamarosan érettségi, neked pedig simán menni fog.
Hogy mi a lószar? Ott se vagyok az iskolában, nemhogy kollégiumban és mégis egyre jobbak az eredményeim? Hogyan csinálta ezt Joker?
-Oh, hát igen. Zseni vagyok! -nevettem fel harsányan, amire Kate is felnevetett, de kétlem, hogy miattam, mert a háttérben egy ismerős férfihang szórakoztatta. Joker.
-Zavarok?
-Most már úgy tűnik igen. Mindent bele Mia, szeretlek! -köszönt el tőlem a nővérem és meg sem várva a válaszomat, letette.
Én pedig összezavarodva álltam a falnak támaszkodva, amikor arra a döntésre jutottam, hogy muszáj lesz felhívnom az ágy partneremet, hogy tisztázzon velem egy-két dolgot.
-Mi a szart műveltek ti ketten? -kérdeztem dühösen köszönés nélkül a telefonba, amire a másik vonalban lévő srác hangosan felkacagott.
-Arra gondolsz, hogy hogyan szárnyalsz az iskolában úgy, hogy ott se vagy? -kérdezte Dave, majd egy kínosnak sem nevezhető csönd után folytatta. -Tudod Mia, felbéreltünk egy lányt, aki külsőleg olyan mint te, kiképeztük és ő jár helyetted iskolába, mialatt te végzed a dolgodat, de nyugalom. Az érettségit már te fogod megírni, csak akkor minél hamarabb kezd is el a felkészülést.
-És ezt az apró, de annál fontosabb dolgot, miért nem mondtátok el?!
-Ez egy spontán ötlet volt, azután, hogy elmentél. Nyugalom édesem, minden rendben lesz. -válaszolta Dave, amire az agyamban felment a pumpa és egy perc alatt olyan dolgokat vágtam az egyik vezetőm fejéhez, hogy ott helyben el is szégyelltem magamat.
-Kibaszott öt percet kapsz, hogy visszavond, vagy esküszöm, hogy beállítok oda és szétverlek! -üvöltötte vissza a telefonba, amire az összes bennem lévő bátorságom is elszállt.
Nem feleltem, amire Dave lecsapta a kagylót.


Amikor már mindenki végzet a reggelivel és mi az asztalt törölgettük, egyszer csak megszólalt a kapucsengő, amire Eva csak úgy lendületből beengedte az illetőt, arra gondolván, hogy biztos az egyik felnőtt az,-mivel reggli után elmentek- csakhogy én tudtam, hogy nem.
Kopogtak, amire Eva letette a kezében lévő kendőt, hogy kinyissa az ajtót, de én gyorsan kapcsoltam és megakadályoztam ezt, így helyette én mentem, hogy ajtót nyissak.
Nagy levegőt vettem, majd lenyomtam a kilincset, aminek következtében az ajtó kinyílt.
Dave széles vigyorral üdvözölt-magához húzott-, majd a csípőmhöz szegezte a fegyverét.
-Megmondtam ugye, hogy itt leszek? -sziszegte a fogai közt. -Miért nem lehetsz kevésbé makacsabb, mint amilyen most vagy? Csúnyán megbántottál a szavaiddal, Mia.
-Ezt nem hiszem el. -nevettem fel, mintha nem lettem volna halálközeli helyzetben. -Hogy lehetsz ennyire érzékeny pöcs? Komolyan számítottam arra, hogy ide jössz, de azért ez már több a soknál, hogy a szavaim ilyen mélyen érintettek. Dave, te egy fasz vagy és ezt te is tudod.
-Az egyik pillanatban dugnálak, a másikban ölnélek. -morogta, majd még jobban a csipőmhöz szegezte a fegyverét, ami miatt kissé felsziszegtem, mert a hideg cső bántotta a bőröm.
-Gyűlöllek téged, meg ezt az egész kicseszett munkát is. Mégis miért fontos ennyire Ben, hogy Joker mindenáron tudni akar róla mindent? -háborodtam fel, amire valaki halk léptekkel közelített felénk, amire Dave zsebredugta a fegyverét és csillogó tekintettel nézett a hátam mögé, amire megfordultam és szembe néztem azzal a fiúval, aki miatt itt vagyok.
Ben, karba tett kézzel, széles mosollyal nézett kettőnkre.
-A barátod, Mia? -kérdezte, de egy hang se jött ki a torkomon, aminek következtében Dave átkarolta a vállamat és magambiztosan megválaszolta: Igen, a szerelme vagyok.




