2018. június 22., péntek

XXIV. Fejezet


MIA

Close
Képtelen voltam elhinni, hogy tényleg vége. 
Minden kapcsolat megszakadt. Most már nincs Mia és Ben.
Sosem volt. 
-Minden rendben? -kérdezte tőlem Isaac, amikor konkrétan berontottam a lakásukba. 
-Persze. 
-Nem úgy tűnik. -mondta, s elhagyva a kanapét oda lépett hozzám, s szorosan magához vont egy ölelésre. 
Bármennyire is furcsa, de nem nyugtatott meg. 
-Bármi is történt veled, a szenvedésed nem tart örökké. -mondta, s elengedett.
Oké. Most, akkor legyen jobb?
-Rendben. -motyogtam, s ott hagytam.
Bementem az ideiglenes szobámba, s ledőltem az ágyamra.
,,Ha nem vagy velem, nem vagyok önmagam." Emlékeztem vissza Ben szavaira.
Érdekes. Biztos voltam benne, hogy pont akkor önmaga. 
-Mia! -egyszer csak hangos kiabálást hallottam az előszobából.
Elhagytam az ágyamat, s kimentem a hang irányához.
Anya, apa és Isaac vártak rám, de nem tudtam, hogy miért.
-Igen? -kérdeztem tőlük.
-El kell valamit intéznünk ma este. -felelte apám. -Megleszel magad?
-Persze. Mikor jöttök vissza? -kérdeztem, s nagyon reméltem, hogy hamarosan,
Anyu halványan elmosolyodott, s nyomott egy csókot a homlokomra.
-Hamarosan.
Mind a ketten elhagyták a lakásunkat, de Isaac még nem.
-Na és te hová mész ma este? -kérdeztem tőle, s leültem a kanapéra.
-Csak ide-oda a városba. -mondta. Érdekes.
-Mehetek veled? -kérdeztem.
-Bocs, de nem. -vágta rá rögtön. -Talán máskor. -mondta, s egy ölelés után sietősen elhagyta a lakást.
Egyedül maradtam. 

***

Miután vacsoráztam, vettem egy zuhanyt, s a zuhany után bedőltem az ágyamba.
Hamar elnyomott az álom, de kb. két óra múlva hangos kiabálás keltett.
Álmosan elhagytam az ágyamat, s kimentem az előtérbe. 
Tiszta sötétség. Még senki sincs itthon, de akkor ki volt?
Ismét kiabálást hallottam, de most tudtam honnan. A pince.
A szüleim és Isaac is megtiltotta, hogy valaha lemehessek oda, de most egyáltalán nem érdekelt.
Tudni akartam, hogy ki van oda lent.
Elővettem egy hullámcsatott, megbuheráltam a kulcslyukat, s benyitottam a sötét helyiségbe.
Lementem egy-két fokot a levezető lépcsőn, s felkapcsoltam a villanyt.
A látvány, ami fogadott: brutális volt. 
Egy véresre vert fiú feküdt a földön, bekötött kezekkel, s szemekkel.
-Szentséges ég! -motyogtam, de olyan hangosan, hogy képes volt meghallani.
-Isaac, ne tedd! -kiabálta a fiú.
Tudassam vele, hogy nem Isaac vagyok? Akkor elmondaná, hogy miért van itt?
-Nem Isaac vagyok, hanem Mia. Segíthetek neked, ha elmondod mi történt. -feleltem, s oda mentem hozzá, levettem róla a szemkötést, s a kezeit is szabaddá tettem.
Hálás, s könnyes tekintettel nézett rám.
-Hogy hívnak?
-A nevem Matt. Isaac elfogott, s hetek óta itt tart. Kétnaponta megver, s fenyeget, ha a nővérem nem teszi azt, amit mondd, akkor megöl. -zokogta. Istenem, szegény. 
-Mit kell tennie a nővérednek?
-El kell csábítani egy fiút. A neve Victoria. A fiú pedig Ben.
Nem kaptam levegőt. 
Miért akarta, hogy Victoria elcsábítsa tőlem Bent? Mi ez az egész őrület? 
-Most azonnal kiviszlek innen Matt. -mondtam, s megragadtam a kezét.
Fel akartam őt húzni, de egyszer csak valami hideget éreztem a nyakamon.
-Nem engedhetem húgi.
Megfordultam, s szembe találtam magamat a kisöcsém dühös tekintetével.
Fegyvert szegezett a homlokomhoz, s farkas szemet nézett velem.
Istenem, miért történik velem mindig valami borzalmas? 



BEN


Strangers
Három óra múlva el kellett mennem.
Megkértem a volt szeretőm, hogy soha többet ne vegye fel a telefont ennek az Isaac nevű fiúnak, s egy időre ismét utazzon el valahova.
Megígértem, hogy megoldom ezt a problémát. 
Ha meg kell halnom, akkor is. 
Miután elhagytam az épületet, nem haza indultam, hanem a kedvenc kocsmámhoz, hogy ismét az alkohol legyen a végzetem. 
Betérve a kis helyiségbe mindenki vidáman köszönt nekem.
-Csak nem a sármos fiúcska? -kérdezte Kevin a meleg csapos.
-Bizony Kev. -feleltem vidáman.
-Szokásos? -kérdezte, s megtörölte a poharakat. Igen Kev. Tolasd!
-Szokásosat haver. -kértem, s megvártam az alkoholos mámorom elkészülését.
-Köszönöm. - elvettem tőle, amikor a kezembe nyomta, s egyből kiittam a pohár tartalmát.
Három-négy ilyen után menni akartam, de a sors nem engedte.
Be ugyan ebben a helyiségben volt, s éppen felém tartott.
-Drága Ben, tényleg te vagy az? -kérdezte döbbenten.
Szélesen rá mosolyogtam.
-Igen Be. - feleltem. -Mit keresel itt?
Elvégre ez az én helyem.
A lány leült a mellém, s az üres poharamat kezdte el birizgálni.
-Tudod csak a barátom miatt vagyok itt. Ez az ő helye, s elhívott. -úgy mondta, mintha nem is lenne fontos ez az egész számára.
-Igazán?
-Igen, és te? -kérdezte, s megsimogatta a combomat. Bár ne tette volna. 
Ha minden igaz, akkor éppen a bitang nagy szerelme igyekezett ide hozzánk.
Átölelte a lányt, s dühösen rám nézett:
-Te meg ki a faszom vagy?
-Az a fasz, aki már dugta a kurvádat. -esküszöm az alkohol beszélt belőlem.
Erre a pasas dühében megragadta a pólómat, s magához vont:
-Fogd be a kurva szád! -sziszegte a fogai közt, amire én leköptem.
A srác mérgesen meglökött, s az egyik üres poharat hozzám is vágta.
Az pohár szilánkosra tört mellettem. Az arcom pedig sebes lett.
Kurva életbe.
-Máskor válogasd meg a szavaidat öcskös. -mondta, s bevert nekem egyet.
A földre estem, s elvesztettem az eszméletemet.

***
Ébresztő Ben! Haver! 
Ezekre a szavakra ébredtem.
-Hol vagyok? -kérdeztem, amikor felültem egy ágyon.
Körbe néztem a kis szobában, s meglepetten vettem észre az ágyam mellett fekvő Jonathant.
-Jonathan? -kérdeztem, s meglöktem egy kicsit.
Fel nézett rám, s álmosan vizslatott, míg fel nem fogta, hogy ébren vagyok.
-Életben vagy? -kérdezte boldogan, s szorosan magához vont.
Alig kaptam levegőt.
-Igen élek. -feleltem. -Hol vagyok? -kérdeztem meg ismét.
-Kate lakásán.


***
-Pihenned kell! -mondta nekem Jonathan, s a kezembe nyomott egy pohár vizet.
-Nem kell Jonathan. Minden rendben van velem. Levegő kell. -mondtam, s miután elhagytam az ágyamat, egyből megszédültem. Francba.
-Olyan makacs vagy, mint Mia.
Mia. Mennyire hiányzik.
-Jonathan hoztam ebédet és vendégeket is. -lépett be a szobába Kate, Eva és Tori.
Ők megörültek annak, hogy élek, én meg annak, hogy ők még mindig itt vannak nekem.
-Mindig keresed a veszélyt? -kérdezte tőlem Eva, s leült az ágyamra.
-Ami nem öl meg, az megerősít. -mondta Victoria, s ő is leült mellém.
Örültem, hogy mind itt voltak, akik ténylegesen is számítanak. Csak egy valaki hiányzott nagyon.
-Victoria nem a te telefonod csörög? -kérdezte Kate.
A lány elhagyta az ágyat, s félve szólt bele a kis készülékbe:
-Halló?
Hangos kiabálás a vonal másik végéből, amit néma csönd követett.
A lány szinte megfagyott.
-Ki volt az Victoria? -kérdezte Jonathan.
-A testvérem volt az. -mondta, s rám nézett.
Ekkor telefonom rezgett. Valaki videót küldött nekem.
Megnyitottam, s mind érdeklődve figyeltük azt:
-24 órátok van, hogy megmentsétek őt. -mondta egy fiatal srác a kamerába, s megmutatta őt.
Véresre verve volt oda kötözve egy székhez életem szerelme.
-Vagy a lány meghal. 




