2017. július 18., kedd

XII.Fejezet



MIA

Human Touch
Bettany szavai cseppet sem izgattak engem, de úgy láttam Bent igen.
Láttam a szemében megcsillanó félelmet.
-Nyugalom szöszi. -feleltem. -A tied lehet. 
Persze magam se gondoltam komolyan a szavaimat. 
Pont az előbb vallottam volna be, hogy szeretem. 
-Már az enyém! -felelte Bettany, majd kirángatta Bent a konyhából.
Próbáltam visszatartani a bennem tomboló hormonokat. 
Annyira zavart, hogy itt ez a nő, aki nyilvánosan szeretheti őt, de a fiú mégis engem szeret csak még nincs tudatában az, hogy én is szeretem őt.
Bár min is változtatna ez az egész?
Azért vagyok itt, hogy kiderítsem  Ben mocskos titkait.
Borzalmas ember lennék, ha ezek után is folytatnám a küldetésemet.
Szándékkal vagy a nélkül én akkor is vágyom rá, és nem akarom tönkretenni ezzel.
 Abba kell hagynom a kutakodást és azon kell dolgoznom, hogy Ben csakis az enyém legyen.
Önző lennék e miatt vagy nem?
-Jó reggelt! -jött be a konyhába Eva. Sápadt arca és karikás szeme förtelmesen festett.
-Aludtál az este? -kérdeztem tőle, majd úgy döntöttem, hogy lefőzök neki egy csésze kávét.
-Nem igazán. -felelte, majd leült az asztalhoz. -Azt álmodtam, hogy Ben a szobánkban volt.
Kihagyott egy ütemet a szívverésem.
-És? -kiváncsiskodtam.
-Megcsókolt téged és elmondta, hogy szerelmes beléd. -válaszolta.
-Igazán? -szaporábban kezdtem el venni a levegőt.
-Aha, de megszoktam már, hogy vannak ilyen álmaim. -felelte, majd oda adtam neki a kávét.
-Köszönöm. -vette el tőlem a forró ébresztőt.
-Semmiség. -feleltem mosolyogva, majd hálát adtam az Istennek, hogy Eva azt hitte csak álmodott.
Nem tudtam volna ebből is kimagyarázni magamat, ahogyan a fényképekkel is tettem.
Nem lettem volna képes hazudni neki egy ilyen nagy dologban.
Elővettem az étkészletet és megterítettem a reggelihez, majd a reggelit is elkészítettem.
Fáradtam rogytam le a székre.
-Majd én felszolgálom nekik a reggelit. -mosolygott rám kedvesen Eva.
-Nem kell a segítségem?
-Tarts egy kis szünetet. -felelte.
Hatalmas megkönnyebbüléssel mentem fel a szobánkba, majd dőltem le az ágyamra.
Nem aludtam, inkább csak agyaltam.
Elképzeltem, hogy milyen lett volna, ha a szüleim nem haltak volna meg egy autóbalesetben.
Ha nem lenne Kate beteg.
Nekem pedig nem kellene pénzért kutakodnom az emberek után.
Milyen szép életem is lenne akkor. 
Arra eszméltem fel, hogy rezeg a telefonom.
Gyorsan magamhoz vettem, majd nem figyelve, hogy ki keres, felvettem.
-Halló? -kérdeztem a vonal másik végéből.
-Rohadt életbe azonnal gyere ide, mert nem tudom mit kéne tennem! -üvöltött Joker.
-Tessék? -vontam fel a szemöldökömet. -Mivel kéne mit tenned?
-Baszd meg Mia! Kate itt fekszik a padlón és nem reagál semmire. -felelte ingerültebben, majd egy kis idő után hangosan beleordított a kagylóba. -Kurva életbe nem lélegzik!
A telefonom hangos puffanással ért földet.
Megsemmísűlten feküdtem az ágyamon, majd hangos zokogásban törtem ki.
Halló? Mia, itt vagy még? Picsába! Hangoztak Joker szavai a telefonomból.
Sírásomnak egy bizonyos tudat vetett véget. Mi van, ha megint ezzel akar oda csalni?
Ismét a fülemhez emeltem a telefonomat, majd beleszóltam.
-Miért játszadozol velem egyfolytában? Nem lenne egyszerűbb, úgy magadhoz hívni, hogy szükséged van az információkra, ahelyett, hogy a nővéremet használod fel? -vontam kérdőre.
-Nem, nem Mia. Esküszöm, hogy ez az igazság. Dave és én megvitattuk a ügyeinket, amikor itthon az fogadott, hogy Kate eszméletlenül fekszik a földön.
-Nem hiszek neked! -válaszoltam és letettem.
Kétszer is hívott ezek után, de nem érdekelt.
Úgy döntöttem, hogy ha nem akarok ezzel foglalkozni, akkor veszek egy kellemes forró zuhanyt.
Bementem a fürdőszobába, levetkőztem és beálltam a zuhany alá.
A forró cseppek egyből elfeledtették velem, hogy mi is történt az előbb.


***
Magamra tekert törülközőben ültem az ágyamon elszívva egy szál cigarettát. 
Szükségem volt az efféle nyugalomra. 
Amikor elszívtam és szétmorzsoltam a csikket a padlón, kopogtak. 
Gondoltam Eva az, így felálltam és kinyitottam azt. 
-Élvezed a szabadságot, nem de? -kérdezte Ben, majd belépett a szobámba. 
-Eva átvette a helyemet, ha már én terítettem meg és készítettem el a reggelit. -válaszoltam, bár kissé zavarban voltam hiszen egy vékonyka anyag takarta a testemet. 
Nem is értem miért féltem ennyire, hiszen már látta a csupasz testemet szex közben. 
-Igen mondta nekünk, de ennek már régen vége. -felelte.
-Tessék?
-Három órát töltöttél a szobádban, mialatt mi már rég megebédeltünk. -válaszolta.
Lesütöttem a szememet és rendesen elszégyelltem magamat.
-Olyan gyorsan elszaladt az idő. -motyogtam, majd megéreztem az arcomon a tenyerét.
-Öltözz fel és gyere le. -mondta, majd hátat fordított nekem.
Valami olyan érzés kerített hatalmába, amit nem tudtam volna megfogalmazni.
Megfordultam és ledobtam magamról a törülközőt, majd vissza vettem a cseléd ruhámat.
Amikor végeztem oda mentem a fiúhoz és megböktem a hátát.
Csintalan mosollyal felém fordult és a kezét nyújtotta.
-Mehetünk? -kérdezte széles vigyorral.
Nem tudtam válaszolni neki, mert a telefonom egy üzenetet jelzett nekem.
Oda mentem, magamhoz vettem és megnéztem.
Joker:Nem késő még ide érni. St Thomas' Kórház. Érkezett az üzenetem egy csatolt videóval.
Megnyitottam és megnéztem.
A videó nem kevesebb, mint 15 másodpercig tartott, de a lényeget felvette.
A nővéremet vitték be a sürgősségire, hogy megmentsék az életét.
Tehát Joker igazat mondott.
-Mennem kell! -mondtam, majd kikerültem Bent és lerohantam a lépcsőn egyenesen kifelé.
Nem messze még hallottam, hogy Ben a nevemet kiáltozza.


BEN

A szívem gyors lüktetésbe kezdett és a lélegzetem is felgyorsult.
Nem tagadom, hogy megrémített a helyzet, hiszen csak másodperceken múlott, hogy Bettany megtudhassa az igazat.
Vagyis, hogy Mia és köztem van valami több.
-Nyugalom szöszi. -mondta Mia. -A tied lehet.
Nem hittem neki. Tudtam, hogy ez nem igaz.
Magának akar. Érzem. 
-Már az enyém! -felelte neki Bettany, majd kirángatott a konyhából.
Szorosan fogta a csuklómat és össze-vissza rángatott, míg a nappaliban elengedett és szúrós tekintettel méregetett.
Miután elengedett egyből a csuklómhoz kaptam és megnyomkodtam.
-Mióta tapad rád ez a pióca? -kérdezte Bettany csípőre tett kézzel.
-Nem tapad rám. -feleltem egyszerűen, majd rá néztem. -Hagyd a picsába Be. -vetettem be az aduászt, amitől mindig megenyhül a szíve.
-Nem akarom ennyiben hagyni édes. -mondta, majd magához húzott a nyakamnál fogva. -Szeretném ha nem lenne semmi közös ahhoz a ribanchoz. -csábos tekintettel méregetett. -Édesem tudod, hogy én vagyok neked az egyetlen. -suttogta a fülembe, majd megharapta a fülcimpámat.
-Tudom. -feleltem tiszta extázisban.
-Akkor gyere és fürdess meg! -parancsolt rám.
-Nem akarsz előbb reggelizni? -kérdeztem, mert kissé tartottam ettől a bevadulástól.
-Nem. -felelte, majd felrángatott az emeletre egyenesen a szobámba.
Belökött a fürdőszobába és elkezdett vadul levetkőztetni.
Először a pólómat rángatta le rólam, majd a nadrágomtól szabadított meg.
-Be biztosan akarod ezt? -kérdeztem tőle, miközben már az alsómat húzogatta.
-Vágyom rád! -nyöszörögte, majd amikor lerángatta rólam a bokszert, belökött a zuhanykabinba.
Mialatt észbe tudtam volna kapni, már régen meztelenül állt előttem.
-Szeretnéd ha kényeztetnélek? -kérdezte csintalan mosollyal és vággyal égő tekintettel.
Esküszöm megrémültem tőle. 
-Nem. Nem igazán. -feleltem zavartan, de úgy tett mintha meg se hallotta volna és gyengéden megmarkolta a nemi szervemet amire kénytelen voltam felnyögni és neki dőlni az üvegnek.
Becsuktam a szememet és magam elé képzeltem azt a nőt, akire vágytam.
Következőnek, amikor Bettany már a nyelvével kényeztetett odalent nem bírtam tovább.
Megragadtam a vállát, felhúztam magamhoz és hevesen megcsókoltam.
Hinni akartam, hogy Mia az. Nem akartam, hogy Bettany legyen az. 
A csókot hamarosan egy csókcsata követett, ahol már a vízsugarat is bevetettük.
Először hideg víz érkezett, ami megdermesztett, de aztán felváltott a forró, ami pedig feltüzelt.
Vágytam arra, hogy végre benne lehessek, így hamarosan belemélyedtem és megdugtam.
Nagyszerű érzés volt, de bárcsak Mia lett volna Bettany helyébe. 
Amikor végeztünk. Bettany kiszállt a kabinból én pedig elzártam a vizet és leültem a zuhany alá.
Magamhoz szorítottam a lábamat és csak némán üldögéltem az örökkévalóságik.
Francba, hogy van nekem egy barátnőm, akit nem szeretek és csakis egy valaki vágyom.
Aki nem lehet az enyém. 


