2017. november 2., csütörtök

XIX. Fejezet


MIA

Amor, Amor, Amor
Amikor neki ütköztem valakinek s hátra néztem alig hittem a szememnek, hiszen maga Joker állt előttem. 
Miért követ állandóan? 
-Mit keresel itt? -kérdeztem tőle halkan, bár láttam, hogy alig figyel rám, hiszen a mögöttem álló fiút és lányt nézte. 
-Joker - meghúztam a testét takaró inget, amire kérdő tekintettel nézett rám. -Mit keresel itt? 
Joker lassan közelebb lépett hozzám s a fülembe súgta:
-Na és te Mia? -kérdezte. -Mit keresel itt velük? 
Mély levegőt vettem, majd éppen felelni akartam volna, de Ben elhúzott onnan, majd Evanak is intett, aki sietve jött oda hozzánk.
-Nyomás a kocsiba lányok! -utasított minket Ben, így kénytelenek voltunk elhagyni a helyiséget.
Amikor kiértünk az utcára, pár perc múlva már Ben és Bettany is ott volt velünk. 
Bár nem értem, hogy Bettanyi miért.
Eva és Bettany beültek a kocsiba, így gyorsan megtudtam kérdezni erről Bent.
-Miért jön velünk ő is? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
Ben olyan helyre húzott, ahol nem láthattak minket.
-Nem hagyhatom itt, hiszen már épp elég gondot kreáltam magamnak. -felelte idegesen.
-A szüleid tudomására fog jutni, hogy velem csalod? 
-Biztos vagyok benne, hogy igen. -felelte. 
-Akkor engem el fognak küldeni. 
-Tudom. -felelte. -Ezért döntöttem úgy, hogy holnap reggel elmész innen. 
-Tessék? -vontam fel a szemöldökömet idegesen.
-Nem dolgozhatsz itt többet Mia. -mondta. -Találkozni fogunk, de nem a házunkban. 
Francba, francba, francba. Mit fogok mondani a vezetőmnek? Lőttek a munkámnak.

***
Amikor megérkeztünk a házukhoz, akkor mind sietősen mentünk be.
Szerencsére még nem voltak itthon a szülők, így kora reggel simán leléphetek innen. Sajnos. 
Hogy ne okozzunk több galibát, Ben és Bettany elmentek a lakrészükbe, míg Eva és én a miénkbe.
-Mit mondott neked Ben? -kérdezte Eva kíváncsian miközben a ágyán üldögélt.
-Hogy le kell lépnem innen. -válaszoltam, majd elővettem a táskámat és elkezdtem bele pakolni minden holmimat, amivel ide érkeztem még az első nap.
-Nem mondod komolyan! -hüledezett Eva, majd oda jött hozzám. 
-Komolyan mondom. -feleltem. -Elküldött innen. -mondtam, majd lehuppantam az ágyra.
-Miért?
-Gondolom ha elmegyek, akkor Bettany nem fog kételkedni benne. -feleltem. 
-Ha elmész, akkor is találkozgatni fogtok? 
-Ben azt mondta igen. -feleltem, majd a tenyerembe temettem az arcomat.
Eva leült mellém, majd átölelt. 
-Ami ma történt, annak nem kellett volna megtörténnie. -suttogta.
-Tudom. -feleltem s kitört belőlem a sírás.
Őszintén szólva nem tudom, hogy miért.
Talán a mai napi lebukásunk miatt vagy a munkám elvesztése miatt. Nem tudom. 

***
5:00. Itt az idő. 
Kikelve az ágyamból átöltöztem, majd írtam egy levelet Evanak.
Azt részleteztem benne, hogy milyen napokon, időpontom s hol tudnám őt megtanítani egy-két olyan harcművészetre, ami esetleg segítene neki megvédeni magát.
Elhagyva a szobát, lementem a lépcsőn, majd az előtérbe mentem, ahol vártak rám.
Ben piszsamában, zsebre dugott kézzel várt. 
-Még mindig alig hiszem el, hogy te magad küldtél el innen. -köszöntöttem őt.
-Tudom, hogy siettetve van ez az egész, de nem mehet tönkre az életem egy ilyen szarság miatt, hiszen ha elmész, akkor lehet, hogy Bettany nem fog beköpni a szüleimnek. 
-Lehet. -fintorogtam, amit ő is észrevett. Nem tehetek róla. Ideges lettem. 
-Miért vágsz ilyen pofákat? 
-Tudni akarod, hogy miért? -kérdeztem tőle, majd közelebb léptem hozzá s a fülébe súgtam:
-Biztos vagyok benne, ha bedugod a farkadat a drága barátnődbe s akkor már nem is fog emlékezni arra, hogy tegnap velem látott téged abban a retkes étteremben. 
Ben felvont szemöldökkel nézett rám. 
-Úgy gondolod, ha kurvára megbaszom, akkor nem fog emlékezni rád? -kérdezte idegesen, majd megragadta a karomat és még szorosabban húzott magához. -Úgy gondolod Mia? 
Tudtam, hogy ezzel dühössé tettem őt.
-Nem gondolom, hanem tudom. -sziszegtem a fogaim közt.
Erre Ben elengedett.
-Máskor válogasd meg a szavaidat Mia. -mondta, majd a kezembe nyomott egy nagy pénz összeget.
-Ez meg mi?
-A fizetésed. Nem gondoltad, hogy nem fizetem ki a szolgálataidat édesem. -mondta.
Még idegesebb lettem, hiszen tudtam, hogy direkt mondat így.
-Remélem hiányozni fogok neked - morogtam, majd felpofoztam őt.
Ez volt a végszó. Most már ténylegesen elhagytam a házat, majd hívtam egy taxit. 

***
A lakásunk előtt tett ki a sofőr, így miután kifizettem őt, benyomtam a kódot és beléptem a házba.
Felmentem az emeletünkre, majd benyitottam a lakásunkba.
Oly régen voltam már itt. Annyira hiányzott. 
-Hahó van itt valaki? -kérdeztem hangosan miután beléptem, hiszen senki sem tudta, hogy érkezem és én sem tudtam, hogy van e itthon valaki. 
-Mia? -kérdezte Kate, majd nem sokkal előttem is termett. 
Alig hittem a szememnek.
-Kate? -kérdeztem, hiszen nem olyan volt, mint az én beteg nővérem.
Rövid barna frizura, széles mosoly és csinos ruha. 
-Komolyan te vagy az? -kérdeztem tőle, majd még jobban szemügyre vettem. 
-Kate feltámadt. -nevetett fel halkan. Kate tényleg feltámadt. 
Boldogságomban rohantam oda hozzá, majd vontam magamhoz egy ölelésre.
Annyira hiányzott. Annyira szép lett s annyira hiányzott. 
-Drágám - mondta miután eltávolodtunk egymástól. -Miért vagy itt? 
-Nem mindegy? -kérdeztem tőle zavaromban. -Itt vagyok és az a lényeg.
-Nem drágám. Okot. -türelmetlenkedett. 
-Kirúgtak. -feleltem. -De van pénzünk és az iskola is jól megy. 
Nos igen. Remélem a Mia másom még mindig kurva jó tanuló, mert én már nem vagyok az.
-De meddig is lesz elég az az összeg? -kérdezte, amire kénytelen voltam elhúzni a számat.
-Nem sokáig. 