Sziasztok!
Egy kis kihagyás után ismét elhoztam nektek a folytatást!
Remélem, hogy tetszett nektek.
Ha igen, akkor mindenképpen jelezzétek!
                                                                  Csók: C


2018. május 12., szombat

XXIII.Fejezet



MIA

Back To You
Három hét múlva

A szüleim megengedték, hogy náluk lakhassak, így minden napom olyan volt, mint régen, amikor még kislány voltam. Csodás volt.
Annyira örültem, hogy éltek.
S, hogy miért is hagytak el minket? 
-Apád és én nagyon sok mindenkinek tartoztunk akkor. Nem voltunk képesek egyszerre rendezni a dolgainkat, s nevelni titeket.
-Sokat töprengtünk azon, hogy mit kéne tenni. -mondta apa.
-Ezért döntöttünk úgy, hogy megrendezzük a halálunkat, s elutazunk valahova, hogy képesek legyünk rendezni a tartozásainkat. -mondta anya, s halványan elmosolyodott.
-Minden egyes nap hiányoztatok nekünk honey. -mondta apa, s megfogta a kezemet. -de nem tehettük azt, hogy meglepünk titeket, hiszen abban a hitben éltetek, hogy nem élünk.
-Megakartatok minket valaha is keresni? -kérdeztem.
-Igen. -felelte anya. -Csakhogy nem számoltunk azzal, hogy teherbe esek. 
-Isaac. -suttogtam, s tovább figyeltem. 
-Kellett az idő, hogy Isaac tizennégy éves legyen. -mondta apa.
Szóval piszkos ügyek miatt hagytak el minket, s Isaac miatt nem tértek vissza akkor. 
De mégis számoltak azzal, hogy Kate beteg lesz? 
-Kate rákos. -mondtam egy kis idő után, amikor már mind a kanapén ülve ettünk, s ittunk.
Anya, apa és még Isaac és csodálkozva néztek rám.
-Hat évre rá, hogy magunkra hagytatok Kate beteg lett. Ms. Blake a szomszédhölgy vitte őt kórházba, fizette a kezeléseit, s vette a gyógyszereit. Ő nevelt minket, míg meg nem halt. -mondtam.
A szüleim nem tudtak szóhoz jutni.
-Ezek után már csak én maradtam. 
Anyának könnyek szöktek a szemébe.
-Hogy van most Kate?
-Hidd el anya, hogy most már soha jobban. Csak kérlek szépen titeket, hogy egyszer mindenképpen látogassátok meg őt, mert fontos, hogy ő neki is tudomása legyen rólatok, oké?
Belementek, s valamikor biztosan megkeresik őt is. 


A mai nap folyamán úgy döntöttem, hogy bemegyek a városba, s valami igazán nagy őrültséget csinálok, hogy egy kissé elfeledtessem magammal a múltat.
Egy kis séta után megtaláltam a tökéletes helyet, a Devil's Tattoos, s úgy döntöttem, hogy csináltatok magamnak egy tetoválást.
Betértem a kis üzletbe, s időpontot kértem. Szerencsére egy kis idő után, máris fogadni tudott egy magas, tetoválást testű, kopasz pasi: Nick. 
-Helló! -köszöntem, s felültem az ágyra,
-Helló! Milyen mintát szeretnél, s hova? -kérdezte, s fáradtan rám mosolygott.
-Esetleg ezt? -kérdeztem, s megmutattam a telefonomon a képet.
Amíg volt időm, addig kerestem egy képet, s hamar megtaláltam a tökéleteset.
A halál és egy nő érzéki pillanata. 
-Nagyon menő. -mondta. -Hova?
-A karomra. -mondtam, s megmutattam a pontos helyét.
Nick belement, s egy-két óra alatt meg is csinálta nekem, s nem mondom, hogy nem volt egy kicsit kellemetlen, mert igenis zavart a tű, de szerencsére sikeresen vettem az akadályt.
S elkészült életem első tetoválása. 


Megköszöntem a pasinak, s miután oda adtam neki a megfelelő összeget, elhagytam a kis helyiséget.
Nem rögtön hagytam el a Devils's Tattoost, mivel érdekes beszélgetésre lettem figyelmes:
-Édesem csak beköszönök, s utána mehetünk. -mondta egy ismerős női hang.
-Rendben, de kérlek siess! -felelte neki egy még ismerősebb pasi hang.
Ki kukucskáltam egy vékony függöny mögül, s igazán megdöbbentem:
Ben és Victoria. 
S nem is lett volna ezzel akkora gond, ha Victoria nem ad egy csókot neki, mert ez a lány kurvára lesmárolta azt a fiút, akit tiszta szívemből képes vagyok szeretni.
-Mégis mi a fene folyik itt?! -kiabáltam dühösen.
Ben és a lány rám néztek, s mind a ketten elsápadtak.
-Mi a kurva élet ez? -kérdeztem a sírás határán.
Ben nem lepődött meg annyira, mint az a lány. Ő oda sietett hozzám, elvonszolt egy csöndesebb helyre, s miután a  falnak nyomott, idegesen megkérdezte:
-Miért vagy itt Mia?


BEN

Hard 2 Face Reality
Torinak találkoznia kellett valakivel a Devil's Tattoos nevezetű helyen, ezért voltam olyan kedves, s elkísértem őt, de sosem gondoltam volna, hogy ő is ott lesz: Mia.
Nagyon dühös voltam rá, de nem tudom miért.
Bár inkább magamra, hiszen mekkora pöcs vagyok?
Épp most látta, hogy megcsalom. Kurva élet. 
-Mi a faszt keresel itt Mia? -kérdeztem ismét.
A lány dühösen rám nézett.
-Mégis mi közöd hozzá? -kérdezte. -Neked kéne magyarázkodni.
Persze, hogy nekem. Anyám. 
-Ha nem vagy velem, nem vagyok önmagam.
-Pont, hogy ilyenkor vagy önmagad. -felelte a lány. -Hiba volt beléd szeretnem, hiszen képtelen vagy a hűségre. Sosem lehetünk együtt. Sosem. 
Könny szökött a szemeibe, s sírni kezdett. Utáltam magam.
-Kérlek bocsáss meg! -motyogtam. -Nem érdemellek meg. 
Erre Mia hangos zokogásba kezdett, majd szorosan magához volt.
Meglepett eme tette, de nagyon tetszett.
-Soha többet nem találkozhatunk Ben. -mondta. -Most már nem köt össze minket semmi. 
Erre eltávolodott tőlem, s sietősen elhagyta a helyiséget.
Nagyon sokáig csak üresen meredtem a semmibe, míg Victoria meg nem szólított.
-Minden rendben van Ben? -kérdezte kíváncsi tekintettel.
-Igen, persze. -feleltem, s szélesen rá mosolyogtam.
Semmi sem volt rendben. Az életem most már darabokban. 


***
Ismét Tori lakásán voltunk, s a TV-t bámultuk, miközben számos finomságot fogyasztottunk. 
-Szeretnél beszélni arról, hogy mi történt közted és Mia között ott? -kérdezte egyszer csak Tori, amitől a torkomon akadt egy falat chips. 
-Nem igazán. -feleltem köhögve.
Tori szerencsére nem faggatott tovább, így nyugodtan tudtam nézni a TV-t.

Egy kis idő után mind a ketten bealudtunk, de kb. két óra múlva megint telefonálásra ébredtem.
Felültem az ágyon, de Tori nem volt mellettem. A fürdőszobában beszélgetett.
-Mikor lesz ennek vége Isaac? -kérdezte a lány. -Nem tudom tovább hitegetni őt. 
Kit nem tud tovább hitegetni? Engem? 
-Igen. Soha többet nem fognak találkozni, de mondd, hogy vége. 
Ki nem fog találkozni kivel?
-Igen. Fontos. -s ezek után már nem beszélgettek tovább.
Elhagytam az ágyat, s nem tehettem mást: bementem hozzá.
A lány nagyon meglepődött, amikor meglátott, s egyből eltette a telefont.
-Soha többet nem akarok nélküled ébredni. -suttogtam, s magamhoz húztam.
Erre ő zavartan felnevetett. Meg akartam csókolni, de láttam, hogy nem akarta.
-Mondd édes. -suttogtam a fülébe. -Zsarolnak téged?
Erre ő hirtelen ellökött magától, s nagyon dühös lett.
-Ugye nem hallottad? -kérdezte. -Oh baszki Ben. Ugye nem?
-Ki ez az Isaac? Miért hitegetsz, s ki nem fog soha többet találkozni kivel?
Victoria lerogyott a földre, s zokogni kezdett.
Letérdeltem mellé, s bíztatóan megsimogattam őt.
-Mondd el kérlek. Segíteni akarok. 
Victoria felnézett rám, s mindent elmondott nekem:
-Isaac egy fiatal srác, aki pár hete megkért engem, hogy ismét keresselek fel, s csábítsalak el téged.
-De mégis miért? -kérdeztem.
-Mert elrabolta a kisöcsémet. Ha nem teszem meg neki ezeket, akkor megöli. -felelte, s hangos zokogásba kezdett. Megöleltem őt, s megígértem neki, hogy nem lesz semmi gond.
Először is tudnom kell, hogy mi köze van ennek az Isaac nevezetű fiúnak Miahoz. 
S ha megtudtam, akkor én magam ölöm meg őt. Esküszöm.

Sziasztok!
Egy kis szünet után meghoztam a folytatást.
Remélem, hogy ez a rész is tetszett nektek.
Ha igen, akkor jöhetnek a vélemények.
                                                Csók: C




2018. március 26., hétfő

XXII.Fejezet



MIA

So Far Away
A fiú után mentem, s beültem a vörös Porscébe, ami az övé volt.
-Hogy telt neked erre? -kérdeztem, amikor ő is beült mellém. 
-Nem kötöm az orrodra Mia. -felelte, bár valami nagyon nem stimmelt.
Honnan tudta a nevem? 
-Mikor mutatkoztam be neked? 
-Még a bárban, nem emlékszel? -kérdezte, de nem rémlett. 
Végül nem is foglalkoztam ezzel, csak élveztem az ingyen fuvart. 
Egész út közben navigáltam, bár egy idő után nagyon elfogott az álmosság, így egy kis időre kénytelen voltam elaludni. 
Ezért tűnt furcsának, hogy egy idegen helyen állt meg a kocsi. 
-Hol vagyunk? -kérdeztem miután felébredtem, s gondoltam elhagyom a kocsit, hogy jobban szemügyre vehessem a helyet, de nem engedte. 
Lezárta. Bezárt a kocsiba. 
-Kiengednél? -kérdeztem tőle kissé idegesen.
-Nem.  
-Miért nem? -kérdeztem, s ekkor futott végig a hátamon a hideg. -Ugye nem akarsz megerőszakolni? 
A srác halkan felnevetett.
-Nem igazán lenne kedvem úgy hozzád érni Mia.
-Miért? 
-Mert mégis csak a nővérem vagy. -mondta, s ekkor a szó is megakadt a torkomon.
Hogy micsoda? Nővére vagyok ennek a fiúnak? De hát nekem nincs is öcsém. Mi a fasz? 
-Mégis miről beszélsz? -kérdeztem, s kiakartam szállni, de ő szorosan magához vont.
-Nem mehetsz el Mia. -mondta. -A szüleink várnak. 
Kurvára meglepődtem, hiszen a szüleim nem is élnek. Mi a franc folyik itt?
A srác elengedett, így rá tudtam nézni. 
-A szüleim meghaltak. 
-Nem haltak meg. -mondta. -Csak ezt akarták elhitetni veletek. 
Nem, nem és nem. Nem hiszem el.
-Nem hiszem el. -feleltem.
-Bemutathatom őket Mia, csak kérlek engedd. 
Láttam a szemeiben gyülekező könnyeket. Komolyan sírni fog? 
-Hogy hívnak? -kérdeztem tőle, amire a srác halványan elmosolyodott.
-Isaac. -felelte, s erre kénytelen voltam döbbent tekintettel nézni rá.
Amikor kislány voltam, mindig is akartam egy Isaac nevezetű kistestvért. Fenébe. 
-Tényleg látni akarnak a szüleim? 
-Nem is tudod, hogy mennyire. -felelte, s most már nekem is sírhatnékom támadt.