***
Amikor visszatértünk az étkezőbe Eva már az ebédhez terített meg. 
-Hé, Eva! -mentem oda hozzá. -Hol van Mia? 
-Fent a szobánkban, de már itt kéne lennie, hiszen reggelinél sem volt. -felelte Eva. 
Tudnom kellet, hogy mi van vele, így hátat fordítottam neki és elindultam,  de Eva visszatartott. 
-Először egyél valamit, mert a reggelit is kihagytad. -mondta miközben a karomat szorította.
-Nem vagyok éhes. -feleltem feszültebben. 
-Akkor tegyél úgy, mintha az lennél. -morogta és az asztalhoz parancsolt.
Dühösen ültem le az asztalhoz, ahol már a szüleim is helyet foglaltak Bettany mellett. 
Az ebéd után egyből felmentem az emeletre arra panaszkodva, hogy nem érzem jól magamat. 
Szerencsére mindenki bevette. 
Amikor bekopogtam hozzá egyből kinyitott az ajtót. 
Abban a pillanatban, hogy előttem állt éreztem, hogy az arcomat elönti a pír.
Csak egy szál törülköző takarta a testét. 
Amikor észbe kaptam, hogy miért is vagyok itt egyből kifaggattam. 
Megtudtam, hogy azért hagyta ki a reggelit, mert Eva átvette a feladatait, majd nem vette észre, hogy a az idő csak úgy elszaladt, így inkább megkérdeztem, hogy öltözzön át és jöjjön le. 
Megvártam, míg vissza vette a cseléd ruhát, de nem tehettem azt, hogy nem néztem meg. 
Hátra néztem egyszer-kétszer és alaposan végignézhettem formás fenekén. 
Amikor végzet én már nem néztem, így megkocogtatta a hátamat. 
Megfordultam és megkérdeztem:
-Mehetünk?
Nem felelt, mert kapott egy üzenetet, amit meg kellett néznie. 
Bár ne tette volna. 
Olyan zavarodott, szomorú és ideges lett, hogy kirohant a szobából egyenesen le a lépcsőn. 
Amikor felfogtam, hogy mi is történt egyből utána rohantam a nevét kiabálva.
Leérve a lépcsőn már nem volt a házban. 
-Francba! -sziszegtem a fogaim közt, majd gyorsan felkaptam apa kocsikulcsát. 
-Hova mész fiam? -kérdezte anyám kérdő tekintettel a folyosón. 
-Nem tudom. -feleltem őszintén, majd kikerülve őt elhagytam a házat és beültem a kocsiba. 
Mindent gyorsan kellett tennem, hogy nehogy szem elől tévesszem Miat. 
Vezetés közben nem messze megláttam, ahogyan leugrik az egyik piros buszról, majd befut a szemközti St Thomas' Kórházba, így nem messze az épülettől leparkoltam a kocsit és bementem.
Bent egyből megcsapta az orromat a tipikus kórházi szag.
-Elnézést! -mentem oda a recepciós asztalhoz. -Nem látott erre egy fiatal lányt? -kérdeztem a hidrogén szőke lánytól, aki unott tekintettel méregetett.
-Pontosabban? -kérdezte felvont szemöldökkel.
-Cseléd ruhát viselt. -feleltem, amire láttam a lány szemében megcsillanó felismerést.
-Két perce volt itt és egy bizonyos Kate nevezetű nőt kereset. 22-es kórterem. -adta meg azt, amire vártam, így futásnak eredtem a 22-es kórterem felé, amihez csak egy szintet kellett mennem.
Amikor betértem a folyosóra egyből meg is torpantam.
Nem tudom, hogy a szemem káprázott e vagy sem, de láttam Jonathant.
Igen pontosan őt láttam a 22-es kórterem előtt álldogálva zsebre dugott kézzel.
-Mi a fenét keres ez itt? -kérdeztem magamtól, majd egyszer csak valaki megérintette a vállamat.
ljedten fordultam hátra, de amikor megláttam, hogy ki is volt az, egyből megkönnyebbűltem.
-Mit keresel itt Ben? -kérdezte tőlem Mia egy kávés poharat szorongatva a kezében.
-Utánad jöttem, mert tudni akartam, hogy minden rendben van e.
-Szeretnéd tudni, hogy miért vagyok itt? -kérdezte tőlem halvány mosollyal.
-Igen! -feleltem határozottan, majd hagytam, hogy elvezessen a kórterem felé, ahol bármennyire is meglepő, de már hűlt helye volt Jonathan Kerrigannak.


Sziasztok!
Nos ismét itt vagyok egy újabb résszel, amibe ismét próbáltam egy kis izgalmat belecsempészni. Nem tudom, hogy mennyire sikerült, de remélem, hogy nincs harag az apró Ben&Bettany részlet miatt és az ily módon félbeszakított események miatt. 
Várom a hideg/meleg véleményeket!
                                                                          Csók:C.

2017. július 2., vasárnap

XI.Fejezet



MIA

Gibberish
Gyorsan kellett cselekednem, így nem tétováztam. 
Változtattam a helyzetünkön és egy egyszerű mozdulattal kirúgtam a fegyvert a kezei közül és leterítettem a támadómat. 
Ahogyan a lámpa fénye megvilágította az arcát tudtam, hogy ki ő.
Ő volt az a férfi, akivel Ben összetűzésbe keveredett a kocsmában.
-Mégis ki a fene vagy te? -kérdeztem tőle lüktető szívveréssel, amire ő döbbent tekintettel méregette az arcomat.
-Én is kíváncsi lennék arra, hogy te ki vagy. -válaszolta, amikor tudatosult benne, hogy nem az a nő vagyok, akit az előbb meg akart ölni.
-A túloldalon majd elmondom. -feleltem és megparancsoltam neki, hogy azonnal fusson el innen és soha többet ne is lássam. 
Felfogta és gyorsan nyoma is veszett a férfinak. 
Mint aki jól végezte dolgát, úgy mentem volna vissza a helyiségbe, de neki ütköztem valakinek.
Felnéztem az illetőre és egyből elöntötte az arcomat a pír. Ugye nem látott semmit?
Talán egy örökkévalóságig nézhettük egymást, így az eltelt idő után úgy döntöttem, hogy bemegyek.
Alig, hogy elmentem mellette megragadta a karomat és nem engedett. Fenébe Ben!
-Megmagyaráznád nekem azt, ami az előbb történt? -kérdezte kíváncsi tekintettel.
-Nem igazán akarom megmagyarázni. -feleltem, amire Ben erősített a szorításon.
-Ha nem, hát nem, de most azonnal hazaviszlek téged. -jelentette ki és elkezdett befelé rángatni, ami nem igazán tetszett nekem, így próbáltam ellenkeznie. 
-Nem akarok hazamenni! -sipákoltam, amit ő szinte meg se hallott, így hagytam az egészet.
Bementünk az előtérbe és megkerestük Evat.
-Eva mond meg a szüleimnek, hogy elvittem apa járgányát. 
-Miért? -kérdezte a lány kérdő tekintettel.
-Mianak hányingere van, ezért hazaviszem őt. -válaszolta neki a srác, mintha igaz volna. 
A lány erre rám nézett, majd bólintott egyet és hagyta, hogy Ben elvigyen. 
Amikor kiértünk egyből elrántottam a karomat a kezei fogságából, ami nem igazán tetszett neki.
-Miért vagy ilyen idegesítően makacs? -kérdezte, majd közben kinyitotta a kocsit.
-Miért érdekellek egyáltalán te segg? -dünnyögtem, amire a fiúnak megfeszültek az izmai.
Még mindig dühös voltam rá, így próbáltam elfeledtettni vele azt, amit tettem.
Látta, hogyan bántam el azzal a fickóval. Látta, hogy nem vagyok egy egyszerű cseléd. 
-Ha nem ülsz be a kocsiba most azonnal, akkor esküszöm, hogy bedoblak a csomagtartóba és ki sem engedlek addig, amíg meg nem döglesz. Érthető voltam? -kérdezte.
Annyira meglepett a hevessége, hogy inkább engedelmeskedtem neki és beültem a kocsiba.
Az út alatt nem szóltunk egymáshoz csak némán néztünk a kinti sötétséget.
Amikor megérkeztünk a házuk elé, Ben ismét berángatott és leültetett a kanapéra.
-Hallgatlak Mia. -mondta, majd leült elém. 
-Csak azért hoztál haza, hogy itt faggass ki arról, amit tettem? -kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
-Nem zavar senki, így nyugodtan elmondatod nekem. -válaszolta, amire összevontam a karomat magam előtt és pimasz vigyorral néztem rá, ami általában mindenkit ki tud akasztani.
-Honnan tanultál ilyen harcművészetet? -kérdezte.
-Karatéztam. -feleltem, bár nem innen tanultam meg. Joker csapata képezett ki. 
-Tudod, hogy ki támadott meg, ugye? -vont kérdőre ismét.
-A srác, aki közelebbről is megismerhette az öklödet. 
Elismerően bólogatott.
-Nincs több kérdésem. -mondta, majd elakart menni, de én még tudni akartam valamit.
-Miért hitte, hogy én vagyok az a Victoria? -Ben arcra elsápadt. 
-Nem fontos. -nyögte ki,de én nem akartam ennyiben hagyni.
-Ha én is válaszoltam, akkor neked is kell! -néztem rá szúrós tekintettel.
Ben felállt az előttem lévő fotelből, közelebb jött hozzám és a fülembe súgta:
-Nem, nem kell. -ajkai súrolták a fülcimpámat. 