BEN

Bedroom Floor
Az ágyamon fekve agyaltam az ominózus estén.
Bettany azóta még mindig nem tudta magát túl tenni azon, hogy látott minket, de már nem is nagyon érdekel.
Ha el kell mondani ezt a szüleimnek, akkor tegye.
Mia már nincs itt. 
Jonathan pedig még mindig egy talány számomra.
Nem tudom, hogy mit keresett ott az nap este az étteremben, de ha az életemen is múlik, akkor is ki fogom deríteni.
Tudnom kell.
A folyamán nem sok mindent csináltam, hiszen még mindig azért ostoroztam magamat, mert elküldtem azt a nőt innen, aki minden nap képes volt mosolyt csalni az elcseszett arcomra.
A gondolkodásom közepette kopogtak, így kénytelen voltam megnézni, hogy ki is zavar.
-Igen? -kérdeztem, majd miután megláttam, hogy a szüleim azok elsápadtam. -Mit akartok?
-Beszélhetnénk veled fiam a dolgozószobámban? -kérdezte apám, amire nem mondhattam nemet.
Lementem velük abba a helyiségbe, amit titkosan szoktak őrizgetni.
A szoba amúgy nem volt nagy se modern, de mégis sok titkot őrzött.
Leültem az íróasztal előtti bőrfotelbe, majd kérdő tekintettel néztem az asztal előtt álló szüleimre.
-Miről szeretnétek beszélni velem? -kérdeztem.
-Tudod, hogy hol van Mia? -kérdezte anyám kíváncsian.
Hát persze, hogy erről akarnak beszélgetni velem.
-Miért is kéne tudnom? -kérdeztem vissza flegmán, amire apám dühösen nézett rám.
-Ne szórakozz velünk fiam, hanem ki vele. Hol van? -kérdezte apám türelmetlenül.
Nagy levegőt vettem, majd egyszerűen kiböktem.
-Elküldtem innen.
A szüleim egy ideg csak némán figyeltek, majd egyszer csak hangosan szitkozódni kezdtek.
Először arról, hogy mégis hogy gondoltam, hogy én magam küldöm el innen s, hogy mégis milyen nagy okom lehetett erre az igazán fontos döntés meghozatalára.
-Elmehetek? -kérdeztem egy idő után, amikor már csak maguknak mondták.
Nem feleltek, hiszen nem is hallottak meg úgyhogy úgy döntöttem, hogy lelépek.
Elhagytam a helyiséget, elkoboztam apám kocsikulcsát, majd elmentem apám járgányával.
Nem volt pontos úticélom, de kellett valami, ami lekössön, hogy ne a szüleim előbbi veszekedésén gondolkozzak, ahol simán a szemembe mondták, hogy senki vagyok a házban. 
Egy idő után aztán úgy döntöttem, hogy megtervezem a pontos úticélomat s elmegyek Marcohoz.
Amikor a kocsival leparkoltam a háza előtt és elhagytam azt, bekopogtam hozzá.
Meglepetésemre nagyon sok ideig nem történt semmi, amikor furcsa hangokat kezdtem el hallani.
Megfogtam a kilincset, majd lenyomtam s, így beengedtem magamat, hiszen nyitva volt.
-Mi a fene? -kérdeztem magamtól, majd halkan körbe jártam a házat, amikor azokat az igen különös hangokat kezdtem el ismét hallani a hálószobából.
Benyitottam, de bár ne tettem volna, hiszen Marco éppen egy dögös lányt dugott.
-Haver zavarhatlak? -kérdeztem, amire mind a ketten megálltak egy pillanatra s rám néztek.
Marco dühösen a falba vert, a lány pedig megforgatta a szemeit.
-Ben mi a retkes faszomat keresel itt?! -kérdezte Marco idegesen.
-Én is nagyon örülök neked Marco. -válaszoltam, majd elhagytam a szobát.
Tudtam, hogy pár perc múlva már itt is lesz s nem is történt másképpen.
-Mi ilyen sürgős Ben? -kérdezte Marco, miközben magára vett egy felsőt.
-Csak szerettem volna beszélgetni veled, hogy segíts kicsit. -feleltem, majd leültem az étkezőben lévő asztal melletti székre, de miután az a bizonyos lány belépett oda csupaszan majdnem leestem.
-Mi a fasz? -kiáltottam. -Kérlek szívem ne csábíts bűnbe. -mondtam.
A lány cseppet sem volt zavarban, hiszen még Marconak is adott egy csókot.
-Marco az istenit küldd már el innen! -morogtam, hiszen nem akartam, hogy egy ilyen dögös, barna bige miatt legyek ismét egy kurva megcsaló. 
Marco erre hangosan felnevetett, majd végül elküldte innen a lányt.
-Köszönöm. -feleltem, majd gyorsan belekezdtem a történetbe.
Elmeséltem neki a tegnapi vacsorát, Mia elküldését, majd a mai szüleim veszekedését is.
-Baszki haver nem mondod komolyan, hogy Be meglátott titeket te meg konkrétan ezért küldted el onnan azt a lányt? -akadt ki Marco.
-De pontosan ezt mondtam az előbb. -feleltem, majd meghallottam, hogy a telefonom csörög.
Eva keresett. Felvettem.
-Halló? -kérdeztem, majd a tekintetemmel jeleztem Marconak, hogy visszamehet ahhoz a lányhoz.
-Hál' Istennek, hogy eltudtalak érni. -mondta Eva. -Nem rég küldött nekem Mia egy üzenetet, hogy azonnali segítségre van szüksége, mert nagy galibába keveredett. Olyanokat írt, hogy veszélyben van.
-Tessék? -kérdeztem döbbenten.
-Nem tudtam mi tévő lenni, ezért hívtalak téged, hogy segíts neki Ben. -kérlelt Eva, majd megadta a pontos címet s egyből le is tette a telefont.
Alig jutottam szóhoz, de abban  igen is biztos voltam, hogy Mia csakis rám számíthat.

***
Elhagytam Marco házát, kocsiba szálltam, majd elvezettem a pontos címre.
Amikor megérkeztem, kivettem a székem alá dugott fegyveremet s bementem a házba.
Miután megtaláltam azt a lakást, amit Eva elmondott habozás nélkül törtem be.
S az a látvány ami fogadott nem volt semmihez sem fogható. 



Sziasztok!
Kis késés után, de meghoztam a következő részt.
Tudom, hogy egy kicsit rövid lett, de ez a bevezető ahhoz a részhez, ami biztosan mindenkinek tetszeni fog, hiszen lesz benne akció, izgalom és némi titok feltárás is.
Véleményeket várok! 
          Csók: C. 