BEN

Ahogyan az a srác átkarolta a cselédünket és amilyen magabiztosságal felelt a válaszomra, hogy ő igenis Mia szerelme, azt hittem, hogy ott helyben elsüllyedek.
Nem tudom miért éreztem így, de amióta feltűnt ez a lány, a szívem olyan ütesemen ver, hogy nincs más lány, aki visszatudná adni ezt a nagyszerű érzést.
-Nos, ha ez igaz, akkor bocs, hogy zavartam. -feleltem, majd ott hagytam őket, és amikor mind a ketten eltűntek, úgy döntöttem, hogy elmegyek egy kicsit levegőzni. 
Nem szexre volt szükségem. 
Egyszerűen csak szerettem volna egy kicsit a gondolataimba merűlni, így amikor kiléptem a kovácsoltvas kapun, a londoni metró felé vettem az irányt, ahol aztán fel is szálltam az egyikre.
Leültem egy idős hölgy és egy fiatal srác közé és elkezdtem gondolkozni.
Miért történnek ezek velem, mióta Mia itt van? Egyáltalán ki ez a lány, hogy ilyen módon felizgat már azzal is, ha meghallom az egyszerű, de annál nagyszerűbb nevét? 
-Min agyalsz szépfú? -a gondolataim úgy tűntek el, mint a szálló füst, amikor az előttem ülő fiatal lány megszólított, akinek a hosszú szőke hajzuhataga pont olyan volt, mint Bettanynak. 
-Miért osztanám meg veled? -kérdeztem, amire a lány halkan felkuncogott és beletúrt a hajába.
-Talán mert szükséged lenne egy társaságra. Szépfiú, mi a neved? -kezdte el a flörtölést.
Az ilyen lányok segítenek gondolatot terelni. Szükségem lenne egy ilyenre.
-Ben vagyok. Téged hogy hívnak szépség? -mentem bele a játékba, amikor a metró megállt azt jelezve, hogy megérkeztünk az egyik állomásra. A lány ekkor felállt, megigazította a rövid fekete szoknyáját és kifelé menet még visszaszólt nekem:
-Kelly vagyok. -abban a pillanatban ahogy leszállt a metróról, nem habozva utána mentem.
Mivel nagy tömeg szállt le, így egyből elvesztettem a lányt, de nem akartam ilyen könnyen elengedni, így mindent bele adva kerestem a szőke lányokat rohanás közben. 
Egy idő után, amikor a tömeg feloszlott és sehol se láttam őt, feladtam és leültem egy padra, egy csöves mellé, aki kedvesen rám vicsorgott a csúnya fogaival.
Nem annyira mutatva az undort, mosolyogtam rá vissza, amikor megjelent előttem Kelly.
A lány kifulladva, de annál nagyobb vigyorral nézett le rám.
-Ilyen hamar feladtad Ben? -kérdezte pajkos mosollyal, amire megráztam a fejemet. -Akkor gyere, igyunk valamit! -felrángatott a padról és kivezetett az aluljáróból egyenesen egy kávézó felé.
Most komolyan kávét akar inni? 
Bementünk a kis helyiségbe, leültünk egy asztalhoz és kértünk egy-egy kávét.
Mialatt vártuk az italainkat, én a kinti utcát bámultam, míg ő egyfolytában beszélt hozzám.
Amikor kihozta a rendelésünket a pincér és letette elénk, Kelly udvariasan elküldte őt, majd előhalászott a szebéből egy üveget, amiben valami barnás lötty volt.
-Nos, ha igazán bevállalós vagy, akkor kérsz a kávédba egy kis szeszt? -kérdezte tőlem a lány, amire egyből felcsillantak a szemeim és hagytam, hogy mind a kettőnk italába öntsön egy kis alkoholt.
-Egészségedre! -mondta, majd egy kortyra kiitta a kávé tartalmát.
Én se tettem másképpen és az utolsó cseppig megittam a kávémat.
Amikor Kelly úgy döntött, hogy kimegy a mosdóba, habozás nélkül meghúztam az üveg tartalmát, így pár perc múlva már az agyam minden egyes szegletét elöntötte a keserű szesz.