***
Égtem a kíváncsiságtól, hogy megtudhassam ki is az a lány. Ki lehet az a Victoria? 
Az este folyamán a szobámban kukkoltam és a gondolataimba merültem. 
Olyan tizenegy lehetett, amikor Eva betért a szobába és egyből álomra is hajtotta a fejét.
Nagyszerű, tehát ismét egyedül maradtam a gondolataimmal.
Egy idő után már annyira zavart ez az egész, hogy inkább kiültem a teraszra és elszívtam egy cigit.
Nem sokkal azután, hogy elszívtam, rezgett a telefonom. Joker hívott.
-Mi ilyen sürgős? -kérdeztem köszönés helyett a telefonba, mint általában mindig.
-Érdekelne, hogy hogyan telt az ünnepség, mivel nem nagyon láttalak már téged. -válaszolta. 
-Kerestél? -kérdeztem tőle lágy hangon. -Milyen édes vagy te rohadék. 
A kedves énemet egyből felváltotta a gonosz énem. 
-Még mindig mocskos a szád csillagom. -mondta, majd komoly hangnemre váltott.
Érdekelte, hogy mi történt, így mivel az a feladatom, hogy megosszam vele a dolgokat, elmondtam neki, hogy az a srác, akit Dave nem tudott azonosítani majdnem megölt engem, mert azt hitte, hogy valamiféle Victoria vagyok, akin úgy hiszem bosszút akar állni. 
-Érdekes. -felelte. -Esetleg nekem is elmondanád, hogy hogyan is néz ki ez a fazon?
-Dave nem mesélte? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Sokat agyalt azon hogy hogyan büntessen meg az a szerencsétlen. -válaszolta. 
Túl sokat agyalt. A megerőszakolás már bűn.
-Értem. -válaszoltam. -Szóval zöld szemű, szőke tüskés frizurás, piercinges a csávó
-Sok ilyen férfi van a világon. -mondta. Nem tehetek róla, hogy ilyen a kinézete!
-Esetleg az segít, hogy egy Victoria nevű nő a célpontja ? -kérdeztem tőle.
Egy ideig csak hallgatott, majd megszólalt.
-Esküszöm fogalmam sincs, hogy ki lehet ez a nő, de Mia ki kell derítened! Tudd meg, hogy ki a férfi, a nő és mégis mi közük van nekik Benhez. Világos? 
-Igen. -feleltem, majd leakartam tenni a telefont, de Joker még beleszólt.
-Bocs Dave helyett, hogy bántott téged. Egyik nő sem érdemli meg azt. -elállt a lélegzetem. 
Létezik az, hogy Jokernek van egy lágyabb oldala? 
Letettem a telefont és az előbbit emésztettem, amikor kopogtak.
Felálltam a helyemről, bementem a szobába és kinyitottam az ajtót.
-Mit keresel itt? -kérdeztem az előttem álló fiútól.
-Én mindenemet lábadhoz terítem s követlek az egész világon át. -felelte Shakespeare Rómeo és Júlia művéből idézve, majd magához húzott és megcsókolt. 



BEN


No Promises
Ahogyan láttam, hogy Mia lefegyverezte Alexet nem tudtam azt gondolni, hogy ő csak egy egyszerű cseléd.
Honnan tanulhatta ezeket? 
Ezen tudtam csak agyalni, de aztán feltört bennem valami.
Dühöt éreztem, hogy nem lehet az enyém.
Ez a lány, aki már tényleg titokzatosan vonzó lett számomra,
Oda mentem és vártam, amíg észrevesz.
Kérdőre vontam és hagytam, hogy a düh irányítson.
Rángattam, faggattam, míg végül megelégedtem a válasszal.
Elmondta, amit tudni akartam. 
Otthon faggattam ki és azt mondta, hogy a harctudását karatézás közben szerezte.
Tudtam, hogy nem mondott igazat, aztán már nem is akartam folytatni, mert Victoria is szóba került.
Hagytam, hogy egész nap a lakrészében gubbasszon.
Amikor a szüleim és Bettany hazaért úgy döntöttem, hogy én is felmegyek a szobámba.
Bettany természetesen követett és velem együtt tért be a helyiségbe.
-Eva mesélte, hogy haza kellett hoznod Miat, mert hányingere lett. -mondta nekem Bettany, miután leültem az ágyra. -Hogy van?
-Nem is érdekel téged, hogy mi van vele Be. -válaszoltam, amire a lány leült mellém.
-Szeretem mikor Bettany helyett Be a nevem. Olyan megtisztelő. -suttogta a fülembe.
Nagyon ritkán ha fáradt vagyok, akkor így hívom.
-Aludni akarok. -jelentettem ki és bedöltem az ágyba.
-Ruhában? -kérdezte Bettany kérdő tekintettel. -Ne vetkőztesselek le?
-Nem kell. -válaszoltam és hagytam, hogy elnyomjon az álom.
Kevesebb, mint két órát aludtam, mert egyfolytában Mia szerepelt az álmaimban.
Nem tudtam nyugodtan aludni, amíg nem teszek eleget a lelkemben kavargó érzéseknek.
Csöndben, hogy fel ne ébresszem Bettanyt, elhagytam a szobámat és bekopogtam Miahoz.
Kinyitott azt és megkérdezte, hogy mégis mit keresek itt.
Csakis egy mondattal tudtam felelni neki:
Én mindenemet lábadhoz terítem s követlek az egész világon át.
Annak ellenére, hogy drogos vagyok, kavartam másokkal és Joker a rokonom, nem vagyok rossz.
Művelt ember vagyok, akinek hatalmas nagy befolyása van.
Szeretem Shakespear műveit. Főleg a két szerelmes történetét.
Sok közös van bennünk Rómeoval. 
Amint elmondtam, magamhoz húztam és megcsókoltam.
Érezni akartam ismét édes ajkait.
Alig fél perc múlva ellökött magától és kérdőre vont.
-Elvonási tüneted van? -kérdezte ingerülten. -Nem elég, hogy megcsalod a barátnőd, de  még képes vagy azok után is hős szerelmest játszani?
-Mit tegyek, hogy megbocsáss?
-Megbocsátani?! -háborodott fel. -Nem kérheted a bocsánatomat, mert nem vagyok neked senki. Csak egy cseléd vagyok, aki egyszer lefeküdt veled. Egy voltam a sok közül! Nem emlékszel?
-Nem hagytad, hogy megosszam veled a legfontosabbat! -sziszegtem a fogaim közt.
Nem akartam Evat felébreszteni. Nem lett volna jó, ha ő is képbe kerül. 
-Mi lenne az?
-Szerelmes vagyok beléd. -kimondtam azt, ami már napok óta bennem volt.
Tényleg ezt éreztem. Kellett nekem ez a lány. Tudni akartam miért most jött ide, ki ő és mégis milyen formában vonzódik hozzám. Mert tudom, hogy ő is érez valamit irántam.
-Tűnés! -suttogta.
-Tessék? -kérdeztem kérdőn, hiszen nem érettem miért.
-Három másodperc alatt hord el innen a segged Ben. -sziszegte a fogai közt.
-Mi? -háborodtam fel. -Nem fogok elmenni innen.
-Rohadt életbe húzd már el a segged! -mondta kissé ingerültebben, amire már Eva is felébredt.
Nem kellett többet kérni. Elmentem. 
Kiértem a folyosóra és egy ideig csak a gondolataimba temetkeztem.
Miért küldött el? Mi gátolta meg az érzéseinek a feltárásában? 
Visszamentem a szobámba és visszafeküdtem az ágyamba Bettany mellé.
Megérezte és felébredt.
-Hol voltál? -kérdezte gyöngéd hangon.
-Sétáltam. -hazudtam, amire szorosan magához vont egy ölelésre.
Bassza meg Ben. Kell valami ami segít neked!
-Szexelni akarok veled Be. -jelentettem ki a barátnőmnek, aki kuncogva belement.
A ma esti hancúr arról szólt, hogy semmiképpen se gondolkozzak.
Főleg ne Mia tettein. 


***
Reggel meggyötörten ébredtem.
Olyan érzéssel mintha egész este füvet szívtam volna.
Füvet nem, de Bettany nyakát igen. 
Undorodom attól, aki vagyok. 
-Édes reggelt! -nyomott egy csókot Bettany az államra. 
-Neked is. -viszonoztam a csókot az arcára, majd megvártam, míg be megy a fürdőbe. 
Nekem előtte ennem kellett valamit, mert üresnek éreztem belül magamat.
Esetleg nem is a gyomrom üres, hanem a szívem? 
Lementem a lépcsőn és betértem a konyhába. 
Meglepetésemre nem voltam egyedül. Mia is a konyhában volt és éppen kávét főzött.
Nem féltem mögé lopakodni és szorosan magamhoz vonni.
Megfeszült, így éreztem, hogy megleptem.
-Mit csinálsz? -kérdezte szapora lélegzetvétellel.
-Megmutatom, hogy mennyire komolyan gondoltam a tegnapit. -suttogtam a fülébe és magam felé fordítva ismét megcsókoltam. Különös képen hagyta is.
Szenvedélyes csókunk közben eltávolodtam tőle.
-Tegnap nem tudtam meg, hogy viszont érzel e. -mondtam.
-Tudni akarod? -kérdezte csintalan mosollyal, majd belelehelt a fülembe.
Nem mondhatta el, mert megzavartak minket, így gyorsan szétváltunk.
-Óvatosan te cseléd . -jött oda hozzánk Bettany, majd magához húzott. -Ne akard magadnak őt.
Túl nehezen kapható, mert hozzám van kötve. Az is zavaró, ha valaki szemet vet rá!
Bettany szavai beleégtek a tudatomba. 


Sziasztok!
Annyi izgalom után gondoltam egy kicsit pihentetem a dolgokat.
Bár azért jócskán jutott szerep Mia és Ben kapcsolatának, Jokernek és Bettanynak.
Remélem, hogy tetszett nektek és kellő képen beindította a júliust.
Ha már itt tartunk:
tegnap töltöttem be a tizenhatot, ami azt jelenti, hogy már 5 éve lettem az írás szerelmese.
                                              Csók C.