2017. október 23., hétfő

XVIII.Fejezet



MIA

Personal
Ben idegesen rohant oda hozzám, majd parancsolt rám:
-Fogd a cuccod és nyomás be a fürdőbe! -morogta mérgében, majd kénytelen voltam pár perc alatt össze szedni a ruháimat és bemenni a szűk fürdőszobába, ahol neki támaszkodtam a falnak és halkan füleltem, hogy meghallok-e valamit.
-Gyere csak be! -hallottam Bent.
-Édesem bocsáss meg, hogy megzavartalak. -nyávogta Bettany, majd hallottam, hogy cuppanós csókot ad neki. -Aludtál?
Ben egy ideig tétovázott, majd megszólalt.
-Igen éppen aludtam. -felelte.
Ez után azt hallottam, hogy Bettany éppen kutat az egyik fiókban, majd halkan megszólalt, miután talált valamit.
-Édes ez az én harisnyám? -kérdezte, amire a vér is megfagyott az ereimben.
Gyorsan átnéztem a kezemben tartott kupacot, de nem találtam a harisnyámat.
-He? -kérdezte Ben zavartan. -Gondolom igen.
-Lehet, bár miért van a földön? Mindig mindent elrakok. -hallottam, ahogy Bettany tűnődik.
-Biztos a legutóbbi szex után maradhatott ott. -felelte Ben, amire alig kaptam levegőt.
Legutóbbi szex? Milyen rég lehetett köztük szex? 
Nem sokkal később hallottam, hogy Bettany elment, így gyorsan magamra kaptam a ruhámait, majd kirohantam a fürdőszobából. Mivel meg sem álltam, ezért Ben szorosan megragadta a karomat.
Meglepett a hirtelen tette, így zavartan sütöttem le a szemeimet.
-Mégis hová rohansz? -kérdezte Ben.
-Úgy érzem semmi okom sincs a maradásra. -feleltem, majd felnéztem rá.
-Miért?
-Mert nem akarok a szexpartnered lenni Ben. -válaszoltam, majd kifelé mentem de még mielőtt kiérhettem volna a folyosóra, Ben szorosan vont magához a derekamnál fogva.
-Eressz! -sziszegtem a fogaim közt.
-Kérlek ne tedd ezt velem megint Mia. -könyörgött, majd erősen átölelt.
-Mégis mit?
-Mindig kételkedsz bennem, bár tudod, hogy nincs miért. -válaszolta Ben.
Mély levegőt vettem, kihámoztam magamat az öleléséből, majd rá néztem.
-Biztos vagy te benne?-kérdeztem felvont szemöldökkel, majd elhagytam a lakrészét.
Bementem a szobámba, vettem egy forró fürdőt, majd átöltöztem.
Úgy döntöttem, hogy sétálok egyet London utcáin, így a házat is elhagytam.
Miközben a lámpák által megvilágított sötét utcákban sétálgattam egyszer csak észrevettem valakit.
Olyan ismerős volt az az alak, aki éppen egy padon ülve smárolt egy fiatal lánnyal.
-Dave? -tettem fel a kérdést, amire a fiú kérdő tekintettel nézett rám.
A lány erre durcásan eltávolodott tőle, nekem meg az egekbe szökött a pulzusom.
Nem lehet, hogy ő az.
-Mia? -kérdezte Dave, amire inkább jobbnak láttam ha elmegyek.
Már meg is tettem pár lépést hátra, de a fiú a karomnál fogva húzott magához.
-Mit keresel itt?-kérdezte vigyorogva.
-Csak sétálgatok egy kicsit. -feleltem, majd kirántottam a karomat a szorításából.
-Igazán? -vonta fel a szemöldökét. -Kaptál egy kis kimenőt?
Tudtam, hogy gúnyolódni akar, így inkább jobbnak láttam, ha megyek.
Csakhogy manapság senki sem engedi, hogy mehessek, így megint karon ragadott.
-Hé mégis hová sietsz Mia? -kérdezte, majd olyan szorosan vont magához, hogy az már fájt.
-Nem látom több értelmét ennek a beszélgetésnek s amúgy is várnak rád. -mondtam, majd a padon ülő szőke bob frizurát viselő lányra néztem, aki éppen egy telefont nyomkodott.
-Igen nagyon úgy tűnik, hogy epekedve vár rám. -fintorgott Dave, majd a tarkómhoz nyúlt.
Úgy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.
-Ha már így össze futottunk, akkor nem avatnál be egy-két szaftos pletykába? -kérdezte.
Most már kezdtem parázni tőle, hiszen nem ilyennek ismertem meg őt.
-Mondd már! -sziszegte a fogai közt idegesen s belemélyesztette körmeit a nyakamba.
Francba Mia. Tegyél már valamit!
-Nem. -motyogtam becsukott szemekkel, amikor hallottam, hogy valaki felüvőlt.
Kinyitottam a szemeimet s meglepetten vettem észre a földön fekvő exemet, aki éppen szenvedett.
-Dave? -kérdeztem halkan, amikor valaki megragadta a karomat és húzni kezdet.
Felnéztem a megmentőmre s alig hittem a szememnek, amikor Bent láttam magam mellett.
-Ben?

***
A fiú a könyökömnél fogva húzott egy igen ismerős autó felé, ami ha jól emlékszem az övéké.
-Hova viszel? -kérdeztem tőle, amire a fiú halkan felnevetett.
-Szerinted? -kérdezte. -Haza.
Amikor oda értünk a kocsihoz, kinyitotta nekem azt, majd beültetett az anyós ülésre.
Úgy viselkedett velem, mint egy öt éves kislánnyal. 
Miután kényelembe helyeztem magamat, hátre néztem és döbbenten vettem észre a többieket.
Eva és egy helyes fiú ült a hátsó üléseken, vidáman és szerelmesen.
-Mi a retek folyik itt? -csúszott ki a számon, amikor Ben is beült a kocsiba.
Erre Eva és a srác kérdő tekintettel néztek rám.
-Minden rendben Mia? -kérdezte Eva, amire Ben válaszolt helyettem.
-Csak kissé zaklatott, de minden rendben van vele. Igaz Mia? -kérdezte tőlem Ben felvont szemöldökkel, amire csak némán bólogattam neki s ismét a gerle pár felé néztem.
-A nevem Mia és Eva munkatársa vagyok. -mosolyogva mutatkoztam be a fiúnak.
A fiú zavartam megvakarta a halántékát, majd intett nekem.
-Nolan vagyok. -mutatkozott be ő is.
Elraktároztam magamban a nevét, majd ismét a megmentőmre néztem.
-Most, akkor haza megyünk? -vontam fel a szemöldökömet kérdőn, amire Ben hangosan felnevetett.
Hát persze, hogy nem.