***
Miután elhagytuk az autót, oda mentünk egy hatalmas nagy épület elé .
Mr. és Mrs. Ross. Ezt a kapucsengőt nyomta meg Isaac. A szüleim.
-Halló? -hangzott egy igen ismerős férfi hang.
-Itt vagyunk apu. -felelte neki Isaac.
Hallottam, hogy apát boldoggá tette ez a hír, ezért máris beengedett minket.
Isaac ment elől, hogy mutassa az utat.
Pár emelet megmászása után elérkeztünk a 22-es B lakáshoz, ahol a szüleim élnek.
-Nem hiszem, hogy menne. - motyogtam, s már kész voltam elmenni, de Isaac nem hagyta.
-Mia tudom, hogy minden olyan gyors, de hidd el, hogy megéri. Bízz bennem, oké?
-Oké.
Miután Isaac bekopogott, türelmesen vártunk. Túl sokat is vártunk.
Amikor már azt hittem, hogy sosem fogom őket látni, akkor teremtek előttem.
Meglepődve néztem őket.
-Lydia és Sam? -kérdeztem tőlük.
-Igen. Mi vagyunk azok Mia. -felelte nekem anya, s szorosan vont magához.
Nem tudtam nem zokogni. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy itt vannak.
-Hiányoztál nekünk honey. -mondta nekem apám.
Elengedtem anyut, s apumat is szorosan vontam magamhoz.
-Nem hiszem el, hogy ti vagytok azok! -mondtam, majd apát is elengedtem.
-Pedig mi vagyunk azok kislányom. -motyogta anyám, miközben potyogtak a könnyei.
Mosolyogva néztem végig a családomon.
-Elmesélitek nekem, hogy miért hagytatok minket egyedül? -kérdeztem tőlük Kate nevében is.
Bárcsak ő is itt lenne. Bárcsak ő is láthatná a szüleinket.



BEN

There For You
Másnap reggel Be tényleg elment.
Nem tudom, hogy pontosan hova, de nem is érdekelt.
Végre szabad lettem. Végre vele lehettem.
Apropó Mia. Mostanában nem igen tudom, hogy mi lehet vele.
S nagyon is bánt a tudat, de kurvára. 
-Kérsz valamit enni? -kérdezte tőlem Eva, s egy másodpercre sem hagyta abba a sürgés-forgást. 
-Nem vagyok éhes, köszönöm. - feleltem, s elhagytam a konyhának nevezett kis helyiséget, s bementem a nappaliba, majd leültem az egyik kanapéra. 
A gondolataim utat törtek maguknak.
Hiányzott Mia, s tudni akartam, hogy mi lehet vele.
Ezért kéne elfoglalnom magam. Akkor nem érdekelne ez a sok szar. 
S ekkor támadt egy baromra nagy ötletem.
Tegnap olvastam egy angel shut nevezetű szórakozóhelyről. Oda kell mennem.
Elhagytam a kanapét, felvettem magamra a kabátomat, s szó nélkül hagytam el ismét a házat.
Miután a kaput is elhagytam, hívtam egy taxit, s megkértem, hogy vigyen el oda.
Nem kevesebb, mint húsz perc múlva már meg is érkeztünk.
-Köszönöm a fuvart! -mondtam, s a pasi kezébe nyomtam a megfelelő összeget.
Miután elhagytam a fekete járművet, beálltam a több száz méteres sorba.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerű.
Nem kevesebb, mint negyed óra múlva, már csak páran voltak előttem.
-Igazold magad! -parancsolt rá az egyik őr arra a csapatra, akik most akartak bemenni.
Mind vonakodva mutatták be a személyit, de mivel nem volt semmi gond velük, ezért bemehettek.
Amikor én kerültem sorra tőlem is kérték a személyi igazolványt, csakhogy nem volt nálam.
Kurvára nem volt az eszemben, hogy ez is kéne. Én ostoba. 
-Haver tudod, hogy ki vagyok? -kérdeztem tőle, s nagyon is reménykedtem, hogy ismer.
-Egy fasz, aki nem képes igazolni magát.
-Bingó, de nem. -feleltem. -Apám kurva gazdag.
-És? -kérdezte. -Gondolod, hogy ilyen egyszerű lenne engem megvesztegetni fiam?
Oh baszki.
-Nem?
-Akkor kurvára hord el innen a segged te gazdag ficsúr! -kiabálta, s ellökött onnan.
Felgyülemlett bennem a düh, s megakartam őt ütni, de valaki nem engedte.
-Csak nyugalom Ben. A vendégem vagy. -mondta nekem egy ismerős női hang, s elém állt.
Fekete lobonca egyből tudatta velem, hogy ki az.
-Victoria? -kérdeztem.
-Ms. Victoria. Örülünk, hogy ismét itt van nálunk. Hogy van a főnök? -kérdezte tőle az őr.
-Köszönöm Mark. Apa mostanában túl sokat dolgozik, ezért nagyon fáradt. -felelte Tori.
-Talán egyszer-kétszer neki sem ártana az angel shut. -mondta az őr, s ezen mind a ketten nevetni kezdtek, én pedig esküszöm nem érettem semmit.
-Victoria mi folyik itt? -kérdeztem tőle.
Erre ő az őr felé fordult.
-Mark bocsáss meg nekem, ha a barátom kissé faragatlan volt.
-Ez a ficsúr az ön ismerőse? -kérdezte a pasi.
-Igen Mark. -miután Victoria felelt neki, oda húzott magához, s megcsókolt.
Azt a rohadt élet!
-Akkor bocsásson meg nekem Victoria. -szabadkozott az őr, s beengedett minket.
Addig nem tudtam szóhoz jutni, míg be nem értünk.
-Minden rendben Ben? -kérdezte tőlem Tori.
- Nem. Mégis mi a szent szar folyik itt? -kérdeztem tőle idegesen.

***
-Meg tudom neked magyarázni Ben. -mondta, s a fülembe suttogta: Átverés az egész.
Nem érettem. Milyen átverés?
-Tessék?!-kiabáltam, amire a lány szorosan vont magához.
-Megbízást kaptam. Ha Ray Black elhiszi, hogy én vagyok a lánya, akkor 120$ kapok hetente.
-Ray Black? A hírhedt bérgyilkos?
-Igen. Ugye mennyire csodás? -kérdezte mosolyogva.
Szóhoz sem tudtam jutni. Neki ez csodás?
-Édes mi van akkor, ha lebuksz? -kérdeztem tőle. -Ez a pasi kurvára végezne veled.
-Nem fog történni semmi. Csak bízz bennem, oké? -kérdezte.
-Oké.
Ah pedig  tudtam, hogy úgyis rossz vége lesz ennek az egésznek.

Leültünk inni, s beszélgetni. Sosem tudtam, hogy hány óra, de nem is érdekelt.
Élveztem, hogy a szeretőm társaságában lehetek.
-Nem kéne mennünk? -kérdezte.
-Hova kéne mennünk? -kérdeztem tőle, s már erősen éreztem a pia hatását.
-Talán hozzám. Aludnod kéne. -mondta, s megfogta a karomat.
Felhúzott, s velem együtt hagyta el ezt a helyiséget.
-További szép estét! -mondta Victoria ennek a Mark nevezetű biztonságiőrnek.
-Önnek is Ms. Victoria.

***
Hangos telefoncsörgésre keltem. 
-Halló? -szólt bele Victoria. 
Nem nyitottam ki a szemem. Csak némán füleltem. 
-Igen velem van. Minden a terv szerint halad Isaac. Tudom. Rendben. Hello. 
Victoria megszakította a vonalat, s ledölt mellém.
Ki a fene az az Isaac? Miért kell tudnia, hogy itt vagyok? 
Felébredést színleltem, s a mellettem ,,ébredő" lányra néztem.
-Hogy aludtál? -kérdeztem tőle. 
A lány kissé meglepetten nézett rám, de aztán egy halovány csókot lehelt az arcomra. 
-Csodásan, főleg a szex után. 
Nos, igen. Sosem tudok változni. 
Tudom, hogy hűnek kéne lennem, ahhoz a lányhoz, akit szeretek.
Csakhogy képtelen vagyok hű lenni hozzá. Elcseszett fasz vagyok. 
  