2017. június 17., szombat

X.Fejezet



MIA

Way Down We Go
Ami a leginkább zavart, hogy Ben számára csak egy szokásos szexpartner voltam, aki olyan naivan azt gondolta, hogy esetleg lehetek számára több, mint egy ribanc.
Sajnos ez nem így van. 
Számára nem voltam több, mint Bettany századik pótléka.
Az ehhez hasonló gondolatok ismét utat törtek maguknak, így a szombat késő délutáni készülődésem közben sem hagytak nyugodni.
A ruha, amit viseltem Bettany egyik fekete csipkés alakformáló gönce volt, amihez egy tíz centiméteres magassarkút vettem fel.
A sminkem füstösre sikeredett, amihez tökéletesen passzolt a vállamra omló itt-ott kissé göndör fekete hajzuhatagom.
Így tökéletes. 
Amikor készen lettem, kimentem a szobánkból és lementem a nappaliba a többiekhez.
Mindenki csak rám várt.
Maria és Greg elegánsan összeöltöztek és mosolyogva üdvözöltek. Eva egy pipacsvörös miniruhában állt Bettany s Ben mellett, akik szintén összeöltöztek. Míg Bettany egy sötétkék ruhát viselt, addig Ben egy fekete kosztümöt, kék nyakkendővel.
-Nagyon csinos vagy Mia! -mondta nekem Eva, majd vidáman mellém lépett.
Mosolyogva megköszöntem neki, majd elnéztem a válla felett Ben vadító szemeibe.
A tekintete mindent elmondott arról, hogy mit is gondol a kinézetemről. Mindent. 
Amikor mind készen álltunk, Greg és Maria kivezetett minket a kocsikhoz, majd beültettek minket egy-egy járgányba. Bettany és Ben Greggel ment, míg mi lányok Mariaval indultunk el.
A Castle Howard kastély felé vettük az irányt. Amikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból, a kastély egészen szép látványa mindenkit elkápráztatott.
-Milyen meseszép! -ámult el Eva, amire Greg mellé lépett és megköszörülte a torkát.
-Mily' kiábrándító lesz számodra a sok undok és mocskos politikus. -morogta Greg, majd elindult befelé, így mind követtük őt.
Belépve a hatalmas épületbe alig láttunk ezt-azt a sok jelen lévő személy miatt.
-Theresa May meghívta egész Nagy-Brittaniát? -kérdezte Ben gúnnyal, amire hirtelen oda jött hozzánk a híres és nevezetes Theresa May miniszterelnöknő.
-Örülök, hogy elfogadták a meghívásomat! Greg, Maria olyan boldog vagyok, hogy látlak titeket drágáim! -Theresa mind a kettőnek adott egy arcra csókot. -Bettany és Ben milyen aranyosak vagytok együtt. -őket is üdvözölte. -Titeket is köszöntelek itt a Howardban.
-Megtisztelő asszonyom! -felelte helyettem Eva mosolyogva, amire Theresa kedvesen ránk nézett, majd továbbállt, hogy az újonnan érkezőket is köszöntse.
-Na, mihez lenne kedvetek fiatalok? -kérdezte tőlünk Greg. -Azt csinálhattok, amit csak akartok, amíg Maria és én elbeszélgetünk egy-két fontos személlyel. -abban a pillanatban, hogy Greg elmondta ezt nekünk, máris eltűntek Mariaval, így mi négyen magunkra maradtunk, de nem sokáig.
-Gyere Ben! Igyunk valamit! -kérlelte Bettany Bent, aki nagy nehezen, de elrángatta magát tőlünk.
-Megyek keresek valami ételt. Jössz? -kérdezte tőlem Eva.
-Nem gond, ha később? Először elmennék mosdóba. -feleltem, amire a lány semlegesen megvonta a vállát és ott hagyott engem, hogy egyen valamit.
Bevonultam a női mosdóba és elvégeztem a dolgomat.
Amikor kiléptem a fülkéből, oda mentem a mosdókagylóhoz és jó alaposan megmostam a kezem.
Abban a pillanatban, hogy felnéztem a tükörképemre valaki szorosan magához vont.
-Olyan jó ismét látni téged szépségem. -Dave bosszúvágyó tekintettel nézett a tükörbe.
Alig hittem el, hogy tényleg itt van és képes volt belépni a női mosdóba, hogy találkozzon velem.
-Mit akarsz? -kérdeztem tőle ingerülten.
-Hogy mit akarok? -kérdezett vissza, majd kirántva a zsebéből egy pisztolyt, a csípőmre szegezte, amire a vér is megfagyott az ereimben. -Hogy megkapd a méltó büntetésed.
Mire kéne megkapnom tőle a büntetést?
-Miről beszélsz? -kérdeztem a fiú tükörképétől.
-Hogy miről? -kérdezett vissza idegesen. -Nem fogod fel, hogy mindig kicseszel velem?!
-Tessék?
-Azt hittem, hogy van köztünk valami kis szikra, de úgy hiszem, hogy már nincs. Olyan utálatos és pimasz vagy velem, hogy már nem tudom mégis igaz volt e minden? Szerettél engem?
Komolyan éppen így szeretné megtudni, hogy mit gondolok?
-Őszinte leszek veled Dave, oké? -kérdeztem tőle hamis kedvességgel, amire a srác eltette a fegyverét és hagyta, hogy szembe nézzek vele, majd szúrós tekintettel válaszoltam a kérdésére.
-Őszintén gyűlöllek téged és minden percet bánok, amit veled töltöttem.
Abban a pillanatban, hogy megosztottam ezt vele, a srác arcra eltorzult.
Olyan düh és undor mutatkozott a tekintetében.
-Itt az idő szépségem, hogy megtud milyen is a valódi énem. -sziszegte, majd neki nyomott a mosdókagylónak és össze-vissza fogdosott. Egyszer a fenekem markolászta, egyszer a mellemet.
-Hagyd abba Dave! -kiabáltam, hiszen nem tudtam mire is készül.
Nem hallgatott rám és már kezdte felhúzogtani a ruhámat, amikor sikítva rángatózni kezdtem.
-Kuss legyen! -üvöltötte az arcomba és lenyomott a földre.
Fölém telepedett és kicsatolta az övét. Ugye nem arra készül, amire gondolok?
-Kérlek ne tedd ezt! -már a sírás fojtogatott, amikor egyszer csak nyílt az ajtó.
Erre Dave gyorsan leszállt rólam, majd be zárta magát az egyik fülkébe.
-Mia mi tart ilyen sokáig? -lépett be Eva.
Abban a pillanatban, hogy észrevett, rögtön nagy zokogásba kezdtem.
A lány leguggolt mellém és szomorú tekintettel nézett rám.
-Mi történt? -kérdezte.
-Nem akarok beszélni róla. -feleltem szipogva, amire a lány szorosan magához vont.
Olyannyira meglepett ez a tette. Miért ilyen kedves velem?
-Szedd rendbe magad Mia, mert várnak ránk. -suttogta, amire eltávolodtam tőle és felálltam.
Zsibbadt mindenem és szúrt a mellkasom, hiszen majdnem megerőszakolt az egykori partnerem.
A tükör elé álltam, megigazítottam a sminkemet és mű mosolyt erőltettem magamra.
Úgy hagytam el a mosdót, mintha mi sem történt volna.


***
Eva mellett sétáltam az italok és nasik felé, amikor megálltunk három illető közelében. 
-Itt vagyunk! -szólt nekik Eva, amire mindannyian ránk néztek.
Abban a pillanatban elállt a szavam. 
Ben sápadt tekintettel nézett rám, Bettany büszke vigyorral, míg Joker egy komisz molyossal.
Igen jól olvastátok. Joker itt van, bár nem csodálom, ha Dave is. 
-Mi folyik itt? -kérdetem rekedtes hangon, amire Ben kérdőn rám tekintett.
-Valami történt veled? Olyan piros a szemed. -felelte. Oh Ben. Kérlek ne!
-Dehogy! -nevettem fel zavartan. -Minden oké. -feleltem és Jokerre néztem. 
Láttam a szemeiben a felismerést. Tudtam, hogy tudott Dave tervéről. 
-Rendben van, akkor kérlek magunkra hagynátok vele? -nézett ránk lányokra. 
-Persze édesem. -válaszolta neki Bettany, majd arcon csókolta őt és küldött egy kacsintást Jokernek. 
Erre ő kacáran felnevetett és ránk nézett. 
-Hölgyeim, amíg mi beszélgetünk, addig igyanak bármit, hiszen én állom önöknek. -mondta nekünk.
-Milyen kedves gesztus. -köszönte meg Eva és ismét megcélozta a kívánatos asztalokat. 
-Manapság olyan kevés az ilyen illető. -jegyeztem meg, majd elmentem mellettük.
Mégis mit keres itt Joker és miért akarnak beszélgetni? Ben az én célszemélyem
Nem teheti tönkre Joker az egészet pont egy ilyen ünnepségen. Nem lehet most vége.
-A kurva életbe! -dünnyögtem halkan. Eszem ágában sem volt inni. Nekem szívnom kell!
Kimentem a teraszra, ahol már az ég sötét volt és az idő is hűvös. 
Előhalásztam egy cigarettát a táskámból és meggyújtottam, majd beleszívtam.
A gondolataim még mindig Joker és Ben beszélgetésén járt, hisz érdekelt, hogy mi lehet a téma.
Esetleg békét kötnek vagy megölik egymást? 
A cigaretta szívása közben egyszer csak megéreztem valami hideget a tarkómon.
Tudtam, hogy ismét egy fegyver az. Mit akar már megint Dave?
-Nem adtam rá sok esélyt, hogy itt talállak Victoria! -nem Dave volt az, hanem valaki más.
Miért hiszi azt, hogy én vagyok az a Victoria? Mégis ki lehet az a személy?
-Készen állsz meghalni? -kérdezte, majd hallottam, hogy a ravaszra összpontosít.
Ha nem teszek gyorsan valamit, akkor hamarosan halott leszek.