BEN

u,u,u
Miután felvettem Miat, s hazadobtam Nolant, úgy döntöttem, hogy elviszem a lányokat London egyik legismertebb éttermébe a Peninsulaba. 
Miután leparkoltam a kocsit, sietve hagytuk el azt, mivel mind farkas éhesek voltunk már, így miután kértem egy asztalt, egyből rendeltünk.
-Milyen árak között rendelhetek Ben? -kérdezte Eva kíváncsian.
-Oly' mindegy. -feleltem kedvesen.
Eva erre mosolyogva lapozgatta tovább az étlapot.
-Mit választottál magadnak Mia? -kérdeztem a mellettem ülő lánytól, aki megmutatta, hogy egy finom, de nem túl drága hústálat kér. 
Miután mind leadtuk a rendelésünket, Eva kiment a mosdóba.
Furcsa érzés volt ismét kettesben lenni azzal a lánnyal, akivel nem sokkal előbb még az ágyamban játszadoztunk.
-Elmesélnéd nekem, hogy mi volt az az előbbi incidens? -kérdeztem tőle s a jobb lábára tettem az egyik kezemet, amire éreztem, hogy kissé meglepődött.
-Nem fontos. -felelte zavartan, majd a füle mögé tett egy tincset. 
-Pedig nekem nagyon is úgy tűnt. -mondtam, majd kényszerítettem, hogy nézzen a szemembe.
Könnyek szöktek a szemébe és nem értettem, hogy miért. 
-Nem akarod elmesélni, ugye? -kérdeztem tőle.
-Ne akarok erről beszélni. -felelte. -Sok minden van, amit nem tudsz még rólam Ben.
Tudom.
-Emlékszel mikor azt mondtad, hogy köztünk mindig is lesznek titkok? -kérdezte tőlem Mia.
Hát persze. 
-Igen. -feleltem, majd elvettem a lábáról a kezemet és csöndben vártam a pincért.
Miután Eva visszatért s megkaptuk a rendeléseinket, egész este beszélgettünk.
Szó esett Eva kapcsolatáról, az ételek ízéről és Eva harctudásának a tanításáról is.
Mia nagy nehezen, de mesélt neki egy-két technikát, amit Eva meg akar majd tanúlni. 

***
Miután végeztünk és kifizettem mindent, úgy döntöttünk, hogy haza megyünk, de nem tudtuk rögtön elhagyni az éttermet, mert Eva kapott egy fontos hívást, így várnunk kellett rá.
-Mennyi ideig tarthat neki ez a beszélgetés? -kérdeztem kissé idegesen, mivel attól tartottam, hogy ha a szüleim előbb haza érnek, akkor magyarázatot kell nekik adnom erről az egészről.
-Gondolom nem olyan sokáig. -felelte a lány, majd piszkálgatni kezdte a körmeit.
Mosolyogva megérintettem a kezeit, majd összekulcsoltam az enyémmel.
-Mit művelsz? -kérdezte kissé rettegve. 
-Megnyugtatlak. -feleltem mosolyogva, amire a lány is elmosolyodott s a vállamra dőlt.
Így vártunk a telefonáló lányt, amikor egyszer csak Mia lágyan megcsókolt.
Nem tartott három másodpercnél tovább, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy lássák mások is.
-Mégis mi a fene folyik itt? -kiabálta egy ismerős női hang nem messze tőlünk.
Mia és én kérdő tekintettel néztünk a hang irányába s alig hittünk a szemünknek.
Bettany tekintete égett bele a tudatomba. 
A lánnyal egyszerre ugrottunk fel a helyünkről s néztünk a szőke szépség irányába. 
-Ugye ez most csak egy vicc?! -kérdezte kiabálva, miközben felénk tartott.
Miután ide ért hozzánk s elrántott a lány mellől, fenyegetően nézett Mia szemeibe.
-Mégis mi a fenét gondolsz te magadról? -kérdezte tőle. -Hogy a faszba mersz hozzá érni az én egyetlen kedvesemhez te senkiházi kurva? Mondd Mia mégis ki a faszom vagy te? 
Döbbenten hallgattam Bettany szavait, hiszen sosem hallottam még őt ennyit káromkodni.
-Édesem ne kezd a drámát kérlek. -próbáltam nyugtatni őt, de nem nagyon ment és az sem segített, hogy az étteremben lévő összes vendég minket nézett. Még Eva is abba hagyta a telefonálást.
-Szeretném azt hinni, hogy ez csak egy álom, de nem nagyon tűnik annak. -motyogta zavartan, majd megragadta a karomat és dühösen rám üvöltött. -Mikor akartad elmondani, hogy megcsalsz?!
Erre mindenki hangosan felhörgött. Ha a szüleim tudomására jut ez az egész, akkor nekem végem.
Nem tudtam megszólalni, ezért Bettany elengedett és a megszeppent lányra nézett.
-Na és te édesem? -kérdezte. -Lennél szíves beavatni a részletekbe, ha?
Mia jobbnak látta erre, ha inkább elmegy, így tett pár lépést hátra, de neki ütközött valakinek.
Amikor jobban szemügyre vettem az alakot, torkomon akadt a szó.
Éreztem, hogy lesápadok. 
-Édesem minden rendben? -kérdezte Bettany aggódva. Ennyi? Már nem is haragszik rám annyira?
Amikor az illető a szemeimbe néztem minden düh felgyülemlett bennem.
Jonathan Kerrigan itt van és fogalmam sincs, hogy miért. 



Sziasztok!
Hosszú idő után, de itt a folytatás.
Remémel, hogy a végén történt események kárpótolnak benneteket a túl hosszú szünet miatt.
Véleményeket, kérdéseket, felvetéseket várok! 
                                                   Csók: C

2017. október 4., szerda

XVII.Fejezet



MIA

Wild Love
Zavaromban alig tudtam szóhoz jutni, de ezzel nem voltam egyedül.
-Kiharapta a cica a nyelveteket? - kérdezte Eva kérdő tekintettel, de mi még mindig nem szóltunk egy szót sem. -Ígérem, hogy titokban tartom. 
Erre aztán mind a ketten reménnyel teli tekintettel néztünk a lányra, aki mosolyogva megvonta a vállát, majd kifaggatott minket mindenről.
Szó szerint mindenről, így kénytelenek voltunk elmesélni neki, hogy van köztünk egy különös vonzalom, aminek tényleg titokban kell maradnia. 
-Értem, de valamit még biztosan tisztáznunk kell! -mondta a lány. 
-Mit? - kérdezte Ben felvont szemöldökkel.
-Hol voltatok ennyi ideig?
Mind a kettőnk meglepetten nézett a fiatal lányra. 
-Honnan veszed, hogy együtt voltunk? - kérdezte tőle a mellettem álló fiú.
-Nem vagyok hülye Ben - válaszolta Eva, majd kérdő tekintettel nézett rám. -Szóval?
Nagy levegőt vettem, majd rá néztem a mellettem álló fiúra, aki halványan rám mosolygott.
Ebből tudtam, hogy szabad utat kaptam arra, hogy megosszak mindent Evavel. 
-Rendben van. Elmesélem neked. - feleltem. -Szeretném ott kezdeni, hogy nem az vagyok, aki. Tudod, hogy találtál nálam egy fényképezőgépet, amin titkos dokumentumok vannak. Azért tartottam ennyire titokban, mert titkos ügynök vagyok.  -mondtam halkan.
Eva kikerekedett szemeivel nézett rám, de nem felelt.
- Arra bíztak fel, hogy derítsem ki Ben titkait, de már képtelen vagyok erre. Tegnap tudom, hogy követtem őt, de csak azért, mert tudni akartam, hogy biztonságban van-e. -mosolyogtam.
-Folytasd! - suttogta Ben.
-Egy raktárépületben találtam rá, ahol egy lányt akart megmenteni, így segítettem neki.
-Megmentette az életünket! -tette hozzá Ben.
-Igen, majd elmentünk egy biztonságos házba, ahol az estét töltöttük, ezért nem jöttünk haza.
Amikor már nem beszéltem többet Eva alig tudott szóhoz jutni.
-Szóval, akkor most már jó szándékkal vagy itt? -kérdezte tőlem Eva.
-Remélem igen. -feleltem mosolyogva.
Eva erre hangosan felsikoltott, majd hirtelen a nyakamba ugrott.
-Eva?
-Mia ez eszméletlen. Szerinted képes lennél ilyet faragni belőlem?
-Milyet? -kérdeztem, amire eltávolodott tőlem.
-Aki képes bárkit megvédeni. Tudod, amikor láttam a képeidet s megláttam az apámat is, akkor kíváncsi tett, hogy miért van róla képed. Azóta kifaggattam őt mindenről s elmesélte, hogy mégis mit tett s, hogy ennek mi lett a következménye. Az akinek dolgozol megzsarolta őt Mia.
-Igen tudom. Hűtlen férfiak s nők a fő célpont. -feleltem zavartan.
-Ha már nem vagy ehhez az alakhoz hű, akkor taníts meg harcolni, hogy végezhessek vele!
Alig kaptam levegőt, miután Eva ilyen egyszerűen kimondta, hogy simán végezne a főnökömmel.
-Nem foglak megtanítani semmire sem Eva! -háborodtam fel.
-Pedig talán mégis jobb lenne. -mondta Ben, amire kérdőn rá tekintettem.
-Miért?
-Mert én is szívesen végeznék azzal az alakkal, aki miatt itt vagy!