***
Volt még arra időm, hogy szerezzek valahonnan egy hasonló színű löttyöt, így azzal feltudtam tölteni az üres üveget, hogy Kelly ne jöjjön rá arra, hogy most már bennem van az összes alkohol.
-Mehetünk, akkor? -kérdezte a lány, fizetés után, amire felálltam a helyemről és kimentem utána a már sötét utcára, ahol beszélgetve kezdtünk el sétálni valamerre. 
Próbáltam nem mutatni annak a jelét, hogy már nem igazán vagyok önmagam, de amikor a lány kelletés képpen ringatta előttem a testét, úgy éreztem, hogy nekem ő most kell, így a következő pillanatban letámadtam és mindenhol elkezdtem csókolgatni. 
-Ben, mit művelsz? -nevetett fel, azt gondolván, hogy csak hülyülök. -Ben elég legyen! -utasított, amikor még vadabban estem neki a nyakának. -Hagyd abba! -sipákolt, majd nagyot lökött rajtam, aminek következtében elterültem a koszos földön.
Kelly futásnak eredt, én meg utána. 
-Ne csináld ezt, kérlek! Miért lettél ilyen? Pszichopata vagy? -kérdezte tőlem Kelly futás közben, amikor az egyik saroknál, betudtam őt érni, így neki tudtam lökni a falnak.
-Olyan kívánni való vagy szépségem! -morogtam, majd ismét neki estem a nyakán lévő bőrnek, majd már a kezeimmel is próbáltam kényeztetni a lányt, így megmarkoltam a fenekét, ami miatt hangosan felnyögött.
-Kuss legyen, már! -suttogtam és elkezdtem őt levetkőztetni, mialatt egyfolytában Mia járt a fejemben.
Előttem volt az a kép, ahogy a fiú átkarolja, ahogyan azt mondja: Igen, a szerelme vagyok. 
Dühös voltam, hogy Mia mást szeret és nem engem. 
Mert úgy érzem, hogy beleszerettem a cselédünkbe. 
-Öt másodperced van haver, hogy levedd róla a kezed! -üvöltött rám valaki a hátam mögül, amire megfordultam és egyből elvakított egy fény, ami nem máshoz tartozott, mint egy rendőrautóhoz.
Előttem egy magas férfi állt, pisztolyt tartva.
-Gyerünk, vagy lelőlek! -utasított, amire eltávolodtam a csapzott, szakadt ruhás lánytól, akin biztos számos lila folt ékeskedik már, majd a rendőr felé fordulva felemeltem a kezemet, és megvártam amíg rám teszi a bilincset, hogy bevigyen az örsre.
Abban a pillanatban, ahogyan kiértünk a kis sikátor szerűségből, találkoztam a családommal.
Anya és apa alig hittek a szemüknek, hogy tényleg én voltam az, aki ezt tette a szegény lánnyal.
Bettany dühös tekintettel méregetett, míg Eva csalódottan nézett rám.
Na és Mia arcán mit vettem észre? Semmit.
-Mi lehet ennek a következménye? -kérdezte az anyám az engem vezető rendőrtisztől, aki a sikátorban lévő lányra mutatott, akit az egyik társa éppen most vezetett a másik kocsiba, ami nem rég ért ide.
-Erőszak egy fiatal lány ellen, akár több éves börtönfogság is lehet.-felelte a tiszt, amire anyám abban a pillanatban elsírta magát, apám vállán, aki úgyszintén nem mutatta az érzelem egyik jelét sem.
Amikor a tiszt elvezetett Mia előtt, talán most lehetett arra alkalmam, hogy kiöntsem neki a szívemet, így kitépve a rendőr kezéből a karomat, bilinccsel összekötött csuklóval léptem a lány elé. 
Pár másodpercig csak némán álltam előtte, majd a fülébe suttogva megkérdeztem tőle:
-Miért szeretsz mást, ha engem is szerethetnél? 

Sziasztok!
Nahát ebben a fejezetben aztán tényleg minden történik, így remélem, hogy ez aztán igazán érdekesre sikeredett. Mia szemszöge csupa izgalom, Ben szemszöge pedig végre előrébb görgette a két szereplő érzelmi kapcsolatát azzal, hogy a végén egy ilyen kérdét tett fel a lánynak.
Remélem, hogy ha tetszett nektek, akkor mindenképpen írtok és remélem, hogy nem fogtok megölni, mert nem hamar lesz kint a folytatás.
Bár pontosan nem tudom mikorra tervezem, hisz ez attól függ, hogy ti mennyire szeretnétek.
Ölelés mindenkinek!
                                                                                Csók C.