BEN

Egész héten nyomott hangulatom volt Mia miatt.
Bántott, hogy ennyire kiakadt még azon is, hogy Bettany szexelni akart velem.
Nem tehettem azt, hogy nem elégetem ki, hiszen ő a barátnőm.
Így az nap este tényleg lefeküdtünk egymással.
A további napokon pedig direkt korábban abba hagytam a vacsorát, hogy esélye se legyen Bettanynak arra, hogy velem töltse úgy az éjszakákat.
És csakis a szombati készülődés közben láttam ismét csupasz testét.
-Mi lenne ha inkább itthon maradnánk? -kérdezte tőlem perverz mosollyal.
-Nem lenne fair. -feleltem, mert úgy gondoltam, hogy nem lenne nekem oké, ha ők pompásan érzik magukat, míg én nem.
-Már napok óta nem csináltuk Ben. Valami gond van? -kérdezte a lány szomorú tekintettel, amire mosolyt erőltettem az arcomra.
-Dehogy is Bettany. -feleltem neki és a kezeim közé vettem az arcát. -Szeretlek.
Olyan hamisan csengtek a szavaim. Olyannyira nem szerettem őt.
-Édesem. -ziháltan felelte, majd mohón megcsókolt.
Hagytam neki, hogy legalább ennyi élvezete legyen az egészbe, majd pár perc múlva eltávolodtam.
-Öltözz fel, mert mennünk kell. -tanácsoltam neki és megvártam, a amíg felveszi a kék göncét.
Hogy ne legyen neki gond úgy döntöttem, hogy összeöltözik vele, így felvettem egy kék nyakkendőt.
Kéz a kézben léptünk ki a szobából és mentünk le a lépcsőn a nappaliba.
Már szinte mindenki itt várakozott egy valakit kivéve. Azt a nőt, aki már számít nekem!
Nem kevesebb, mint tíz perc múlva megtisztelt minket Mia a jelenlétével.
Olyan csodálatosan festett a fekete csipkés ruhakölteményében, hogy a lélegzetem is elállt.
Miközben benne gyönyörködtem, egyszer csak rám nézett.
Tekintetünk összekapcsolódott, ami miatt a szívem hevesebben kezdett el verni.
Na és tudjátok, hogy ez mit jelent? A bennem lévő érzések feltörtek, mert szerettem őt.
Igen, tényleg így van. Beleszerettem. 
Amikor már mind megvoltunk, hát elindultunk egy-egy kocsival Theresa May ünnepségére.
Bettany és én apával mentünk, míg Eva és Mia anyával.
Megérkezésünket követően betértünk. a hatalmas nagy kastélyba.
Végig nézve a tömegen elhagyta egy gúnyos megjegyzés a számat:
-Theresa May meghívta egész Nagy-Brittaniát?
Abban a pillantbam, hogy ez megtörtént máris előbukkant Theresa.
Elbeszélgetett velünk egy kicsit, majd magunkra hagyott, így mind külön váltunk.
Bettanyval együtt az ételek felé vettük az irányt, mivel Bettany eléggé éhes volt már.
-Nézd milyen nagy választék! -csodálkozott, majd elvett egy sütit és megeszegette.
Én is vettem magamnak egy-két édességet, majd az italokhoz mentem, hogy hozzak valamit.
Bettany egy pezsgőt kért én pedig egy vodkát, így öntöttem mind kettőnknek.
-Ben! -üvöltött oda nekem Bettany. -Hozz még egy vodkát is. -mondta, amire értetlenül kerestem meg a lányt a tömegben és, amikor megláttam, hogy kivel van a kezemből egyből kiesett minden pohár.
Hangos csattanással ért földet, de ez cseppet sem érdekelt.
Jobban izgatott, hogy mit keres Bettany mellett Jonathan Kerrigan, ismertebb nevén Joker.
Véreimben perzselő dühvel mentem oda nyugodtságot erőltetve magamra.
-Hol vannak az italok Ben? -kérdezte Bettany kérdő tekintettel.
-Nem mindegy a Bettany?! -sziszegtem a fogaim közt. -Ki ez a tag?
-Jonathan Kerrigan a neve. -felelte vidáman én pedig mosolyt erőltettem az arcomra, mintha nem is tudnám, hogy ki is lehet ez a farok.
-Nagyon örvendek. Ben vagyok, ő pedig itt a barátnőm Bettany. -feleltem és oda húztam magamhoz.
A lány erre kissé meglepődött, de esze ágában sem volt elhúzódni tőlem.
-Nagyon szép pár vagytok. Nem is gondoltam volna, hogy valaha lesz valakid. -Joker csintalan mosollyal nézett rám, amire dühösen szétégettem a tekintetemmel.
-Tessék? -esett le Bettanynak, amire gyorsan megcsókoltam őt, hogy legalább foglalkozzon mással.
Hatott a tervem és beleveszett a bátor tettembe.
Aztán, amikor eltávolodtunk egymástól Eva oda jött hozzánk.
-Láttátok már Miat? -kérdezte tőlünk, amire riadtan körbe néztem a teremben.
-Nem. -feleltem. -Hol lehet?
-Mosdóba ment, de már vagy húsz perce. Megnézem, hogy ott van e és aztán ide hozom. -mondta nekünk a lány, de előtte vetett még egy pillantást Jokerre. -Ismerlek valahonnan?
-Engem? -döbbent le Jonathan. Ez engem is megdöbbentett egy kicsit.
-Igen, mintha már láttalak volna valahol. Esetleg nem ismered az apámat John Williamsat?
Joker arcra erre elsápadt.
-Nem ismerős a neve. Bocs. -felelte neki a srác, amire a lány vállat vont és elment.
Óráknak tűnő idő múlva vissza is tért Mia oldalán.
-Itt vagyunk. -szólt Eva, amikor ide értek.
Egyből Mia szemeibe néztem, amikor észrevettem, hogy tiszta piros az egész.
Megkérdeztem tőle, hogy történ e vele valami, de hazudott nekem.
Pedig tudtam, hogy valami miatt sírt, csak nem tudtam, hogy mi miatt.
Aztán úgy voltam vele, hogy most vagy soha és megkértem mindenkit, hogy hagyjanak magunkra.
Beszédem volt Jonathannal.
A lányok engedelmeskedtek nekem és elmentek, így egyedül maradtam vele.
Közelebb léptem hozzá és a fülébe sziszegtem:
-Mégis mi a szart keresel te itt Jonathan? -dühös voltam rá nagyon.
-Gondoltam meglátogatom Theresa Mayt. -felelte közömbösen. -Nem szabad?
Kissé eltávolodtam tőle és furcsán a szemeibe néztem.
-Úgy tudtam, hogy megakarod ölni. -feleltem, amire hangosan felröhögött,
Kérdő tekintettel néztem rá.
-Ben te olyan naiv tudsz néha lenni. -kacagott, amiért szívesen képen töröltem volna. -Tudod, hogy nem szeretek gyilkolászni csak megadni a méltó büntetést mindenkinek, aki rossz.
-A gazdag és befolyásos embereknek, ugye? -kérdeztem tőle.
-Azok mind csak csemegék drága Ben. -válaszolta. -Te vagy a legnagyobb falat.
Az ereimben lévő vér is megfagyott szavai hallatán.
-Tessék? -kérdeztem rekedtes hangon, amire közelebb lépett hozzám.
-Szívesen látnám a holttestedet drága féltestvérem. -lehelte a fülembe Jonathan.


***
Ott hagytam Jonathant és kimentem a friss levegőre, hogy kissé meglegyek. 
Bár nem tudtam teljesen kimenni a teraszra, mert már voltak ott ketten is.
Elbújtam egy fal mögé és halkan füleltem.
-Nem adtam rá sok esélyt, hogy itt talállak Victoria! -mondta egy ismerős hang.
A férfi egy pisztolyt emelt a nekem háttal álló lányra. 
-Készen állsz meghalni? -kérdezte tőle, majd akkor jöttem rá, hogy kik is ők.
Alex volt az, aki fegyvert emelt a nőre, de a nő nem Victoria volt.
Felismertem a fekete csipkés ruhát. Mia állt a halálnak nevezett szakadék szélén. 


Sziasztok!
Nem szerettem volna túl sokat késni, de mivel hamarosan elutazom, így szerettem volna ha még az előtt kint lesz a kerek számmal jelölt rész.
Nem tudom, hogy ki mit gondol erről a részről, de én egyszerűen imádtam írni!
Szerettem belecsempészni több Eva jelenetet, kisebb-nagyobb szerepeket Bettanynak, Dave ismét kibontakozó mocskos oldalát, egy kis megrázó fordulatot, Joker feltűnését, Alexet és nagy titkot.
Az egyik nagy titkot! 
Remélem, hogy tetszett nektek és megleptek egy-egy véleménnyel!
Hamarosan ismét jelentkezem!
                                                                Csók C.

2017. június 6., kedd

IX.Fejezet


MIA

So Good
A köztünk lévő csókot egy telefoncsörgés tette tönkre. 
Ben kivette a zsebében rezgő telefont és felvette.
-Halló? -kérdezte idegesen. -Mit akarsz?
Nem igazán hallottam, hogy ki lehetett az, de úgy vélem, hogy valami nő lehetett a vonal másik végében.
-Rendben. Akkor majd holnap. -mondta, majd még hozzátette, amitől az ereimben is megfagyott a vér. -Csók. 
Ben letette a telefont és zavartan rám nézett. 
Láttam a szemeiben, hogy kissé dühös, amiért egy nyamvadt telefonhívás tönkre tette ezt a meghitt pillanatunkat.
-Ki volt az? -kérdeztem kíváncsian.
-Bettany. -felelte egyszerűen, amitől hatalmas kő esett le a szívemről. -Néha az idegeimre megy.
-Miért is?
-Minden alkalommal, amikor elmegy valahova, felhív és közli velem, hogy hova és kivel megy. A tököm tele van ezzel az egésszel, mert baromira nem izgat, hogy mit csinál. -válaszolta idegesen.
Nahát Ben akkor mégis miért vagy vele?
-Értelek. -feleltem. -Nem kéne mennünk? Már eléggé késő van. 
-De, persze. Gyere! -felelte, majd megragadta a szabad kezemet és maga után húzott.
Tömegközlekedéssel hamar visszatértünk a palotába, így amikor betértünk a házba, Ben még mindig fogva a kezemet felvitt az emeletre egyenesen a lakrésze felé. 
-Mit csinálsz? -kérdeztem felvont szemöldökkel. -Miért viszel oda?
Ben a kérdésemre hirtelen megtorpant, így neki mentem a hátának. 
Szembe fordult velem, majd zavartan megvakarta a halántékát. 
-Nem mindegy az Mia? 
Csak ennyit tudott felelni. Csakis ennyit.
Ismét megragadott és bevitt a szobába. Elengedte a kezem, majd rám nézett.
-Elmegyek lefürdők, de addig maradj itt! Világos? -kérdezte. Hát hogyne. 
-Igen. Itt maradok. -válaszoltam és megvártam amíg bemegy a fürdőbe.
Leültem az ágyára és megnézegettem a fényképezőgépemen lévő képeket.
Készítettem párat arról a társaságról, akik összetűzésbe keveredtek ezzel a fiúval.
Muszáj lesz elmondanom ezt. Ez a kötelességem.
Elővettem a mobilomat és felhívtam az egyik vezetőmet. 
Dave harmadik csöngésre vette fel.
-Na mi van szépségem? Hiányoztam? -kérdezte üvöltözve, amit nem tudtam hova tenni.
-Kiszakad a dobhártyám te fasz. -morogtam, amire a vonal végén lévő srác hangosan felkacagott.
-Én pedig nem hallom, hogy miket mondasz. Milyen fasz? -kérdezte, amikor a háttérben lévő hangok már tudtomra adták, hogy ez egy remix zene dallama. 
-Te egy buliban vagy? -kérdeztem, majd már nem hallottam semmi zenét. 
-Ja, de most mentem el egy csöndesebb helyre. Na mit akarsz Mia? -tért a lényegre
-Tudod ha nem lenne feladatom, akkor soha többet nem hívtalak volna fel, de vannak híreim a célszeméllyel kapcsolatban. -mondtam minél halkabban, hogy Ben meg ne hallja.
-Értem. Ki vele. Mit tudsz?
-Ma elmentem egy kocsmába, ahol Ben és egy srác hevesen vitatkozott. Ben az egyik pillanatban pedig bevert egyet annak a fickónak. Nem tudom, hogy mi lehetett a téma, de készítettem fotókat. 
-Hogy nézett ki az a fickó? -kérdezte, amire jobban szemügyre vettem a képeket. 
-Zöld tekintete volt, tüskés haja és egy kicsi pirecing is ékeskedett a szemöldökén.-feleltem, amire Dave hangosan felröhögött a vonal másik végéből. Mi ilyen vicces?
-Baszod' Mia. Tudod hány ilyen pasi van a világon? Ezzel nem megyek semmire. Köszi, hogy szántál rám egy kis időt, de inkább máskor csak akkor hívj, amikor sokkal hasznosan információval tudsz szólgálni. -válaszolta, majd hozzátette. -Meg persze ha kell egy kis szex. 
-Verd ki magadnak te idióta! -morogtam, majd dühösen letettem.
Abban a pillanatban, hogy letettem a telefont, Ben lépett ki a fürdőszobából.
Nem törülköző takarta a testét, mint legutobb hanem egy bokszer és egy fehér trikó. 
-Bocs, hogy ilyen sokáig tartott. -mondta, majd megtörölte vizes tincseit. Nagyon szexin festett.
-Dehogy. -feleltem. -Mit szeretnél, ha itt akarsz tartani?
-Beszélgetni. 
-Miről? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
-A képeidről, amiket csináltál a bárban. -válaszolta. -Miért? 
-Honnan veszed, hogy csináltam? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Nem vagyok hülye Mia. Mutasd meg őket és magyarázd is meg. -kérte vagy inkább parancsolta.
-Nem fogom megmutatni a képeimet, főleg nem azokat, amik nincsenek.
-Szeretném tudni, hogy igazat mondasz-e, ezért mutasd meg most azonnal. -na még mit nem.
-Várhatod azt szépfiú. -morogtam, majd felálltam az ágyról, hogy elmenjek, de Ben egy egyszerű mozdulattal visszarántott az ágyra. A gépem kiesett a kezemből és leesett a földre.
A fiú rádöntött az ágyra és maga alá gyűrt. Végigsimított az oldalamon. 
Kéjes nyögést hallattam. 
-Mit művelsz? -kérdeztem tőle lüktető szívveréssel. 
Ben erre nem felelt, csak megragadta a csuklómat és felemelte a fejem fölé, hogy ezzel az erős szorítással mozgásképtelenné tegyen csípőtől felfelé. 
-Régóta vágytam már erre. -morogta, majd lágyan megcsókolt.
Olyan gyöngéd volt és lassú. Annyira többet akartam a fenébe is. 
Mivel nem voltam képes türtőztetni magam, így hirtelen kitéptem a karomat a szorításából, megragadtam a nyakát és magamhoz húztam egy sokkal hevesebb, szenvedélyesebb és forróbb csókra.
Éreztem megfeszülő izmain, hogy meglepte ez a tettem, de nem tett ellene semmit.
Heves csók csatába kezdtünk, amit az egymás által való vetkőztetésünk követett.
Minden egyes percben megszabadultunk egy-egy ruhadarabtól.
Amikor már csak a fehérnemű takart minket, mind a ketten ziháltan távolodtunk el egymástól.
-Készen állsz egy gyönyörrel teli élményre? -kérdezte Ben rekedtes hangon.
-Készen. -feleltem hevesen dobogó szívvel miközben végignéztem tökéletes mellkasán.
Olyan sima és vágykeltő volt. Olyan álomszerűen pompás. 
A fiú erre csillogó tekintettel húzta le rólam a csipkés bugyimat és kapcsolta ki a melltartómat.
Most már semmi sem takarta a testemet, így kissé zavarban is éreztem magamat.
-Gyönyörű vagy. -morogta, majd egytől-egyik végigcsókolta testem minden egyes részlegét.
Torokból feljövő nyögéssel adtam tudtára, hogy mennyire élvezem, amire hangosan felkacagott.
Nem akartam, hogy ő legyen az irányító, így egyből fordítottam a helyzetünkön.
Most ő feküdt alattam, de úgy láttam, hogy ezt sokkal jobban élvezi.
A nyakától lefelé simogattam a testét, amikor elértem ahhoz a részhez, ami a legjobban izgatott.
-Mire vársz Mia? -kérdezte Ben morogva. -Rángassad le rólam azt a szart. -utalt a bokszerre.
Eleget tettem a kérésének és lerángattam róla az intim részét takaró anyagot.
Most már mind a ketten készen álltunk arra, de valami még hiányzott. A védelem. 
Ben tudta, hogy mit akarok, így kihalászott egy óvszert az egyik fiókból, majd magára helyezte azt.
Miután ismét én kerültem alá, nem tétovázott és egyből bennem tudhattam őt.
Először csak lassan mozgott, majd amikor már mind a ketten jobban akartuk, akkor már gyorsított a tempón, így a döngetései egytől-egyig a csúsz felé jutattak.
A durvább döngetések közben néha még a hátát is képes voltam karmolászni.
Eme tettem miatt egyszer hangot is adott magának:
-Istenem! -mély nyögés. -Imádom, ahogyan ennyire bennem vagy cica.
Erre akkor kénytelen voltam hangosan felnyögni, mert ez az elképesztő érzés olyan jó volt.