***
Végül kénytelen voltam belegyezni, hogy segítek neki, hiszen Ben is benne van.
S kettő ellen, alig lenne esélyem. 
Másnap reggel, aztán már kora reggel a konyhában voltam, hogy elkészítsem a reggelit.
Miközben itt-ott munkálkodtam, csörgött a vezetékes telefon. Talán jobb, ha felveszem.
Miután felvettem s beleszóltam, egyből megbántam.
-Annyira örülök neki, hogy te vetted fel Mia! -üdvözölt Joker. Nagyszerű.
-Mi a fenét akarsz már megint?
-Csak átakarom adni a telefont a nővérednek. Szóltam neki, hogy nincs telefonod, így az enyémen hívtunk fel téged, illetve őket. Beszélgessetek. -mondta, majd felváltotta őt Kate.
-Szia Mia! Úgy hallottam, hogy egészen jól megy az iskola még a munka mellett is. Olyan kár, hogy sose vagy velem, de megértem, hogy kell a pénz. Akkor ki venné nekem a gyógyszereket?
Elfojtottam magamban egy szomorú mosolyt, hiszen bántott, hogy átvertem a nővéremet.
-Igen tényleg jól megy minden. Veled minden rendben van Kate? Mégis miért hívtál?
-Csak szerettem volna elmondani, hogy kiengedtek. -válaszolta sikongatva.
Alig hittem a fülemnek. 
-Jó ötlet ismét otthon lenned? Mi van, ha ismét történik veled ilyen?
-Joker, majd segít nekem. Olyan kedves velem. -mondta, majd suttogva hozzátette. -Azt hiszem Mia, hogy egy kicsit vonzódom hozzá, de kétlem, hogy valaha is gyengéd érzelmeket táplálna irántam.
Öklendezni támadt kedvem.  
-Kate szerintem bármelyik férfi imádna téged!
-Senki se tudna szeretni egy ocsmány, kopasz, rákos lányt Mia! -dühöngött, majd letette a telefont.
Engem ez kissé meglepett. Talán inkább nagyon.
Két perccel később aztán ismét csörgött a telefon, így megint felvettem.
-Igen?
-Szeretném tudni, hogy miért lett dühös Kate? -kérdezte Joker a vonal túloldalán.
Rendben Mia. Tegyél olyat, amit sose tettél volna meg. 
-Kate kiakadt, mert nem szereti önmagát.
-Butaság! -háborodott fel Joker. -Kate gyönyörű.
-Igazán? -alig hittem ismét a fülemnek. Tényleg ő lenne Joker?
-Hát szebb, mint te az biztos. -felelte s nem is vártam többet. Tényleg ő Joker.
-Igazán bekaphatnád Joker! -dünnyögtem, majd letettem a telefont.

***
Miután letettem s a gondolataimba feledkeztem, egyszer csak valaki átkarolta a derekamat.
Megdermedtem eme hirtelen mozdulat miatt, de tudtam, hogy ki az.
-Jó reggelt - suttogta Ben, majd lágyan megharapta a fülcimpámat. 
-Jó reggelt Ben. -feleltem, majd halkan felkuncogtam s élveztem az ölelését.
-Miért vagy a telefon előtt? Hívást kaptál valakitől? -kérdezte kíváncsian.
Megfordultam, hogy szembe legyek vele, majd magamhoz húztam egy csókra.
-Nem fontos tényleg. Csak a nővérem hívott, hogy kiengedték. -feleltem, miután eltávolodtam tőle.
-Értem. -felelte. -Én pedig sikeresen leráztam Bettanyt, így most miénk ez a pár perc. -suttogta s ahol csak tudott végig csókolt, amire én mindig kuncogva toltam el magamtól, míg meg nem zavartak.
-Édeseim ugye veszitek, hogy nincs időnk s bármikor itt lehetnek a szülők? -kérdezte Eva.
Nevetve váltunk el egymástól a fiúval, majd néztünk az előttünk álló lányra.
-Ben tűnés, Mia dolgozz! -parancsolta meg Eva, amire Ben kacagva elhagyta a helyiséget, én pedig folytattam is a munkát, miközben huncut mosollyal néztem az ideges Evara. 


BEN

Ex's & Oh 's
Miután elhagytam a konyhát, leültem a nappaliban lévő kanapéra s elővettem a telefonomat, ahol számos üzenetem érkezett. Mindben arról kérdeztek a barátaim, hogy tudok-e bármit is drogdílerről, mert szükségük lenne anyagra.
Nem akartam nekik elmondani, hogy szemtanú voltam az imádott Alex halálának, így nem is válaszoltam nekik.
-Miket kaptál édesem? -kérdezte Bettany a kanapé mögött, majd szorosan átkarolta nyakamat, hogy jobban láthassa a kapott üzeneteimet, de még idővel kikapcsoltam a készüléket, hogy semmiképpen se szerezzen tudomást a drogos ügyeimről.
-Nem fontosak. -feleltem, majd hagytam, hogy nyomjon egy csókot a számra.
Szerencsére már koránt sem izgatott fel eme tette. 
-Gyere együnk, aztán élvezzük ki ezt a szép napot! -mondta a nő. 
-Az evésben benne vagyok, de semmi kedvem elmenni bárhova is. -feleltem, de nem tágított.
-Akkor csak töltsd velem itthon a napot. -felelte. -Az ágyban.
Pasi vagyok, felizgatott a szex, de nem vele. Sokkal jobban kívántam volna Miaval. 
-Bocs, de nem. -feleltem, majd miután felültem a kanapéról, bementem az étkezőbe.
Leültem a szokásos helyemre s belekezdtem a reggelizésbe. 
Miután végeztem, felálltam az asztaltól s felmentem a szobámba.
Nem zavarhatott senki, így felhívtam sunyiban Tori öccsét Mattet. 
-Halló Ben! Fontos? -kérdezte kissé idegesen. 
-Zavarok? -vontam fel a szemöldökét, miközben az ágyamon ültem. 
-Csak éppen órán vagyok, de amúgy nem igazán. -felelte, amire hangosan felnevettem.
-Akkor esetleg tudsz valamit a nővéredről? -kérdeztem tőle kíváncsian.
-Nem igen beszéltem vele manapság, de legutóbb azt mondta minden oké. Hallod Ben, amúgy nem kis pálya, amit mesélt nekem az elrablásával kapcsolatban. Még az a lány se volt piskóta, akiről azt mesélte, hogy egy igazi hős. Esetleg ha már hős, akkor dögös is?
Hangosan felkacagtam. 
-Nála dögösebbet nem is ismerem Matt. Igazi főnyeremény a bige. -mondtam, miután magam elé képzeltem a nőt, akiért oda vagyok. 
-Hallod szerinted gáz, ha erre feláll? -nevetett fel halnak Matt, amire én is, így tettem.
Pár másodperc múlva aztán kiabálásokat hallottam a vonal végéből.
Maga, mit képzel? Tegye le! Azonnal az igazgatóiba! Hallottam a vonal másik végéből, míg meg nem szakadt a kapcsolat, így tudtam, hogy Matt büntetésben van. 