Sziasztok!
Meghoztam a folytatást.
Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket.
Ha igen, akkor várom a véleményeket!
                                                      Csók: C



2018. február 14., szerda

XXI. Fejezet


MIA

FRIENDS
A nővérem még mindig a válaszunkra várt, de senki sem akarta neki elmondani, hogy mégis mi történt a előbb. 
-Mia? -kérdezte Kate. -Elmondanád? 
Nagy levegőt vettem, s letérdeltem mellé. 
-Nem tudom, hogy megtehetem-e. -feleltem.
A nővérem nem értette, hogy miért, bár nem is csodálom.
-Miért nem? -kérdezte Kate.
-Mert nem ez a megfelelő pillanat Kate. -felelte helyettem Joker, s ő is letérdelt mellém, hogy a nővérem közelében lehessen. 
-Miért?
-Lényegtelen Kate, de esküszöm neked, hogy elmesélek mindent csak kérlek gyere velem, hogy megnézhessem minden rendben van-e veled, oké? -kérdezte tőle a fiú. 
Kate nem ellenkezett, ami szerintem még mindig a gyógyszer hatása volt.
Joker felhúzta őt a földről, s felvette, mintha egy mennyaszonyt cipelt volna. 
-Megígérem, hogy vigyázok rá, s ha mindent elmondtam neki, akkor hívlak. -mondta nekem Joker, s bíztatóan rám mosolygott. 
-Rendben van. -feleltem, majd a földön fekvő Dave testére néztem. -Vele mi lesz? 
-Bízd őt is rám Mia. -felelte Joker. -Megoldom. 
Halványan rám mosolygott, majd elhagyta a helyiséget.
Ben és én is elhagytuk azt, s betértünk a szobámba, ahol ismét bepakoltam mindent, ami kelleni fog majd nekem oda, ahova menni szeretnék. 
Miután bepakoltam, átöltöztem, s magamhoz vettem egy kis pénzt, elhagytuk a lakásomat.
Lementünk a lépcsőn, s lassan az épületet is elhagytuk. 
-Hol fogsz lakni? -kérdezte Ben, amikor már az utcán voltunk. 
-The Leonard Hotel szerintem egy kis időre tökéletes lesz. -válaszoltam.
Ben szomorúan elfogadta a tényt, hogy nem szándékozom vissza költözni hozzá.
Elindultam, hogy foghassak egy taxit, de Ben nem engedte. 
-Legalább nem vihetnélek el én? -kérdezte, amire nem mondhattam nemet, így egy kis idő után ismét az ismerős autóban ültem vele együtt, de most a The Leonard Hotel volt a cél.
Egy bő egy órás út után érkeztünk meg az épület elé, egy búcsú csók keretében, már el is hagytam az autót, s az épület irányába sétáltam, majd miután betértem oda alig hittem a szememnek. 
Minden olyan mesésen festett, hogy nem lett volna szívem már most ott hagyni ezt a helyet.
Miután megkaptam a szobám kulcsát, s oda adtam a hordárnak a bőröndömet, felmentem a lépcsőn.
A második emeleten volt a szobám, így nem kellett sokat lépcsőznöm.
Miután betértem a szobámba, s alaposan végig néztem mindent, leültem az ágyamra és vártam.
Ez idő alatt sok minden dolog futott át az agyamon.
Netán Joker tisztességesen fog bánni a nővéremmel? Ha Kate mindent tudni fog, akkor nem lesz rám dühös, hogy hazudtam neki? Vajon Joker mit fog tenni a régi társával? Látom-e még valaha Bent?
Eme gondolatok közepette kopogtam, s azt gondoltam, hogy a bőröndöm érkezett meg.
De mekkorát is tévedtem. 
Hiszen nem a hordár fogadott, hanem Ben.
-Miért vagy itt Ben? -kérdeztem tőle, s kérdő tekintettel néztem rá.
-A szavaknak itt most nincs helye. -felelte, s hirtelen megcsókolt.
Forró csók volt, amit mindig is szerettem.
Ben magához húzott a derekamnál fogva, s egyszer sem hagyta abba a csókot, amit nagyon is élveztem, de sokkal többet akartam tőle, ha már ismét itt van.
Az ágyamhoz sétáltam vele, s hagytam, hogy bármit tegyen velem.
Élveztem, hogy ledöntött az ágyra, fölém mászott, s lágyan csókolgatott.
Tetszett, hogy habozás nélkül rángatta le rólam a ruháimat, amit én is megtettem vele.
Imádtam, hogy ismét szeretkeztünk, de most úgy, mint még soha.



***

Reggel arra ébredtem, hogy valaki lágyan simogat, s édes szavakkal szólítgat:
-Ébresztő Csipkerózsika! 
Halk kuncogás hagyta el a számat, majd a mellettem fekvő férfira néztem.
-Ébren vagyok hercegem! -feleltem.
Ben mosolygott. Gyönyörű mosolya volt, amit mindennél jobban szerettem.
-Tudod mit szeretnék nagyon Mia? -kérdezte tőlem Ben egy idő után, majd a vállamba temette borostás arcát, s halnak felelt helyettem. -Veled lenni. Örökre. 
A tudatomba égett minden szava, s átkoztam az eget, hogy nem lehetek vele.
-Menned kéne. - mondtam, s halványan elmosolyodtam.
-Tudom. - felelte, majd mellém ült, s lágyan megcsókolt.
Mennie kellett, majd tényleg elment.
Úgy gondoltam hogy jobban meg kéne ismernem a környéket, ezért kimentem az utcára.
Benéztem egy-két érdekesebb üzletbe, majd a Tom's Cool nevezetű bárba is bementem.
A hely maga egészen hangulatos volt.
- Sziasztok! - köszöntem a pult mögött álló két személynek. Egy nőnek és egy férfinak.
-Szia. Mit adhatunk? -kérdezte a nő.
-Vodka narancsot. - feleltem, s leültem az egyik bárszékre.
-Noel máris hozza. - mondta, s elment, hogy megmossa a poharakat.
Noel se perc alatt megcsinálta a kedvencemet, s széles mosoly keretben adta oda nekem.
-Köszönöm.
Elvettem a poharat, s egyből megittam az egészet. Kellemesen marta a torkomat az íze. 
-Hozhatok még? - kérdezte Noel.
-Nem, köszönöm. - feleltem, s éppen készültem volna kivenni a táskámból a pénzt, amikor valaki megelőzött, s a vodka narancsom megfelelő összegét nyomta Noel kezébe.
Felnéztem rá, s kérdőn felvontam a szemöldökömet.
-Miért fizetted ki az italomat? - kérdeztem tőle kíváncsian.
A srác mosolyogva rám nézett.
- Miért ne tehettem volna? -kérdezte csintalan mosoly keretében, majd elővéve a zsebében lapuló kocsikulcsot finoman megkérdezte. - Elvihetlek?
Kellett egy kis idő, hogy végig gondolhassam, aztán halványan elmosolyodtam.
-Igen.



BEN

Supplies
-Megérkeztem! - kiabáltam a szüleimnek, amikor benyitottam a házunkba.
Anyám és apám sietve rohantak oda hozzám, s szorosan öleltek át.
-Annyira aggódtunk érted fiam. Hol voltál? - kérdezte anyám, s még a levegőt is kinyomta belőlem szoros ölelésével.
-Dolgom volt. - feleltem szűkszavúan, s kimásztam anyám öleléséből.
El akartam innen menni, de apám nem engedte.
-Fiam, beszélhetnék veled? - kérdezte apám.
-Most nem. - feleltem, s el akartam menni mellette, de megragadta a karomat.
-Pedig nagyon is kéne, mert a barátnőd igen érdekes dolgokat mesélt nekünk. - mondta apám, s mélyen a szemeimbe nézett.
A vér is megfagyott az ereimben.
Szóval az a kis kurva képes volt beköpni a szüleimnek.
-Fasza, de ez engem kurvára nem érdekel. - feleltem, s kitépve a karomat apám kezeinek szorításából, felmentem a szobámba, s bezártam magamat oda, hogy végre egyedül lehessek.
Elszívtam a maradék jointot, kiittam az eldugott söröm tartalmát, s még egy pórnót is megnéztem.
Visszatértem, bár kicsit másképp. Most igazán szerettem valakit.
Pár órával később kopogtak.
-Igen? -kérdeztem az ágyamon fekve.
-Én vagyok az Ben. -válaszolta Eva.
Elhagytam az ágyamat, s kábán lépkedve beengedtem őt.
-Mit akarsz? - kérdeztem tőle, s neki dőltem a falnak.
Eva fintorogva végig nézett a szobán, majd mogorván megjegyezte:
-Ha ezek a szagok anyád tudomására jutnak neked annyi.
Halkan felnevettem, majd neki löktem őt a falnak.
-Sosem fog tudomást szerezni róla édes. -feleltem, majd lerogytam a földre.
Eva zavartan leült mellém.
-Miért teszed ezt magaddal azok után, hogy itt van Mia? -kérdezte Eva.
Magam se tudtam. Talán csak megszokás.
-Nem tudom. - feleltem, s a tenyerembe temettem az arcomat.
Feltörtek a régi emlékek.
A féltestvérem Jonathan, Victoria és a szex, Alex és a drog, Mia és a szerelem.
-Nem teheted magadat tönkre. - mondta Eva. - Ha így folytatod, akkor meghalsz.
Kurva életbe igaza van. 
-Ezt akarod?
Ezt akarom? 
-Nem, kurvára nem akarok meghalni. - feleltem, s sírva borultam Eva ölébe.
Tudtam, hogy igen megleptem a lányt, de nem tett ellene semmit.
Egyszerűen csak hagyta.


***

Órák múlva már az ágyamban ébredtem, s rögtön megcéloztam a fürdőszobát, mert hánynom kellett.
Kurvára nem tett jót nekem az a sok szar. 
Miután végeztem, leültem a padlóra, s vártam.
Egy idő után arra eszméltem, hogy valaki dühösen kopog, így elhagytam a kis helyiséget, s beengedtem azt a valakit a szobámba.
-Mit szeretnél Be? - kérdeztem a szőkeséget, aki idegesen lökött neki a falnak.
-Érdekelne, hogy a szüleid mesélték-e neked, hogy tudnak rólatok. - felelte.
Halkan felnevetett.
-Mesélték, de pont nem érdekelt. - mondtam. -Faszomat sem érdekli, hogy mit gondolnak róla. 
-Tudod, hogy szánalmas vagy? - kérdezte tőlem Be, s megszorongatta a pólómat.
-Tudod, hogy szakítani akarok veled? -kérdeztem, s ellöktem őt magamtól.
 Be megtorpant, s egy kicsit elsápadt.
-Minden oké? -kérdeztem tőle.
Erre ő ismét magához vont, s zokogva kiabálta, hogy nem szakíthatok vele.
Pedig dehogy nem. 
-Miért ne tehetném Be? - kérdeztem tőle, s megragadtam a két kezét.
-Tönkre tennéd egy ilyen apróság miatt a kapcsolatunkat? -kérdezte. -A tökéletes párt?
-Sosem voltunk tökéletesek. -fintorogtam, s lelöktem az ágyamra.
-Nekem mindig is azok voltunk. -mondta, s el akarta hagyni a szobámat, de nem hagytam neki.
-Hagyd abba a sírást, s kérlek holnap már ne legyél itt. -kértem, amire a szőkeség dühösen kiviharzott a szobámból, s hangosan csapta rám az ajtómat.
Nagyszerű Ben. Remélem, hogy ezzel nem okoztál még több galibát. 