                                                                      BEN


Stay
A nap sugarai megvilágították Mia tökéletes arcvonásait.
Olyan sugárzóan festett.  Olyan meseszép volt.
Szerencsésnek éreztem magam, hogy végre meglett nekem.
Végre valaki olyan, aki iránt érzek is valami keveset.
-Hány óra van? -kérdezte álmos tekintettel, amikor felébredt.
Rám nézett sugárzó barna tekintetével.
-Hamarosan tíz. -feleltem, amikor megnéztem a telefonomat.
Erre a lány olyan gyorsan ugrott ki az ágyból, mint még soha.
Idegesen járt-kelt a szobámban a tegnapi göncét kutatva.
-Hol a ruhám? -kérdezte dühösen, majd szúrós tekintettel rám nézett, hogy tudasson velem valamit. -A tegnapi esetnek nem kellett volna megtörténnie, hiszen te most csaltad meg Bettanyt.
-Nem most csaltam meg. -csúszott ki a számon, amire Mia döbbent tekintettel nézett rám.
-Tessék?
-Voltam már mással is Mia. -feleltem, amire a lány arca egyből elfehéredett.
-Nagyszerű. -morogta. -Akkor örülök annak, hogy én csak egy voltam a sok közül. -dünnyögte, majd amikor megtalálta a göncét bevonult a fürdőmbe, hogy felöltözzön.
Hangosan csapta be maga után az ajtót. Francba.
Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire zavaró tényező lenne számára. És ha tényleg, akkor ez jó?
Ha most ez felkavarta akkor érez irántam valami olyat?
Nem igazán tudtam tovább agyalni ezen mert a telefon rezgett és csörgött is.
Először is kaptam egy üzenetet Bettany részéről, hogy lent vár az érkezőben.
Másodszor pedig Tori hívott.
Egyből fel is vettem neki.
-Szia Tori! Mi van veled? -kezdtem és nagyon reméltem, hogy minden oké.
-Szia Ben! Csak azért hívlak, hogy tudassam veled, minden rendben. Itt vagyok Edinburghban.
-Nagyszerű! -hatalmas kő esett le a szívemről. -Boldogulsz egyedül? Nem kell még pénz?
-Nem dehogy. Vállaltam egy munkát egy esti szórakozóhelyen. -válaszolta a lány, majd egy kis ideig hallgatott, aztán ismét megszólalt. -Veled minden rendben?
-Hogy velem? -kérdeztem vissza nevetve. -Próbálom leállítani Alexet, hogy soha se legyen arról rudomása, hogy hol is vagy. Sose bocsátanám meg magamnak ha valami történne veled.
-Ennyi fontos vagyok neked? Nincs olyan az életedben, aki sokkal fontosabb Ben? -kérdezett vissza Tori kacagva, amire a szívem sokkal hevesebben kezdett verni. Igen van aki fontosabb.
-Nem szeretnék erről beszélni. Legyen annyi elég, hogy van egy lány, akiért végre valahára érzek valamit és nem csak a szexre kell. Bár úgy hiszem, hogy már ezt is elrontottam mivel azt hiszi, hogy csak kihasználtam őt, -feleltem, amire Victoria hangosan felsikoltott a vonal másik végében.
-Hogy micsoda? -kérdezte extázisba esve. -Mi a neve és mi történt köztetek?
-A neve Mia. Tegnap szeretkeztünk. -feleltem, aztán leesett szavaim súlya.
Még soha sem használtam ezt a szót egyik lánynál sem a szex és a dugás helyett.
Azt hiszem, hogy Mia tényleg több számomra, mint egy egyszerű szexpartner.

***
A beszélgetés után, amikor letettük a telefont, Mia abban a pillanatban lépett ki a fürdőmből a tegnapi ruhát viselve magán, majd fölkapva a földön heverő gépet, szó nélkül ment ki a szobámból. 
Ugye, hogy nem is dühös annyira rám? 
Gyorsan felöltöztem, majd lementem az étkezőbe a többiekhez. 
Anya és apa egy mosollyal köszöntöttek, míg Bettany egy csókkal. Egy undorító csókkal.
-Hogy aludtál nélkülem édesem? -kérdezte Bettany, amikor eltávolodott tőlem.
Most mondjam meg neki, hogy soha jobban miután lefeküdtem a cselédünkkel?
-Remekül. -feleltem szűkszavúan, majd leültem mellé.
Eva és Mia szolgálták fel nekünk a reggelit munkaruhában, míg az utóbbi utcai ruhában.
Amikor már majdnem végeztünk a reggeli elfogyasztásával, anya és apa figyelmet kért.
-Kérlek Eva és Mia ti is gyertek ide. -szólt be a konyhába, amire a lányok is kijöttek.
Érdeklődve néztem a szüleimre, hogy mégis mit akarnak mondani.
-Mint minden évben most is részt fogunk venni a miniszteri ünnepségen. Theresa May személyesen is nagyon vár minket, szóval csak szerettem volna tudatni veletek, hogy kötelező lesz ott lennetek.
-Mindnyájunknak? -kérdezte Eva zavartan.
-Igen Eva. Ez az első alkalom, hogy ti is ott lehetettek, de titokban kell tartanotok, hogy ti a mi cselédeink vagytok. Erre az egy éjszakára olyanok lehettek, mint Bettany. -felelte anya.
-Senki se lehet olyan, mint én! -háborodott fel Bettany.
-Ha Eva és Mia a te ruháidban fog részt venni az eseményen, akkor igenis lehet.
Bettany sértetten ücsörgött a székén, amire kénytelen voltam hangosan felnevetni.
Hogy lehet, hogy Bettany ennyire idegesítő lett számomra? 
-Asszonyom mikor lesz ez az ünnepség? -kérdezte Mia zavartan.
Nem tehettem, hogy nem nézek reá.
-Most hétvégén kedvesen. Addig lesz időtök kiválasztani egy-egy ruhát Bettany szekrényéből. -felelte neki anya, amire a lány szemében megcsillant valami.
Nem tudtam pontosan, hogy az ingyen gönc miatt vagy valami más miatt.
Amikor észrevette, hogy még mindig figyelem zavartan rám tekintett.
-Ne nézz ilyen feltűnően! -suttogta idegesen.
Olyan szívesen suttogtam volna vele, de valaki ezt nagyon is csúnyán tönkretett.
-Édesem gyere és üssük el az időt egy kicsit! -nyaggatott Bettany.
-Mire gondolsz? -sziszegtem a fogaim közt még mindig Miat figyelve.
-Egy kis szexre. -abban a pillanatban, hogy Bettany kimondta ezt, Mia elhagyta a helyiséget.
Nem láttam pontosan, hogy merre mehetett, de abban biztos voltam, hogy nem igazán csíp engem.
Kellett elmondanom, hogy voltam már Bettany mellett mással is. Fenébe Ben.
Így sose jut tudomására, hogy ő más volt, mint a többi. Sokkal több volt, mint más. 