***
Egész nap szívtam, ittam s pipáztam. Nem nagyon volt mit tennem, így inkább bekábultam. 
Szerencsére senki sem keresett, így simán élvezhettem a kevés szabadságot.
Megittam egy üveg vodkát, elszívtam egy-két cigit, majd meztelenül még vizipipáztam is egy kicsit.
Csak a szokásos. 
Miután már azt se tudtam, hogy hol vagyok felöltöztem s beledőltem az ágyamba. 
Alig tudnám megmondani, hogy meddig aludhattam, de arra tisztán emlékszem, hogy azért ébredtem fel, mert borzalmas hányinger kerülgetett, így rögtön a siettem rókázni. 
-Ben ébren vagy? -kérdezték kintről. -Bemehetek fiam? 
Egyből kipattantak a szemeim s megtörölve a számat, feleltem neki.
-Egy pillanat anya - feltápászkodtam a földről, megmostam az arcomat, minden mocskos dolgot elpakoltam a szőnyegről s miután megvetettem az ágyamat, beengedtem anyut.
-Mit szeretnél anya? -kérdeztem tőle kedvesen mosolyogva.
-Csak szerettem volna tudni, hogy minden rendben van-e. Alig láttalak a nap folyamán. -jegyezte meg, majd leült az ágyamra s kérdő tekintettel méregetett. 
-Csak pihentem egy kicsit. -legyintettem, majd hirtelen megéreztem a tipikus füst jellegzetes illatát.
Csak reménykedtem benne, hogy anya nem érez semmit. 
-Fiam -vonta fel a szemöldökét. -Mi ez a szag?
A retkes fenébe, mégis miért? 
-Nem érzek semmit anya. Jobb lenne, ha inkább te is lepihennél egy kicsit. -javasoltam neki zavartan, majd megérintettem a vállát, amire egy kissé összerezzent.
-Igazad lehet fiam. Biztosan segítene egy késő délutáni alvás. -felelte, majd felállt.
Magához vont egy ölelésre s kiment a szobámból.
Megkönnyebbülve roskadtam le az ágyamra s temettem a tenyerembe az arcomat.
Nagyon kevés kellett ahhoz, hogy anyám megérezze a káros anyagok bódító illatát.
Akkor lettem volna csak igazán szarban.


***
Amikor már lement a nap s mind megvacsoráztunk anya és apa elmentek romantikázni egy kicsit, Eva moziba ment egy sráccal, Bettany pedig elment egy bárba egy-két ismerősének a társaságával.
Így már csak ketten maradtunk a házban. Mia és én.
-Nem mondod komolyan, hogy máris aludni mész? -kérdeztem a szépségtől, miközben sietően ment fel a lépcsőn, hogy minél hamarabb a lakrészéhez jusson.
-Fárasztó nap volt ez a mai a számomra Ben - felelte s hirtelen megtorpant.
Mivel mögötte sétáltam, így eme cselekedetére kissé neki estem.
-Miért álltál meg? -kérdeztem tőle, majd hagytam, hogy szembe kerüljön velem. 
-Maria azt mondta, hogy egész nap pihentél a szobádban. Tényleg? -kérdezte.
-Szerinted mégis mit csinálhattam volna Mia? -kérdeztem tőle kérdő tekintettel.
-Esetleg bármi olyat, ami nem legális. Hallottam, hogy Maria füstöt érzett a szobádban.
Szóval mégis megérezte, hogy mi az. 
-Anyám nem volt a helyzet magaslatán. -feleltem s felmentem egy-két fokot a lépcsőn, de Mia megragadta a karomat és magához húzott. 
Meglepett s felizgatott a bátorsága. 
-Nem akarom, hogy legyenek köztünk titkok. -suttogta. 
-Köztünk mindig is lesznek titkok Mia. -feleltem, hiszen tudtam, hogy ő se mond el nekem mindent.
Legyen példa a főnöke. Nem tudom, hogy ki bízta meg őt, hogy legyen a kémem. 
Bár ha majd megtudom, akkor isten bizony, hogy végzek azzal az illetővel.
Mia halványan elmosolyodott, majd magához vont egy lány csókra.
Ebből aztán már egy heves csókcsata keletkezett, amit valami sokkal élvezetesebb követett.
Felmenve a lépcsőn, benyitottunk a szobámba s rádőltünk az ágyamra. 
Miután letéptük egymásról a ruhákat egyből magamévá tehettem őt az ágyamban. 
Ütemesen s rutinosan mozogtunk egymásban, hiszen nem ez volt az első alkalmunk. 
De számomra vele minden alkalom olyan csodás, mint az első.
-Szerinted lehetünk valaha igazán együtt? -kérdezte Mia lihegve az aktus közben. 
-Nagyon remélem - feleltem, majd ebben a pillanatban remegett meg a testem, hiszen elélveztem. 
Azt nem tudom, hogy neki sikerült-e, mivel halk kopogásra lettem hirtelen figyelmes.
Elváltam a lánytól s felaggattam magamra a ruháimat. 
-Igen? -kérdeztem hangosan miközben az övemmel babráltam, amit nehezemre esett becsatolni, mivel a tekintetemet mindig az ágyamon heverő csupasz lányon tartottam, aki ott pihent a szenvedélyesen forró szexünk után.  
-Itthon hagytam a pénztárcámat. Bemehetnék érte Ben? -kérdezte Bettany. 
Esküszöm abban a pillanatban legszívesebben elsüllyedtem volna. 


Sziasztok!
Egy kicsi kihagyás után ismét itt vagyok a folytatással.
Nem úgy terveztem, hogy ilyen lesz a vége, de ismertek már annyira, hogy én bizony mindig tartogatok valami izgalmasat a végére!
Remélem tetszett nektek a hirtelen aktus, mert úgy éreztem, hogy abból sosem elég, de ígérem, hogy lassan, de biztosan már nem fogom tönkretenni a szerelmesek életét.
Várom a véleményeket!