***
-Mégis hogyan voltál képes elküldeni innen Bettanyt? - kérdezte tőlem anyám a nappaliban. 
Idegesen temettem ismét a tenyerembe az arcomat. 
-Felelnél végre anyádnak Ben? - kérdte tőlem apám. 
Felnéztem a családomra, s mély levegőt vettem. 
-Egyszerűen csak megmondtam neki, hogy nem akarok többé vele lenni, s kértem, hogy húzzon el, mert semmi értelme sem lett volna a tovább maradásnak. - mondtam. 
A szüleim torkán akadt a szó, s csak egy idő után tudtak megszólalni. 
-Ez mind Mia miatt van? -kérdezte anyám. 
Lesütöttem a szemeimet, s igazat adtam neki. 
-Igen miatta. - feleltem. -Mert szeretem




Sziasztok!
Annyi kihagyád után, ismét itt vagyok.
Remélem valamennyire tetszeni fog nektek ez a rész, s annak ellenére is, hogy nem igen voltam mostanság a középpontban. 
Hamarosan ismét jelentkezem.
                                                        Csók: C



2017. december 8., péntek

XX.Fejezet


MIA

Find Me
Egész napot a nővéremmel töltöttem. 
Stranger Things sorozat maratont tartottunk, miközben számos egészségtelen cuccot ettünk s ittunk, míg ki nem dőltünk. 
Egy hangos kiabálásra lettem figyelmes közvetlen mellőlem.
Kinyitottam a szemeimet s meglepetten vettem észre Jokert, aki vigyorogva méregetett engem, miközben a kanapé előtt térdepelt. 
-Hány óra van? -kérdeztem, majd felültem, de Joker nem válaszolt nekem, helyette inkább bement a konyhánkba, majd pár perc múlva Kate kíséretével tért vissza. 
Számos finomság volt a kezükben, amiket le is tettek az asztalra. 
Elhagytam a kanapét, majd gyorsan lehuppantam az étkezőben lévő négyes asztalhoz, majd éhes tekintettel méregettem az ételeket.
Volt itt minden. Krumplipüré, csirkecomb és káposzta is. 
-Ha ezt mind ti csináltátok, akkor én elalélok. -csodálkoztam, amire Kate hangosan felnevetett.
-Nem is tudod, hogy Jonathan milyen remek szakács -felelte, majd nyomott egy csókot az említett srác arcára, amitől konkrétan öklendezni támadt kedvem, majd mind a ketten leültem hozzám az asztalhoz, s ők is elkezdtek falatozni. 
Amikor mindent elfogyasztottunk, Joker felállt az asztaltól, mivel mennie kellett. 
-Köszönöm ezt a csodás vacsorát Jonathan! -köszönte meg neki Kate, majd szélesen rá mosolygott.
Joker elhagyta az asztalt, majd gyorsan le akart lépni, de még időben sikerült elkapnom őt a folyosón.
-Tudsz várni egy pillanatot? -kérdeztem, majd karon ragadtam. 
-Igen? -kérdezte felvont szemöldökkel, majd neki támaszkodott a lépcső korlátnak. 
Olyan csöndesnek tűnt az emeletünkön lévő hosszú folyosó. 
-Köszönöm, hogy a nővérem mellett vagy. -motyogtam alig hallhatóan.
-Hogy mi? -nevetett fel halkan. -Nem hallom. 
-Köszönöm, hogy a nővérem mellett vagy. -ismételtem meg.
-Mit köszönsz nekem Mia? -húzta az idegeimet. Miért?
-Hogy a nem létező faszom is ki van veled.-dünnyögtem idegesen, amire szorosan magához vont. 
Meglepett, de nem is kicsit. 
Felnéztem rá, majd próbáltam valamit kiolvasni a tekintetéből.
-Köszönöm kedvesem. -hallottam egy idős női hangot mellőlem, amire kénytelen voltam oda nézni.
Ingrid a fölöttünk lakó idős hölgy éppen azt köszönte meg, hogy Joker elrángatott az útból. 
Én balfasz.
Amikor Ingrid eltűnt, Joker halkan felkacagott. 
-Mit gondoltál Mia? Mi okom lett volna megölelni téged? -kérdezte.
Dühömben kénytelen voltam megütni a mellkasát.
Ismét hangosan felkacagott, majd a nyakamnál fogva húzott magához.
-Olyan kis szerencsétlen vagy csillagom. -mondta, majd miután elköszönt végleg elment.
Értetlenül néztem utána, de mit sem foglalkozva a szavaival mentem vissza a lakásomra.


***
Késő este, amikor már mind aludtunk, különös hangokra lettem figyelmes. 
Halk dühös szavak, gyenge sikolyok, s egy hatalmas nagy törés. 
Egyből kippatantam az ágyból, hiszen valami itt biztosan nem volt rendben.
Magamhoz vettem a fegyveremet, s csöndben hagytam el a szobámat. 
Kiérve a folyosóra nem láttam semmit a sötétségtől. 
-Francba. -motyogtam. Ha sötét van, akkor a fegyverem sem ér semmit. 
Tettem még pár lépést, de a következő pillanatban valaki durván neki nyomott a falnak. 
-Annyira örülök neked Mia! -lihegte az illető a nyakamba. 
Tudtam, hogy ki az. Dave visszatért. 
-Mit keresel itt? -kérdeztem, s próbáltam a fegyveremet az ágyékához nyomni.
Az más kérdés, hogy oda nyomtam-e vagy sem. 
-Gondoltam benézek egy kicsit hozzátok. 
-Hol van Kate? -tettem fel a kérdést, hiszen biztos voltam benne, hogy tett vele valamit.
-Éppen alszik a fürdőszobában. -felelte halkan. 
Sok minden futott át az agyamon, de ismerve őt, egyből ráüvöltöttem:
-Komolyan kiütötted a nővéremet valami droggal? -kérdeztem idegesen.
-Csak egy kicsit. -válaszolta. 
Ebben a pillanatban húztam meg a ravaszt, bár nem tudom, hogy eltaláltam e vele őt vagy sem, de éppen elég volt ahhoz, hogy elmenekülhessek.
Gyorsan befutottam a fürdőszobába, felkapcsoltam a villanyt és sírva rogytam le Kate mellé.
A lány a padlón kifeküdve aludt, mellette azzal a tűvel, amit Dave beleszúrt.
-Mégis miért tetted ezt vele?! -kiabáltam.
A srác idegesen futott be a kis helyiségbe, majd húzott fel a karomnál fogva. 
A fegyveremet elvéve tőlem nyomott neki a hideg márvány falnak.
-Jobb lett volna ha megölöm? -kérdezte. -Drága Mia. 
Letörölte a könnyeimet, majd lágy csókot lehelt a nyakamra.
-Miért vagy itt? -kérdeztem tőle szipogva.
-Megígértem magamnak édesem. -felelte, majd a fülembe súgta: -Hogy végzek veled.
Szavai hallatán rettegni kezdtem.
-Nem teheted ezt velem Dave. -feleltem. -Ha Joker tudomására jut, akkor neked véged.
Próbáltam lebeszélni róla, de túlságosan ragaszkodott az elveihez.
-Süket duma. -felelte. -Joker nem foglalkozna azzal, hogy halott vagy.
-De tudom, hogy igen is foglalkozna vele. -mondtam remegő térdekkel. 
 A srác hangosan felnevetett, majd miután eldobta a fegyveremet szorosan vont magához.
-Annyira bánom, hogy nem voltam számodra elég vonzó. -suttogta a fülembe, majd finoman az arcomhoz ért és egy csókot hintett a jobb arccsontomra.
-Ugye tudod, hogy úgyis a segítségemre sietnek? -kérdeztem tőle idegesen.
-Talán Joker? Vagy a szépfiú? -kérdezett vissza nevetve, majd nekem nyomta az ágyékát és számtalan csókot nyomott a nyakam minden egyes szegletébe.
Ekkor volt egy kis időm, hogy gyorsan elküldhessek egy üzenetet Evanak.
Megkértem, hogy segítsen. Jutassa el hozzám Bent, de sürgősen. 
-Ha talán adtál volna még egy esélyt, akkor nem lennénk ilyen helyzetben. -mondta Dave, amire gyorsan visszadugtam a telefonomat a zsebembe. -Drága Mia. 
Ekkor elővett a zsebéből egy kést. Belém akarta szúrni azt, de még időben megakadályozták.
Valaki elrángatta tőlem, neki nyomta a falnak, majd számtalanszor ütögetni kezdte.
Jobb, bal, jobb bal. Véget nem érő pofonok, rúgások és tépkedések.
Egy idő után Dave teste a földre hullott. Nem mozgott. 
-Mi a fene? -kérdeztem, majd a megmentőmre néztem.
Nem az volt, akire vártam. Nagyon nem. 