Sziasztok!
Nahát meghoztam a IX.Fejezetet.
Beletettem azt, amire szerintem már sokan vártatok, így csak annyit fűznék hozzá, hogy nem lesz hiány további ehhez hasonló részekben.
A másik dolog pedig az, hogy lassan, de biztosan egyre jobban kibontakozik Mia és Ben közötti különös vonzalom. 




2017. június 1., csütörtök

Kérdezz-Felelek

Sziasztok drága olvasóim!
Most egy kis kihívás szerűséggel érkeztem, amire egy drága bloggerina Writer Girl  hívott meg.
Akiket én hívok ki: S Melanie, Mrs. Adelaide és Catalina Sánchez.


1.Mi vett rá, hogy blogolni kezdj? 
Nahát ez aztán egy nehéz kérdés. Talán az egyik iskolatársnőm miatt kezdtem el írni blogot. Valahogy megtudtam, hogy neki is van egy oldala ahova szokott írni, így egyből én is alkottam magamnak.
Ez az egész már öt éve történt.

2.Miről írsz, és miért épp ezt választottad?
Kicsit nehéz megfogalmazni, hogy mi is ez a Titkos Küldetés. Talán úgy fogalmaznám meg erre a kérdésre a választ, hogy ez egy történet, ami arról szól, hogy van egy lány, aki azért nyomoz egy gazdag srác után, hogy legyen annyi pénze, hogy képes legyen megmenti a nővére életét. 
A történetemben vannak akciódús és erotikus/romantikus jelenetek. 
Nem tudom, hogy miért pont ez a téma. Valahogy tetszett ennek az egésznek az ötlete. 

3.Milyen visszajelzéseket szoktál kapni az írásodra? 
Utálom az ilyen kérdéseket, mert szoktam hideget és meleget is rendesen. Van olyan, aki szereti amit csinálok és van, aki nagyon hosszan legépeli nekem, hogy miért ,,szar" az egész. 

4.Kaptál már valaha negatív visszajelzést? Ha igen, hogyan kezelted ezt?
Nem tudom, hogy mennyire számít az negatívnak, amikor valaki olyat ír, hogy nem érti a lényeget.
Sokan nem értik, hogy mit akarok üzenni/adni az írásaimmal az embereknek.
A blogomon? Őszintén semmit. 
Ezek csak alkotások, amik szólnak szomorúságról, haragról és szerelemről.
Nem tudom, hogy esetleg a Titkos Küldetésben számotokra mi a lényeg? 
Számomra nem igazán van ennek olyan oka, hogy megváltsam a világot.
Ha ilyenről szeretnék írni, akkor írok egy könyvet. 
Hogy hogyan kezeltem? Először nagyon ki voltam akadva, de aztán már csak hagytam az egészet. 

5.Szerinted mennyire fontos, hogy a feliratkozók és oldalmegtekintések száma egy blogger életében? Hát a tiedben?
Szerintem ez blogger függő. Van akinek számít, van akinek nem. Nekem eléggé szokott számítani, mert szeretném, ha valaki szeretné, amit írok. Ezért is publikus. Ha nem számítana, akkor nem tenném fel sehova az alkotásaimat. 

6.Mi a véleményed az olyan bloggerekről, akik mások ötleteit lopják és adják el sajátjukként? Történt már veled ilyen?
Sok-sok olyan csúnya jelzőt tudnék mondani ezekre a személyekre, hogy csak na. Nem is hiszem el, hogy mégis miért tesznek ilyet az olyan íróknak tűnő személyek. 
Szerencsére nem és remélem, hogy nem is fog. 

7.Szerinted mennyire fontos egy blog kinézete? Befolyásolja a látogatók számát?
Szerintem eléggé és igen. Nekem is sokkal több kedvem van beleolvasni egy szép kinézetű blogba, mint egy semmilyenbe. 

8.Mennyire fontos, hogy egy blognak fejléce legyen?
Szerintem ez is fontos. A fejléc visszaadja azt, hogy milyen is a történet maga. 

9.Mit üzensz az olvasóknak?
Hogy nagyon szeretem őket bármennyien is vannak. Szeretném ha kitartóak lennének az életben és azt, amit szeretnek lelkesedéssel vigyék végbe. Minden sokkal egyszerűbb, ha hiszünk benne! 

10.Mit üzensz a többi bloggernek?
Mutassátok meg, hogy milyenek is vagytok. Mit gondoltok és milyen elképesztő gondolatok vannak bennetek, amiket aztán legépeltek, hogy mindenki láthassa. Legyetek bátrak! 


Amit én kérdezek tőletek:
1.Mióta vagy az írás szerelmese?
2.Ki az az egy ember, aki mindig is bíztatott téged az írásban?
3.Mit gondolsz a Névtelen nevű megjegyzés írókról? 
4.Számodra mit jelent maga az írás? 
5.Melyik karakteredet/szereplődet keltenéd életre? Miért?
6.Melyik a kedvenc könyved?
7.Szerinted mi a jobb? Olvasni egy könyvet vagy megnézni egy filmet?
8.Szeretnéd ha az írás sokkal több lenne számodra, mint egy hobbi?
9.Melyik szereplőd helyében képzelnéd el magad? Miért? 
10.Mit üzensz az olvasóknak? 


(Hamarosan érkezik a IX.Fejezet) 


2017. május 19., péntek

VIII.Fejezet


MIA

My Kind Of Love
Reggel a szobámban ébredtem, így legalább csak egy halvány remény is élt bennem, hogy a tegnapi csók nem is történt meg.
Gyorsan rendbe szedtem magamat és felöltöztem.
Eva már nem volt a szobában, így nyugodtan tehettem mindent.
Amikor elkészültem, lementem a lépcsőn és betértem a konyhába.
-Jó reggelt Mia! -köszöntött Eva. -Kérlek vidd ki ezt Bettanynak. -kérte, majd a kezembe nyomott egy csésze zöld teát.
Kivittem az étkezőbe és letettem a szőke lány elé.
-Egészségdre! -motyogtam sziszegve a fogaim közt. 
-Nahát téged is látni? -kérdezte szemtelenül. -Nagyon örülök neked, hogy te hoztad a teámat, de máris visszaviheted, mert nekem ez nem kell. -mondta, majd kiütötte a kezemből a csészét, aminek a tartalma a ruhámat ékesítette. 
-Hoppá. Kissé ügyetlen vagyok. -kuncogott Bettany, amire kénytelen voltam a markomban tartani azt a mérhetetlen dühöt, ami most bennem volt.
A munkaadóim egyből mentek értesíteni Evat, hogy takarítson föl, míg Ben felvon szemöldökkel méregetett engem, hogy esetleg nem csapok-e balhét.
-Bárkivel megesik az ilyen. -feleltem meglehetősen nyugodtan. -Máris átöltözöm. -kimentem az étkezőből és felmentem a szobánkba, ahol aztán levettem magamról a cseléd ruhámat.
Bedobtam a szennyesbe és elkezdtem kutakodni a ruháim közt valami hasonló darabhoz, míg ki nem mosom az egyetlen munkaruhámat. 
Matatás közben egyszer csak hallottam, hogy valaki belép a szobába, majd nem sokkal később megéreztem a csupasz csípőmön két meleg tenyeret. 
Zakatoló szívvel fordultam meg, hogy szembe nézzek az illetővel, aki biztosan nem lehet Eva.
Nos tényleg nem Eva volt az, hanem Ben, aki csábos mosollyal nézett rám.
-Mit keresel itt? -kérdeztem tőle kérdő tekintettel. 
-Bocsánatot szerettem volna kérni Bettany helyett. -nem hittem a fülemnek.
-Nahát előttem aztán nem kell védened azt a libát. Legalább már nem titok, hogy egy ribanc. -dühös érzelmeimből áradtak ezek a szavak, mert amit ott lent visszatartottam, azt most kimondtam. 
-Tudom, hogy egy szarkeverő bestia. -hangosan felnevettem a bestia szóra. 
-Esetleg van más is, amit szeretnél mondani? -kérdeztem tőle ráterelve a remélhetőleg meg nem történt tegnapi csókunkra. -Mert nagyon nem stimmel, hogy miért nyomod ennyire az farkadat az ágyékomhoz. -gyöngéden ellöktem magamtól, amire zavartan megvakarta a halántékát.
-A tegnapi nap gondolom nem csak egy álom volt. -akkor tényleg megtörtént?
-Tehát akkor tényleg csókolóztunk? -kérdeztem.
-Megcsókoltál engem Mia. -felelte, majd végig nézett a meztelen testemen, amit csak a melltartóm és a csipkés bugyim takart. -Csak azt bánom, hogy nem akartál többet.