2017. szeptember 17., vasárnap

XVI.Fejezet



MIA

Back to You
Először is Joker.
Miután rákérdezett a nyakamon lévő foltra, nem igen tudtam mit felelni neki, hiszen már amúgy is tudta, hogy mi folyik itt.
Viszonyom van a célpontunkkal. 
-Talán inkább mást kellett volna megbíznom erre a feladatra? - tette fel a kérdést inkább magának, mint nekem, majd idegesen belecsapott a falba. -Tudod, mit?
-Igen? - kérdeztem félve.
-Inkább a nőcsábász Zachet vagy a meleg Kiarat kellett volna felbérelnem erre a feladatra, mert aztán ők biztosan nem szerettek volna bele a célpontunkba.
-Nem is szerettem bele! - háborodtam fel, bár tudtam, hogy ez nem igaz.
Tényleg nagyon megkedveltem őt. 
-Hát persze. - felelte, majd eltávolodott tőlem s megvárta, míg kifizetem a kosár tartalmát.
Miután a vodkát is lehúzta, kifizettem mindent, majd elhagytam a kis helyiséget.
Kilépve az utcára Joker még mindig nem hagyott magamra.
-Nincs jobb dolgod? - kérdeztem, amire halkan felnevetett s ismét neki nyomott a falnak.
Nem lehetne, hogy többet nem nyomkodna sehova? 
-Tudod még mindig nem tudom, hogy miért vagy itt.
-Már mondtam, hogy Victorai miatt. - feleltem, de neki ez nem igazán tetszett.
-Ne akard, hogy megüsselek, mert esküszöm most már tényleg megteszem - sziszegte a fogai közt s hozzám nyomta az ágyékát, amitől halk nyögést hallattam. -Ki vele!
-Addig nem hagysz békén, amíg el nem mondom?
-Pontosan - felelte.
Nem volt más lehetőségem, bármennyire nem akartam elmondani neki semmit.
-Ma követtem őt egy elhagyatott raktárépületbe, ahol azzal a bizonyos alakkal találkozott, akiről meséltem nektek még régebben.
-Tudod már, hogy mi a neve?
-Igen tudom, de már nem él, hiszen megölte volna azt a lányt, aki úgy hiszem, hogy fontos Ben számára, így nem igen tehettem mást.
-Hiszen érte dobog a kicsi szíved. - fintorgott, amire már késztetést éreztem, hogy felpofozzam.
Talán sikerrel is jártam volna, ha nem lenne a kosár a kezembe s nem fogta volna csuklómat.
-Rohadt életbe! - üvöltöttem idegesen, majd rángatózni kezdtem.
-Folytasd!
-Alex volt a neve, de már úgy is mindegy. Miután megöltem, megmentettük a lányt s elhoztuk ide, hogy biztonságban legyen, bár nem tudom, hogy miért.
-Hihetetlen, hogy nem tudtam se a lányról, se erről a srácról - hüledezett, majd elengedett.
-Ennyire meglepő? - vontam fel a szemöldökömet.
-Igen ennyire - felelte, majd hozzátette. - Most már mehetsz. Majd telefonon beszélünk.
-Nem lehet, mert tönkrement.
-Akkor majd találunk rá eszközt, hogy kapcsolatban legyünk - válaszolta, majd elment.
Nem tudom pontosan merre, mert pont akkor sütött a nap a szemembe. Pech. 


***
Másodszor pedig Ben. 
Amikor beléptem az ideiglenes házunkba letettem a zacskónyi vett dolgot, majd gyorsan bekaptam valamit enni, mivel már eléggé éhes voltam. Miután meg reggileztem megkerestem Bent, aki bármennyire is meglepő éppen azzal a lánnyal csókolózott a hálószobában.
-Mégis mi a fene folyik itt? - kérdeztem felháborodva.
-Meg tudom magyarázni! - szabadkozott Ben, amikor eltávolodott a lánytól.
-Felesleges! - feleltem s ott hagytam őket.
Egyenesen kifelé menet vettem az irányt, de még mielőtt kimehettem volna, valaki megállított.
Megragadta a csuklómat és szorosan vont magához.
-Nem akarom, hogy itt hagyj! - hallottam Ben szavait.
-Pedig ezt fogom tenni - feleltem s mocorogni kezdtem, de így sem engedett.
-Hadd magyarázzam meg neked - kérlelt ismét.
-Szerinted bármin is képes változtatni a magyarázatod? - kérdeztem, majd kirángattam magamat a szorításából s felé fordultam, hogy meghallgassam.
-Igen - felelte s bele is kezdett.
Elmesélt mindent arról, hogy ez a lány segített neki anno megismertetni a világot, amikor már Bettany volt a partnere, így tisztán leesett, hogy Victoria volt, akkor a szerető.
Aztán mesélt arról, hogy amikor rossz passzban volt, mindig ez a lány segítettet neki kikapcsolódni, vagyis a megfelelő gyönyörhöz juttatnia.
Ezek után tért rá a mai napra. Azt mondta, hogy a lány csókolta meg őt, mivel az előbb éppen érzékeny búcsút vettek egymástól.
-Tehát neked nem jelentett semmit az a csók? - kérdeztem tőle, amire megvakarta a halántékát.
-Valamit azért jelentett számomra, de nem úgy - válaszolta, majd mélyen a szemeimbe nézett s, így folytatta. -A tieid annál inkább jelentenek valamit!
Miután elhangoztak a szavai, megcsókolt. Lágy volt, de mégis szenvedélyes.
-Tényleg mennem kéne! - suttogtam az eltávolodásunk után.
-Igazad van, mivel anyám azt mondta, hogy ha nem érsz haza időbe, akkor ki fog rúgni - felelte Ben, amire hatalmasra kerekedtek a szemeim, majd egy gyors csók után, már ott sem voltam.
Nem lett volna oké, ha kirúgnak onnan, hiszen még mindig nyomoznom kellett.
És bármennyire nem akartam, nem tehettem semmit.


BEN

Drag Me Down
Miután elment, visszamentem a házba, majd miután megtaláltam az üveg vodkát a zacskó mélyén, leültem vele a kanapéra.
-Igazán jól tetted, hogy vettél piát! - mondtam magamnak, mivel akinek elmondhattam volna, az nem volt már itt.
Az üveg alkohol elfogyasztása után kénytelen voltam aludni egy keveset, mivel már most eléggé kifáradtam.
A nem kevesebb, mint két órás alvás után, arra ébredtem, hogy valaki gyengéden simogat.
-Mit akarsz? - kérdeztem dünnyögve, mivel nem igen akartam még felébredni.
-Gondoltam szólok, mielőtt elmegyek - mondta Tori, amit miután felfogtam, egyből felültem a kanapén, majd szorosan vontam magamhoz egy szoros ölelésre.
-Nem mehetsz el Tori! - kérleltem, hiszen még mindig nem akartam ezt.
-Tudod, hogy ezt már megbeszéltük Ben! - felelte, majd eltávolodott tőlem és mélyen a szemeimbe nézett. -Hidd el végre, hogy mind kettőnknek, így lesz a legjobb!
-Nekem nem - feleltem, amire megragadta az államat.
-Pedig, majd megtudod, hogy igazam volt - válaszolta, majd nyomott egy csókot a homlokomra s hagyta, hogy felállhassak.
-Már csak azt kéne megoldanom, hogy miből jussak el Ugandába! - nevetett fel zavarában.
Erre egyből a kezébe nyomtam egy nem kis összeget, amit nagy nehezen, de elfogadott.
-Köszönöm szépen! - mondta, majd csókot nyomott az arcomra s elhagyta a házat.
Nem mentem utána. Egyszerűen csak hagytam, hogy elmehessen.