BEN

Million Eyes
Miután megérkeztem, bementem az épületbe és felmentem a megfelelő emeletre, majd kopogás nélkül mentem be oda. 
Vak sötét volt mindenhol, kivéve egy helyiséget.
A fürdőszobát. 
Belépve a kis helyiségbe meglepetten néztem körbe. 
Kate a földön feküdt egy idegen srác mellett. 
Mia pedig egy ismerős alak mellett álldogálva nézte őket.
-Mi a fasz folyik itt? -kérdeztem idegesen, s a Mia mellett álló alakra néztem.
Jonathan állt mellette. Az az utolsó retkes szarházi féltestvérem. 
A düh vezérelt, ezért egyből neki estem a testvéremnek, aki erre egyáltalán nem számított, ezért velem együtt zuhant a hideg földre. 
-Mit tettél? -kérdeztem dühösen, majd rángatni kezdtem. 
A srác próbálta védeni magát. 
-Mit keresel itt Jonathan?! -kiabáltam. -Mondd már te fasz!
Most már bántani akartam őt, de Mia nem engedte. 
Szorosan vont magához egy nyugtató ölelésre, így ki tudott mászni alólam a testvérem. 
-Mindent elmondok, csak ne légy dühös. -kérlelt Mia.
Engedtem neki, s nyugalomban rogytam le a két fekvő ember mellé.
Mia és Jonathan is leültek, de velem szemben.
-Ki vele. -sietettem. -Mindent tudni akarok.
S ebben a pillanatban Mia mindent elmesélt nekem.
Hogy honnan is ismerik egymást, hogy mit keres itt, hogy mi történt és, hogy mi a cél.
-Tudhattam volna, hogy te állsz ezek mögött. -morogtam. 
-Nagyon bánom Ben. -felelte. 
-Bánod?! -kiabáltam. -Kémkedtél utánam ezzel a lánnyal. -mutattam Miara. 
-Te meg hagytad neki, hogy kikössön az ágyadban. -felelte dühösen Jonathan. 
-Lehet, hogy ez is a terv része volt, nem? -kérdeztem idegesen, majd felálltam, amire ő is követett. 
-Baromira nem.-dühöngött. -Nem tehetek arról, hogy Mia többet képzelt bele a dologba.
Erre a lány is felállt, majd dühösen ránk förmedt:
-Jobb lenne, ha ezt a témát hanyagolnátok. -mondta. -Jobban szeretném tudni, hogy mégis miért nem akartatok arról beszámolni, hogy testvérek vagytok?
-Csak féltestvérek. -felelte Jonathan. -Anyám egy időben kavart Greggel. 
-Amit nagyon nem kellett volna. -dühöngtem. -Baromi szar testvér voltál Jo.
-Bocs, hogy nem volt kedvem egy olyas valakivel tölteni az időmet, aki mindent megkapott, amit csak szeretett volna, hiszen te voltál apánk szeme fénye. -kiabált rám Jonathan.
-Szerinted volt abba beleszólásom, hogy apánk kit válasszon? -kérdeztem, majd egyből leesett.
Jonathan kémkedésének az oka egyszerű: apánkon akart bosszút állni.
Apám pedig nagyon fontos személyiség, ezért ha bármi olyan kiderülne rólam, ami nem lenne szép,  akkor apám mindenki szemében nagy csalódás lenne.
Hiszen milyen ember az, kinek fia ennyire mocskos? 
-Féltékeny voltál és vagy is rám, mert apánk engem választott és nem téged. Tudom, hogy nem nekem akarsz rosszat, hanem az apánknak. -feleltem. -De nem engedhetem.
-Mivel már tudod, ezért nem áll szándékomban tönkre tenni őt. -felelte Jo.
-Akkor meg? -kérdeztem. -Mit keresel itt?
Jonathan elmesélte, hogy rossz előérzete volt, ezért vissza tért ebbe a házba, majd mikor meglátta, hogy a földön fekvő srác, aki nem mellesleg a társa, végezni akar a lánnyal, úgy döntött közbe lép.
-Ez igaz? -kérdeztem a mellette álló csöndes lánytól.
Mia hevesen bólogatott.
-Ben tényleg bánom, hogy elvakított a féltékenység. -mondta Jo.
-Valóban?
-Valóban. -felelte. -Ígérem, hogy nem avatkozom bele se apánk, de a te életedbe.
Megleptek szavai.
-Úgy döntöttem, hogy nem folytatom tovább ezt a mocskos játékot. -mondta, majd a mellette lévő lányra nézett, s ezt mondta. -Ha kell most azonnal oda adom a megfelelő összeget, hogy jusson az egyetemre, a nővéred gyógyszereire és az életetekre is.
-Joker.  -motyogta Mia. Oh igen. Az a bizonyos becenév.
-Nem akarom, hogy Kate állapota rosszabb legyen. Azt akarom, hogy boldog legyen. -felelte.
A földön fekvő lányra néztem.
-Őt csak egy valami teheti boldoggá. -felelte Mia. -Te. 
Nagyokat pislogtam, hiszen nekem ez túl sok volt mára.
-Örülök neki Jo, hogy a régi vagy. -feleltem, majd szorosan magamhoz vontam őt.
Nem mindig volt ilyen gonosz. Sosem volt túl gonosz.
A hosszadalmas érzelmek után, aztán Kate is felébredt.
Nem tudta, hogy hol van és mi történt vele, de tisztán emlékezett valamire:
A mellette fekvő srác számtalan dologról számolt be neki.
Joker, kémkedés, pénz, én és a szex. 
-Tudnátok ezekre magyarázatot adni? -kérdezte, majd a mellette fekvő fiúra nézett. -Azonnal? 


Sziasztok!
Nos, nem tudom, hogy mennyire tetszett nektek ez a rész, bár úgy hiszem, hogy ez az egyik legszebb rész, amit sikerült megírnom, hiszen mindenki boldog, bár magamat ismerve nem sokáig lesz így.
A további részek ismét hoznak valamit, ami az eddiginél is jobb lesz.
Tartsatok velem!












2017. november 2., csütörtök

XIX. Fejezet


MIA

Amor, Amor, Amor
Amikor neki ütköztem valakinek s hátra néztem alig hittem a szememnek, hiszen maga Joker állt előttem. 
Miért követ állandóan? 
-Mit keresel itt? -kérdeztem tőle halkan, bár láttam, hogy alig figyel rám, hiszen a mögöttem álló fiút és lányt nézte. 
-Joker - meghúztam a testét takaró inget, amire kérdő tekintettel nézett rám. -Mit keresel itt? 
Joker lassan közelebb lépett hozzám s a fülembe súgta:
-Na és te Mia? -kérdezte. -Mit keresel itt velük? 
Mély levegőt vettem, majd éppen felelni akartam volna, de Ben elhúzott onnan, majd Evanak is intett, aki sietve jött oda hozzánk.
-Nyomás a kocsiba lányok! -utasított minket Ben, így kénytelenek voltunk elhagyni a helyiséget.
Amikor kiértünk az utcára, pár perc múlva már Ben és Bettany is ott volt velünk. 
Bár nem értem, hogy Bettanyi miért.
Eva és Bettany beültek a kocsiba, így gyorsan megtudtam kérdezni erről Bent.
-Miért jön velünk ő is? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
Ben olyan helyre húzott, ahol nem láthattak minket.
-Nem hagyhatom itt, hiszen már épp elég gondot kreáltam magamnak. -felelte idegesen.
-A szüleid tudomására fog jutni, hogy velem csalod? 
-Biztos vagyok benne, hogy igen. -felelte. 
-Akkor engem el fognak küldeni. 
-Tudom. -felelte. -Ezért döntöttem úgy, hogy holnap reggel elmész innen. 
-Tessék? -vontam fel a szemöldökömet idegesen.
-Nem dolgozhatsz itt többet Mia. -mondta. -Találkozni fogunk, de nem a házunkban. 
Francba, francba, francba. Mit fogok mondani a vezetőmnek? Lőttek a munkámnak.

***
Amikor megérkeztünk a házukhoz, akkor mind sietősen mentünk be.
Szerencsére még nem voltak itthon a szülők, így kora reggel simán leléphetek innen. Sajnos. 
Hogy ne okozzunk több galibát, Ben és Bettany elmentek a lakrészükbe, míg Eva és én a miénkbe.
-Mit mondott neked Ben? -kérdezte Eva kíváncsian miközben a ágyán üldögélt.
-Hogy le kell lépnem innen. -válaszoltam, majd elővettem a táskámat és elkezdtem bele pakolni minden holmimat, amivel ide érkeztem még az első nap.
-Nem mondod komolyan! -hüledezett Eva, majd oda jött hozzám. 
-Komolyan mondom. -feleltem. -Elküldött innen. -mondtam, majd lehuppantam az ágyra.
-Miért?
-Gondolom ha elmegyek, akkor Bettany nem fog kételkedni benne. -feleltem. 
-Ha elmész, akkor is találkozgatni fogtok? 
-Ben azt mondta igen. -feleltem, majd a tenyerembe temettem az arcomat.
Eva leült mellém, majd átölelt. 
-Ami ma történt, annak nem kellett volna megtörténnie. -suttogta.
-Tudom. -feleltem s kitört belőlem a sírás.
Őszintén szólva nem tudom, hogy miért.
Talán a mai napi lebukásunk miatt vagy a munkám elvesztése miatt. Nem tudom. 

***
5:00. Itt az idő. 
Kikelve az ágyamból átöltöztem, majd írtam egy levelet Evanak.
Azt részleteztem benne, hogy milyen napokon, időpontom s hol tudnám őt megtanítani egy-két olyan harcművészetre, ami esetleg segítene neki megvédeni magát.
Elhagyva a szobát, lementem a lépcsőn, majd az előtérbe mentem, ahol vártak rám.
Ben piszsamában, zsebre dugott kézzel várt. 
-Még mindig alig hiszem el, hogy te magad küldtél el innen. -köszöntöttem őt.
-Tudom, hogy siettetve van ez az egész, de nem mehet tönkre az életem egy ilyen szarság miatt, hiszen ha elmész, akkor lehet, hogy Bettany nem fog beköpni a szüleimnek. 
-Lehet. -fintorogtam, amit ő is észrevett. Nem tehetek róla. Ideges lettem. 
-Miért vágsz ilyen pofákat? 
-Tudni akarod, hogy miért? -kérdeztem tőle, majd közelebb léptem hozzá s a fülébe súgtam:
-Biztos vagyok benne, ha bedugod a farkadat a drága barátnődbe s akkor már nem is fog emlékezni arra, hogy tegnap velem látott téged abban a retkes étteremben. 
Ben felvont szemöldökkel nézett rám. 
-Úgy gondolod, ha kurvára megbaszom, akkor nem fog emlékezni rád? -kérdezte idegesen, majd megragadta a karomat és még szorosabban húzott magához. -Úgy gondolod Mia? 
Tudtam, hogy ezzel dühössé tettem őt.
-Nem gondolom, hanem tudom. -sziszegtem a fogaim közt.
Erre Ben elengedett.
-Máskor válogasd meg a szavaidat Mia. -mondta, majd a kezembe nyomott egy nagy pénz összeget.
-Ez meg mi?
-A fizetésed. Nem gondoltad, hogy nem fizetem ki a szolgálataidat édesem. -mondta.
Még idegesebb lettem, hiszen tudtam, hogy direkt mondat így.
-Remélem hiányozni fogok neked - morogtam, majd felpofoztam őt.
Ez volt a végszó. Most már ténylegesen elhagytam a házat, majd hívtam egy taxit. 