***
Tehát most már tudom, hogy tegnap minden egyes pillanat valós volt, amiről csakis én tehetek.
Ha nem lettem volna ennyire érzelgős pillanatomban, akkor soha sem csókoltam volna meg őt.
Elvégre ő a célpontom, akinek van egy élettársa. 
Nem tehettem meg, hogy az érzéseim többet jelentenek a munkámnál.
Elvégre egyáltalán érzek iránta valamit?
Azután, hogy Ben a szobámban járt, aztán magamra hagyott, végre áttudtam öltözni.
Nem igazán volt hasonló ruhadarabom, ezért egy fekete nadrág és egy fehér ing mellett döntöttem. 
Amikor készen lettem ismét lementem a lépcsőn.
A konyhában Eva mosogatott, de az étkezőben már nem volt senki.
Bettany a nappaliban ült és valakivel csetelt , míg a szülők az irodában beszélgettek.
Bent sehol sem láttam.
Úgy döntöttem, hogy segítek Evanak, így betértem a konyhába. 
-Segíthetek valamiben? -kérdeztem tőle, amire a lány kedvesen rám mosolygott és oda engedett maga mellé, hogy segítsek neki elmosogatni az edényeket és az evőeszközöket.
-Kérdezhetek valamit? -kérdezte tőlem Eva egy idő után, amire kiváncsian vártam a kérdését. -Apám tényleg azzal a nővel csalta meg anyámat?
Hát persze, hogy még mindig a képek érdeklik.
-A fotók nem hazudnak Eva. -feleltem szűkszavúan, majd megtöröltem a kezemet, amikor végeztem a mosogatással kimentem a konyhából és felmentem a szobámba.
A szobámban úgy döntöttem, hogy kimegyek az utcára és készítek képeket a gépemmel.
Átöltöztem egy elfogadhatóbb utcai öltözetbe és a fényképezőgépemmel együtt elhagytam a házat.
London szerencsére napos volt, így kellemes délutáni idő kedvezett nekem a képek készítéséhez.
A megszokott intim emberi képek helyett gyönyörű virágokról, bokrokról és épületekről készítettem más-más képet, amiket biztosan titokban megőrzök majd magamnak.
Ahogy egyre sötétebb lett, úgy döntöttem, hogy elmegyek valahova kikapcsolódni.
Ez alatt valami hűsítő alkoholra gondoltam.
Nem messze találtam is egy Billy nevezetű kocsmát, ami egészen megtetszett, így bementem.
A helyiség barátságosnak tűnt és csak néhányan voltak itt-ott csoportokba verődve.
Egyből oda mentem a bárpulthoz és megszólítottam a csapot, aki kedvesen üdvözölt.
-Mit adhatok neked szépségem? -kérdezte már-már nyávogva. Persze, hogy meleg.
-Rád bízom magam, de valami ütőset. -feleltem mosolyogva és leültem az egyik bárszékre.
Figyeltem ahogy a srác elővesz egy poharat, majd beletölt egy kis erős whiskyt.
-Egészségedre! -mondta, majd letette elém a poharamat. Megköszöntem és egyből kiittam a tartalmát.
Olyan jól esett ez a torok mardosó érzés egy ilyen hosszúnak tűnő nap után.
-Hozhatok még valamit? -kérdezte srác, amikor meglátta, hogy végeztem.
-Nem, köszönöm. -feleltem, majd letettem elé a megfelelő összeget, majd felálltam, de ebben a pillanatban megláttam egy kisebb társaságot a sarokban vitázni, ami elégé érdekelt.
Elköszöntem a meleg csapostól, majd közelebb mentem a kisebb csoporthoz.
Nem sokkal később már heves vitatkozásba kezdett két srác.
Az egyik, aki nem háttal állt nekem, eléggé csábosan festett.
Szőke tüskés frizura, kis piercing a szemöldökén és káprázatos zöld tekintet tartozott hozzá.
Alig, hogy elmélyültem a látványában, egyszer csak a nekem háttal álló srác bevert egyet a másiknak, aki eme cselekedet miatt a földre rogyott. Egyre kíváncsibb lettem.
-Jobban tennéd ha nem keresnéd többé Torit. -morogta az a srác, aki leütötte őt, majd oda köpött a földön fekvő sráchoz és szembe fordult velem, de akkor mind kettőnk nem hitt a saját szemének.
-Mégis mi a fenét keresel itt Mia? -kérdezte tőlem Ben. Nahát, pont te kérdezed?
-Kérdezhetném ezt tőled is Ben. -feleltem.


BEN

Don't Come Easy
Az ágyamon fekve még mindig az ajkaimat tapogattam. 
Nem voltam képes elhinni, hogy Mia tényleg megcsókolt.
Hogy ez az egész biztosan megtörtént.
Pedig tényleg megtörtént.
Emlékszem minden egyes apró részletre, amit Mia tegnap művelt.
Azt bánom a legjobban, hogy nem akart többet. Még.
A reggeli Bettany szándékos turmix kiöntéses incidense és a Mia meztelen testének éríntése után úgy döntöttem, hogy elmegyek.
Szerettem volna kicsit ismét élvezni mindent.
-Anya, apa este jövök! -köszöntem el a szüleimtől, akik az irodában lévő munka közben nem igen tudtak figyelni rám, így szabadon elmehettem.
Az utam először a Big Ben óratoronyhoz vezetett, ahol megbeszéltem Matt barátommal, hogy összefutunk és elbeszélgetünk Victoriaról. 
Szerencsére nem kellett sokat utaznom tömegközlekedéssel, mert hamar ott voltam a torony előtti hatalmas téren, ahol nem sok keresgélés után meg is találtam Tori testvérét. 
-Hogy vagy haver? -kérdeztem köszönésképpen, majd kezet fogtam vele.
-Szerinted milyen lehetek, ha a nővérem nincs a városban, mert az a fasz Alex üldözi? -kérdezett vissza ingerülten, majd vicsorogva rám nézett.
-Jól van Matt. Értem. -feleltem, majd folytattam. -Ha Tori nem lett volna ennyire kíváncsi és nem ment volna el Rob helyett a drogért, akkor ez az egész sosem történt volna meg.
-Ja mert akkor nyugodtan dughatod a nővéremet, ugye? -szóval most akkor haragszik rám?
-Matt mi van veled? Azt hittem, hogy ez egy barátságos találkozás. -feleltem a barátságos szót jobban megnyomva a kelleténél. 
-Barátságos lenne, ha nem pont a nővéremről lenne szó. -üvöltötte dühösen, amire magamhoz vontam egy ölelésre, hisz mégis annak a nőnek az öccse, aki mindig is itt volt nekem Bettany helyett.
Aki segített nekem egy-egy kemény nap után ellazulni.
-Ígérd meg Ben, hogy Alex soha sem fogja megtalálni Torit. -kérte Matt.
-Ígérem kisöreg. -feleltem, majd még szorosabban vontam magamhoz őt.
Matt fontos személy lett számomra.

***
Amikor elköszöntem Tori öccsétől, majd úgy döntöttem, hogy ismét betérek a szokásos kocsmába. 
Billy's kocsmája a legjobb hely az egész városban.
Szokásosan oda mentem Kevinhez és kértem tőle egy vodkát. 
Amikor megkaptam az italomat, leültem vele egy eldugottabb helyen lévő fotelbe. 
A vodkám megívása után aztán úgy voltam vele, hogy hazamegyek, de nem így történt.
Sajnos vendégeim érkeztek.
Alex és három társa éppen felém tartott, így udvariasan felálltam a helyemről az üres poharammal együtt és mosolyogva intettem nekik.
-Örülök, hogy látlak titeket srácok! -abban a pillanatban, hogy kimondtam, Alex kiverte a kezemből az üvegpoharat, ami szilánkokra törve terült el a földön. 
-Nem vagyok jó kedvemben te kis ficsúr! -valaki nagyon mogorva,
-Ó igazán? -kérdeztem felvont szemöldökkel. -Attól, hogy ilyen vagy, nem kellett volna kiverned ezt a rohadt poharat a kezemből! -morogtam dühösen. 
-Neked pedig nem kellett volna lefizetned azt a kis ribancot. -felelte. 
-Nem is fizettem le senkit. -hazudtam. -Azt se tudom, hogy miről beszélsz. 
-Dehogy nem tudod Ben! -üvöltötte. -Az a kis senki csakis a te drogodat vette el tőlem, így egyből tudtam, hogy biztos ő az egyik lány, akit Bettany helyett dugsz. Nos, az embereim pedig örömüket lelve keresik azt a lányt, akit ha egyszer megtalálok, megölöm. 
-Úgyse fogod megtalálni őt. -sziszegtem a fogaim közt.
-Majd te elhozod őt nekem, hiszen úgyis tudod, hogy hol van. -az a helyzet, hogy tényleg nem tudom, hogy hova is mehetett Tori, mert én csak a pénzt szolgáltam azért, hogy elmehessen valahova. 
-Nem tudom, hogy hol van. Még ha tudnám is, akkor se mondanám el neked Alex. 
-Akkor se ha apád megtudná, hogy a fia egy drogos fasz, aki más lányokat kényeztet? 
Itt már nem bírtam tovább és lekevertem neki egy hatalmas öklöst. 
Alex egyből a földre esett és, hogy még jobban megalázzam le is köptem őt.
Hiszen a titkaimnak titkoknak kell maradniuk. 
Úgy gondoltam, hogy mennem kéne, így megfordultam, hogy elhagyjam ezt a helyiséget, de abban a pillanatban, hogy ez megtörtént, szembe kerültem vele.  
-Mégis mi a fenét keresel itt Mia? -kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
-Kérdezhetném ezt tőled is Ben. -válaszolta, amire zavartan lesütöttem a szememet.
-Mit láttál? -kérdeztem.
-Azon kivül, hogy leütötted azt a fiút? Semmit. -beharaptam az alsó ajkamat a lány válaszára. 
-Hallgass végig, oké? -kezdtem, majd belekezdtem. -Ez az egész legyen olyan, mintha meg sem történt volna, mert nem tudom, hogy mit hallottál és mit nem. Csak tedd meg ezt kérlek és akkor rendben leszünk, ahogyan eddig is. -nagyon reménykedtem benne, hogy semmit sem hallott.
-Rendben van. -felelte mosolyogva, amire hálát adtam az égnek és karon ragadtam a lányt.
-Haza kéne mennünk. -mondtam, amire Mia hagyta, hogy kivezessem.
Amikor kiértem egy pillanatra elvesztettem a mögöttem lévő lányt.
Nem tudtam, hogy mit csinálhat még, de úgy hiszem köze van a fényképezőgépéhez.
-Rendben vagy? -kérdeztem tőle, amikor kiért.
-Hogyne. -felelte szűkszavúan. -Gyere! -megragadta a csuklómat és úgy húzott egy fa mögé.
Nem érettem, hogy mit akar, de nagyon élveztem. 
-Nos, mit tervezel Mia? -kérdeztem tőle rekedtes hangomon.
Az előttem álló lány zavartan a szemeimbe nézett, majd halkan kinyögte. 
-Hogy lehetsz ilyen vágykeltően vonzó? 
Mire akar erre célozni?
-Miért akarom tudni, hogy miért ütötted meg őt?-kérdezte.- Mit titkolsz? 
Elég legyen Mia.
-Tudom, hogy azt mondtam nem akarom tudni a titkaidat, de ezek után már nem mondhatok erre nemet, mert sokkal érdekesebb vagy, mint gondoltam volna. -igazán?
-Szeretném tudni, hogy milyen is vagy. Mi a legféltetebb titkod Ben?
Túl messzire ment ezzel. Nem akartam, hogy tovább folytassa ezért gyorsan cselekedtem.
Megragadtam a derekát és keményen neki nyomtam a mögötte lévő fának.
-Túl sok kérdés Mia. Túl sok. -morogtam, majd hevesen megcsókoltam.
Jó volt ismét érezni puha és édes ajkait.

Sziasztok!
Meghoztam a nyolcadik részt.
Nem tudom, hogy mennyire lett izgalmas, de remélem, hogy tetszett nektek az, hogy Bettany kissé gonoszkodott, hogy Mia és Ben ,,románca" is szerepet kapott, hogy Alex is feltűnt és, hogy a végén Mia ismét az eredeti célt tűzte ki magának: kideríteni Ben mocskos titkait.
Persze Ben ezt túl soknak tartotta és megoldotta a problémát.
Érdekel a véleményetek!
Legközelebb lehet, hogy júniusban jön az új rész.