***
A lakásunk előtt tett ki a sofőr, így miután kifizettem őt, benyomtam a kódot és beléptem a házba.
Felmentem az emeletünkre, majd benyitottam a lakásunkba.
Oly régen voltam már itt. Annyira hiányzott. 
-Hahó van itt valaki? -kérdeztem hangosan miután beléptem, hiszen senki sem tudta, hogy érkezem és én sem tudtam, hogy van e itthon valaki. 
-Mia? -kérdezte Kate, majd nem sokkal előttem is termett. 
Alig hittem a szememnek.
-Kate? -kérdeztem, hiszen nem olyan volt, mint az én beteg nővérem.
Rövid barna frizura, széles mosoly és csinos ruha. 
-Komolyan te vagy az? -kérdeztem tőle, majd még jobban szemügyre vettem. 
-Kate feltámadt. -nevetett fel halkan. Kate tényleg feltámadt. 
Boldogságomban rohantam oda hozzá, majd vontam magamhoz egy ölelésre.
Annyira hiányzott. Annyira szép lett s annyira hiányzott. 
-Drágám - mondta miután eltávolodtunk egymástól. -Miért vagy itt? 
-Nem mindegy? -kérdeztem tőle zavaromban. -Itt vagyok és az a lényeg.
-Nem drágám. Okot. -türelmetlenkedett. 
-Kirúgtak. -feleltem. -De van pénzünk és az iskola is jól megy. 
Nos igen. Remélem a Mia másom még mindig kurva jó tanuló, mert én már nem vagyok az.
-De meddig is lesz elég az az összeg? -kérdezte, amire kénytelen voltam elhúzni a számat.
-Nem sokáig. 


BEN

Bedroom Floor
Az ágyamon fekve agyaltam az ominózus estén.
Bettany azóta még mindig nem tudta magát túl tenni azon, hogy látott minket, de már nem is nagyon érdekel.
Ha el kell mondani ezt a szüleimnek, akkor tegye.
Mia már nincs itt. 
Jonathan pedig még mindig egy talány számomra.
Nem tudom, hogy mit keresett ott az nap este az étteremben, de ha az életemen is múlik, akkor is ki fogom deríteni.
Tudnom kell.
A folyamán nem sok mindent csináltam, hiszen még mindig azért ostoroztam magamat, mert elküldtem azt a nőt innen, aki minden nap képes volt mosolyt csalni az elcseszett arcomra.
A gondolkodásom közepette kopogtak, így kénytelen voltam megnézni, hogy ki is zavar.
-Igen? -kérdeztem, majd miután megláttam, hogy a szüleim azok elsápadtam. -Mit akartok?
-Beszélhetnénk veled fiam a dolgozószobámban? -kérdezte apám, amire nem mondhattam nemet.
Lementem velük abba a helyiségbe, amit titkosan szoktak őrizgetni.
A szoba amúgy nem volt nagy se modern, de mégis sok titkot őrzött.
Leültem az íróasztal előtti bőrfotelbe, majd kérdő tekintettel néztem az asztal előtt álló szüleimre.
-Miről szeretnétek beszélni velem? -kérdeztem.
-Tudod, hogy hol van Mia? -kérdezte anyám kíváncsian.
Hát persze, hogy erről akarnak beszélgetni velem.
-Miért is kéne tudnom? -kérdeztem vissza flegmán, amire apám dühösen nézett rám.
-Ne szórakozz velünk fiam, hanem ki vele. Hol van? -kérdezte apám türelmetlenül.
Nagy levegőt vettem, majd egyszerűen kiböktem.
-Elküldtem innen.
A szüleim egy ideg csak némán figyeltek, majd egyszer csak hangosan szitkozódni kezdtek.
Először arról, hogy mégis hogy gondoltam, hogy én magam küldöm el innen s, hogy mégis milyen nagy okom lehetett erre az igazán fontos döntés meghozatalára.
-Elmehetek? -kérdeztem egy idő után, amikor már csak maguknak mondták.
Nem feleltek, hiszen nem is hallottak meg úgyhogy úgy döntöttem, hogy lelépek.
Elhagytam a helyiséget, elkoboztam apám kocsikulcsát, majd elmentem apám járgányával.
Nem volt pontos úticélom, de kellett valami, ami lekössön, hogy ne a szüleim előbbi veszekedésén gondolkozzak, ahol simán a szemembe mondták, hogy senki vagyok a házban. 
Egy idő után aztán úgy döntöttem, hogy megtervezem a pontos úticélomat s elmegyek Marcohoz.
Amikor a kocsival leparkoltam a háza előtt és elhagytam azt, bekopogtam hozzá.
Meglepetésemre nagyon sok ideig nem történt semmi, amikor furcsa hangokat kezdtem el hallani.
Megfogtam a kilincset, majd lenyomtam s, így beengedtem magamat, hiszen nyitva volt.
-Mi a fene? -kérdeztem magamtól, majd halkan körbe jártam a házat, amikor azokat az igen különös hangokat kezdtem el ismét hallani a hálószobából.
Benyitottam, de bár ne tettem volna, hiszen Marco éppen egy dögös lányt dugott.
-Haver zavarhatlak? -kérdeztem, amire mind a ketten megálltak egy pillanatra s rám néztek.
Marco dühösen a falba vert, a lány pedig megforgatta a szemeit.
-Ben mi a retkes faszomat keresel itt?! -kérdezte Marco idegesen.
-Én is nagyon örülök neked Marco. -válaszoltam, majd elhagytam a szobát.
Tudtam, hogy pár perc múlva már itt is lesz s nem is történt másképpen.
-Mi ilyen sürgős Ben? -kérdezte Marco, miközben magára vett egy felsőt.
-Csak szerettem volna beszélgetni veled, hogy segíts kicsit. -feleltem, majd leültem az étkezőben lévő asztal melletti székre, de miután az a bizonyos lány belépett oda csupaszan majdnem leestem.
-Mi a fasz? -kiáltottam. -Kérlek szívem ne csábíts bűnbe. -mondtam.
A lány cseppet sem volt zavarban, hiszen még Marconak is adott egy csókot.
-Marco az istenit küldd már el innen! -morogtam, hiszen nem akartam, hogy egy ilyen dögös, barna bige miatt legyek ismét egy kurva megcsaló. 
Marco erre hangosan felnevetett, majd végül elküldte innen a lányt.
-Köszönöm. -feleltem, majd gyorsan belekezdtem a történetbe.
Elmeséltem neki a tegnapi vacsorát, Mia elküldését, majd a mai szüleim veszekedését is.
-Baszki haver nem mondod komolyan, hogy Be meglátott titeket te meg konkrétan ezért küldted el onnan azt a lányt? -akadt ki Marco.
-De pontosan ezt mondtam az előbb. -feleltem, majd meghallottam, hogy a telefonom csörög.
Eva keresett. Felvettem.
-Halló? -kérdeztem, majd a tekintetemmel jeleztem Marconak, hogy visszamehet ahhoz a lányhoz.
-Hál' Istennek, hogy eltudtalak érni. -mondta Eva. -Nem rég küldött nekem Mia egy üzenetet, hogy azonnali segítségre van szüksége, mert nagy galibába keveredett. Olyanokat írt, hogy veszélyben van.
-Tessék? -kérdeztem döbbenten.
-Nem tudtam mi tévő lenni, ezért hívtalak téged, hogy segíts neki Ben. -kérlelt Eva, majd megadta a pontos címet s egyből le is tette a telefont.
Alig jutottam szóhoz, de abban  igen is biztos voltam, hogy Mia csakis rám számíthat.





Sziasztok!
Kis késés után, de meghoztam a következő részt.
Tudom, hogy egy kicsit rövid lett, de ez a bevezető ahhoz a részhez, ami biztosan mindenkinek tetszeni fog, hiszen lesz benne akció, izgalom és némi titok feltárás is.
Véleményeket várok! 
          Csók: C. 


2017. október 23., hétfő

XVIII.Fejezet



MIA

Personal
Ben idegesen rohant oda hozzám, majd parancsolt rám:
-Fogd a cuccod és nyomás be a fürdőbe! -morogta mérgében, majd kénytelen voltam pár perc alatt össze szedni a ruháimat és bemenni a szűk fürdőszobába, ahol neki támaszkodtam a falnak és halkan füleltem, hogy meghallok-e valamit.
-Gyere csak be! -hallottam Bent.
-Édesem bocsáss meg, hogy megzavartalak. -nyávogta Bettany, majd hallottam, hogy cuppanós csókot ad neki. -Aludtál?
Ben egy ideig tétovázott, majd megszólalt.
-Igen éppen aludtam. -felelte.
Ez után azt hallottam, hogy Bettany éppen kutat az egyik fiókban, majd halkan megszólalt, miután talált valamit.
-Édes ez az én harisnyám? -kérdezte, amire a vér is megfagyott az ereimben.
Gyorsan átnéztem a kezemben tartott kupacot, de nem találtam a harisnyámat.
-He? -kérdezte Ben zavartan. -Gondolom igen.
-Lehet, bár miért van a földön? Mindig mindent elrakok. -hallottam, ahogy Bettany tűnődik.
-Biztos a legutóbbi szex után maradhatott ott. -felelte Ben, amire alig kaptam levegőt.
Legutóbbi szex? Milyen rég lehetett köztük szex? 
Nem sokkal később hallottam, hogy Bettany elment, így gyorsan magamra kaptam a ruhámait, majd kirohantam a fürdőszobából. Mivel meg sem álltam, ezért Ben szorosan megragadta a karomat.
Meglepett a hirtelen tette, így zavartan sütöttem le a szemeimet.
-Mégis hová rohansz? -kérdezte Ben.
-Úgy érzem semmi okom sincs a maradásra. -feleltem, majd felnéztem rá.
-Miért?
-Mert nem akarok a szexpartnered lenni Ben. -válaszoltam, majd kifelé mentem de még mielőtt kiérhettem volna a folyosóra, Ben szorosan vont magához a derekamnál fogva.
-Eressz! -sziszegtem a fogaim közt.
-Kérlek ne tedd ezt velem megint Mia. -könyörgött, majd erősen átölelt.
-Mégis mit?
-Mindig kételkedsz bennem, bár tudod, hogy nincs miért. -válaszolta Ben.
Mély levegőt vettem, kihámoztam magamat az öleléséből, majd rá néztem.
-Biztos vagy te benne?-kérdeztem felvont szemöldökkel, majd elhagytam a lakrészét.
Bementem a szobámba, vettem egy forró fürdőt, majd átöltöztem.
Úgy döntöttem, hogy sétálok egyet London utcáin, így a házat is elhagytam.
Miközben a lámpák által megvilágított sötét utcákban sétálgattam egyszer csak észrevettem valakit.
Olyan ismerős volt az az alak, aki éppen egy padon ülve smárolt egy fiatal lánnyal.
-Dave? -tettem fel a kérdést, amire a fiú kérdő tekintettel nézett rám.
A lány erre durcásan eltávolodott tőle, nekem meg az egekbe szökött a pulzusom.
Nem lehet, hogy ő az.
-Mia? -kérdezte Dave, amire inkább jobbnak láttam ha elmegyek.
Már meg is tettem pár lépést hátra, de a fiú a karomnál fogva húzott magához.
-Mit keresel itt?-kérdezte vigyorogva.
-Csak sétálgatok egy kicsit. -feleltem, majd kirántottam a karomat a szorításából.
-Igazán? -vonta fel a szemöldökét. -Kaptál egy kis kimenőt?
Tudtam, hogy gúnyolódni akar, így inkább jobbnak láttam, ha megyek.
Csakhogy manapság senki sem engedi, hogy mehessek, így megint karon ragadott.
-Hé mégis hová sietsz Mia? -kérdezte, majd olyan szorosan vont magához, hogy az már fájt.
-Nem látom több értelmét ennek a beszélgetésnek s amúgy is várnak rád. -mondtam, majd a padon ülő szőke bob frizurát viselő lányra néztem, aki éppen egy telefont nyomkodott.
-Igen nagyon úgy tűnik, hogy epekedve vár rám. -fintorgott Dave, majd a tarkómhoz nyúlt.
Úgy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.
-Ha már így össze futottunk, akkor nem avatnál be egy-két szaftos pletykába? -kérdezte.
Most már kezdtem parázni tőle, hiszen nem ilyennek ismertem meg őt.
-Mondd már! -sziszegte a fogai közt idegesen s belemélyesztette körmeit a nyakamba.
Francba Mia. Tegyél már valamit!
-Nem. -motyogtam becsukott szemekkel, amikor hallottam, hogy valaki felüvőlt.
Kinyitottam a szemeimet s meglepetten vettem észre a földön fekvő exemet, aki éppen szenvedett.
-Dave? -kérdeztem halkan, amikor valaki megragadta a karomat és húzni kezdet.
Felnéztem a megmentőmre s alig hittem a szememnek, amikor Bent láttam magam mellett.
-Ben?

***
A fiú a könyökömnél fogva húzott egy igen ismerős autó felé, ami ha jól emlékszem az övéké.
-Hova viszel? -kérdeztem tőle, amire a fiú halkan felnevetett.
-Szerinted? -kérdezte. -Haza.
Amikor oda értünk a kocsihoz, kinyitotta nekem azt, majd beültetett az anyós ülésre.
Úgy viselkedett velem, mint egy öt éves kislánnyal. 
Miután kényelembe helyeztem magamat, hátre néztem és döbbenten vettem észre a többieket.
Eva és egy helyes fiú ült a hátsó üléseken, vidáman és szerelmesen.
-Mi a retek folyik itt? -csúszott ki a számon, amikor Ben is beült a kocsiba.
Erre Eva és a srác kérdő tekintettel néztek rám.
-Minden rendben Mia? -kérdezte Eva, amire Ben válaszolt helyettem.
-Csak kissé zaklatott, de minden rendben van vele. Igaz Mia? -kérdezte tőlem Ben felvont szemöldökkel, amire csak némán bólogattam neki s ismét a gerle pár felé néztem.
-A nevem Mia és Eva munkatársa vagyok. -mosolyogva mutatkoztam be a fiúnak.
A fiú zavartam megvakarta a halántékát, majd intett nekem.
-Nolan vagyok. -mutatkozott be ő is.
Elraktároztam magamban a nevét, majd ismét a megmentőmre néztem.
-Most, akkor haza megyünk? -vontam fel a szemöldökömet kérdőn, amire Ben hangosan felnevetett.
Hát persze, hogy nem.


BEN

u,u,u
Miután felvettem Miat, s hazadobtam Nolant, úgy döntöttem, hogy elviszem a lányokat London egyik legismertebb éttermébe a Peninsulaba. 
Miután leparkoltam a kocsit, sietve hagytuk el azt, mivel mind farkas éhesek voltunk már, így miután kértem egy asztalt, egyből rendeltünk.
-Milyen árak között rendelhetek Ben? -kérdezte Eva kíváncsian.
-Oly' mindegy. -feleltem kedvesen.
Eva erre mosolyogva lapozgatta tovább az étlapot.
-Mit választottál magadnak Mia? -kérdeztem a mellettem ülő lánytól, aki megmutatta, hogy egy finom, de nem túl drága hústálat kér. 
Miután mind leadtuk a rendelésünket, Eva kiment a mosdóba.
Furcsa érzés volt ismét kettesben lenni azzal a lánnyal, akivel nem sokkal előbb még az ágyamban játszadoztunk.
-Elmesélnéd nekem, hogy mi volt az az előbbi incidens? -kérdeztem tőle s a jobb lábára tettem az egyik kezemet, amire éreztem, hogy kissé meglepődött.
-Nem fontos. -felelte zavartan, majd a füle mögé tett egy tincset. 
-Pedig nekem nagyon is úgy tűnt. -mondtam, majd kényszerítettem, hogy nézzen a szemembe.
Könnyek szöktek a szemébe és nem értettem, hogy miért. 
-Nem akarod elmesélni, ugye? -kérdeztem tőle.
-Ne akarok erről beszélni. -felelte. -Sok minden van, amit nem tudsz még rólam Ben.
Tudom.
-Emlékszel mikor azt mondtad, hogy köztünk mindig is lesznek titkok? -kérdezte tőlem Mia.
Hát persze. 
-Igen. -feleltem, majd elvettem a lábáról a kezemet és csöndben vártam a pincért.
Miután Eva visszatért s megkaptuk a rendeléseinket, egész este beszélgettünk.
Szó esett Eva kapcsolatáról, az ételek ízéről és Eva harctudásának a tanításáról is.
Mia nagy nehezen, de mesélt neki egy-két technikát, amit Eva meg akar majd tanúlni. 

***
Miután végeztünk és kifizettem mindent, úgy döntöttünk, hogy haza megyünk, de nem tudtuk rögtön elhagyni az éttermet, mert Eva kapott egy fontos hívást, így várnunk kellett rá.
-Mennyi ideig tarthat neki ez a beszélgetés? -kérdeztem kissé idegesen, mivel attól tartottam, hogy ha a szüleim előbb haza érnek, akkor magyarázatot kell nekik adnom erről az egészről.
-Gondolom nem olyan sokáig. -felelte a lány, majd piszkálgatni kezdte a körmeit.
Mosolyogva megérintettem a kezeit, majd összekulcsoltam az enyémmel.
-Mit művelsz? -kérdezte kissé rettegve. 
-Megnyugtatlak. -feleltem mosolyogva, amire a lány is elmosolyodott s a vállamra dőlt.
Így vártunk a telefonáló lányt, amikor egyszer csak Mia lágyan megcsókolt.
Nem tartott három másodpercnél tovább, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy lássák mások is.
-Mégis mi a fene folyik itt? -kiabálta egy ismerős női hang nem messze tőlünk.
Mia és én kérdő tekintettel néztünk a hang irányába s alig hittünk a szemünknek.
Bettany tekintete égett bele a tudatomba. 
A lánnyal egyszerre ugrottunk fel a helyünkről s néztünk a szőke szépség irányába. 
-Ugye ez most csak egy vicc?! -kérdezte kiabálva, miközben felénk tartott.
Miután ide ért hozzánk s elrántott a lány mellől, fenyegetően nézett Mia szemeibe.
-Mégis mi a fenét gondolsz te magadról? -kérdezte tőle. -Hogy a faszba mersz hozzá érni az én egyetlen kedvesemhez te senkiházi kurva? Mondd Mia mégis ki a faszom vagy te? 
Döbbenten hallgattam Bettany szavait, hiszen sosem hallottam még őt ennyit káromkodni.
-Édesem ne kezd a drámát kérlek. -próbáltam nyugtatni őt, de nem nagyon ment és az sem segített, hogy az étteremben lévő összes vendég minket nézett. Még Eva is abba hagyta a telefonálást.
-Szeretném azt hinni, hogy ez csak egy álom, de nem nagyon tűnik annak. -motyogta zavartan, majd megragadta a karomat és dühösen rám üvöltött. -Mikor akartad elmondani, hogy megcsalsz?!
Erre mindenki hangosan felhörgött. Ha a szüleim tudomására jut ez az egész, akkor nekem végem.
Nem tudtam megszólalni, ezért Bettany elengedett és a megszeppent lányra nézett.
-Na és te édesem? -kérdezte. -Lennél szíves beavatni a részletekbe, ha?
Mia jobbnak látta erre, ha inkább elmegy, így tett pár lépést hátra, de neki ütközött valakinek.
Amikor jobban szemügyre vettem az alakot, torkomon akadt a szó.
Éreztem, hogy lesápadok. 
-Édesem minden rendben? -kérdezte Bettany aggódva. Ennyi? Már nem is haragszik rám annyira?
Amikor az illető a szemeimbe néztem minden düh felgyülemlett bennem.
Jonathan Kerrigan itt van és fogalmam sincs, hogy miért. 



Sziasztok!
Hosszú idő után, de itt a folytatás.
Remémel, hogy a végén történt események kárpótolnak benneteket a túl hosszú szünet miatt.
Véleményeket, kérdéseket, felvetéseket várok! 
                                                   Csók: C