***
Bő fél óra múlva kopogtak, de a reményem hamar elszállt, amikor nem Tori állt előttem.
-Oh Marco, szia! - köszöntem annak a srácnak, akié ez a ház.
-Gondoltam kissé lelkesebb leszel, hogy látsz! - hitetlenkedett. -Valami nyomaszt?
Miután megöleltül egymást s beengedtem a házába elmeséltem neki mindent.
Arról, hogy ki miatt kellett a háza s, hogy miért vagyok ilyen bús.
-Idd le magad részegre haver, akkor nem fognak érdekelni ezek a problémák - javasolta.
-Te már csak tudod, ugye Marco? -nevettem fel, mivel pontosan, így ismertük meg egymást.
Amikor leérettségiztem, úgy döntöttem, hogy megünnepelem, így mentem el a Billy kocsmába.
Pár sör után ismerkedtem meg Marcoval, aki éppen az nap szakított egy Rita nevű lánnyal, akiről megtudta, hogy titokban más férfiakkal is kavar, így bánatában kiöntötte nekem a szívét.
Alig fogta fel közben, hogy legalább tizenöt korsó sört is lenyomott a torkán, amitől aztán csúnyán beállt, így nekem kellett ide hazacipelnem őt az éjszaka közepén.
-Hát hogyne tudnám Ben! - nevetett fel zavarában. - Azóta Rita már lányokkal is kavart.
-Rita leszbikus?
-Biszexuális - válaszolta Marco, nekem pedig a torkomon akadt a szó.


***
Miután elbeszélgettünk egymással nekem mennem kellett, mivel a szüleim már kerestek.
Hogy gyors legyek, hívtam egy taxit, majd egy kis idő után már otthon is voltam.
Belépve a házba három szempár szegeződött rám.
-Mi tartott ilyen soká fiam? - kérdezte apám, amikor rám nézett. -Hol voltál?
-Csak egy barátommal itt-ott - mondtam, amit már anyunak is közöltem tegnap, de úgy tűnik ő nem igen említette meg apának ezt a kis apróságot.
-Máskor jobb lenne ha szólnál, világos? - kérdezte apám.
Hány évesnek gondol? Tizenkettő? 
-Igen világos - feleltem, majd megforgattam a szemeimet. -Megyek aludni.
Meg sem vártam, hogy Bettany kövessen, hiszen biztos voltan benne, hogy velem akarná tölteni az estét, de nekem ehhez semmi kedvem sem volt, ezért gyorsan nélküle felmentem a lépcsőn.
Miután felmentem a lépcsőn, valaki megrángatta a karomat s berángatott egy sötét szobába.
-Képtelen voltam tovább várni rád - suttogta egy ismerős hang a sötétségben. Mia.
-Ennek nagyon is örülök - feleltem, majd szenvedélyesen megcsókoltam őt.
Szenvedélyes, mégis vad és vágykeltő csókcsatát vívtunk egymással a szobában, amikor egyszer csak mind a kettőnket megvakított az egyik lámpa fénye, amit valaki felkapcsolt a kis helyiségben.
Hirtelen távolodtunk el egymástól s néztünk az illető felé, aki tönkretette a pillanatunkat.
-Elmesélnétek nekem, hogy mégis mióta tart ez köztetek? - kérdezte Eva, miközben álmosan nézett ránk az ágyában fekve s ekkor esett le, hogy éppen Mia és Eva lakrészében voltunk.


Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen későn sikerült hozni a folytatást, de meg kell nektek ezt szoknotok, mert iskola időben nem igen van időm írni, amit nagyon is bánik, mivel az írás a szenvedélyem.
Remélem, hogy legalább tetszett nektek ez a kis rész, bár tudom, hogy megint nem voltam nagyon kedves, de nem tehetek róla. 
Egyszerűen szeretem az ilyen izgalmakat!
Várom a véleményeket!
                                         Csók: C








2017. augusztus 31., csütörtök

XV.Fejezet


MIA


Havana
Órákig üldögéltünk a kanapén, s mind a gondolatainkba feledkezve. 
Nekem azon kattogott az agyam, hogy mégis mit teszek ezek után?
-Nem feleltél - motyogta Ben a néma csöndben. -Miért?
Miért?
-Ha elmondanám, akkor utálnál - feleltem, majd a tenyerembe temettem az arcomat, hogy még pokolibban érezzem magamat.
-Tennénk egy próbát? - kérdezte, majd megragadta a karomat.
Hirtelen érintése miatt megrezzentem. 
-Miért? - kérdeztem, amikor felnéztem rá.
-Mert szeretném - felelte, így kénytelen voltam belekezdeni.
Mindent elmondtam neki kivéve egyet. Nem említettem Jokert.
Elmondtam neki, hogy egy titkos szövetségnek dolgozok, akik arra bíztam meg, hogy nyomozzam ki a titkait. Ezért voltam ott ahol, és ezért tudtam azt, amit. 
-Akkor szándékkal lettél a cselédünk, ugye? - kérdezte tőlem Ben, miközben az ujjait tördelte.
-Igen - feleltem. -De van valami, amit szándék nélkül tettem.
-Még pedig mit? - kérdezte a fiú, amikor könnyes szemeivel rám nézett.
Annyira bántam mindent!
-Beleszerettem valakibe, akibe nem kellett volna - válaszom hallatán tágra nyíltak a szemei, remegő kézzel simitott végig az arccsontomon, s húzott magához egy lány, de mégis szenvedélyes csókra.
A cselekedetünk még szenvedélyesebbé vált, amikor kezei vándorútra indultak. 
A combomról haladt felfelé egészen a melleimhez. Megmarkolta őket, s közelebb húzódott.
-Tori már biztosan alszik - suttogta. -Lenne kedved egy menethez? 
Igen lenne, de még mennyire! 
Nem feleltem, de úgy vélem, hogy a szapora lélegzetvételeimnek köszönhetően tudta a választ, mivel a következő pillanatban már alatta feküdtem a kicsi kanapén egy szál melltartóban és bugyiban. 
-Tudod néha úgy érzem mintha ki lennék szolgáltatva - jegyeztem meg.
Ben értetlen tekintettel nézett rám a homályban. 
-Nem értelek - felelte.
-Az adoniszi tested alatti rabod vagyok - suttogtam, amire Ben szélesen rám mosolygott.
-Szerintem inkább szerencsés vagy - lehelte a fülembe.
Kicsatolta a melltartópántomat, s letépte rólam a bugyimat, így csupaszan feküdtem alatta.
Egy kis idő után, aztán ő is csupaszan feküdt felettem.
-Nem érdekel, hogy ki vagy, de kérlek bizonyítsd be, hogy valóban szeretsz! - kérlelt, amire magamhoz húztam egy lány csókra, s megvártam, amíg tövig belém hatol. 
Forró lángok csaptak fel a testem minden egyes szegletében.
-Hihetetlen vagy! - üvöltöttem fel, de ő rögtön be is fogta a számat, mivel a szomszéd szobában éppen Victoria aludta az igazak álmát. -Bocsánat! 
-Semmi baj - felelte, s végigcsókolta a nyakamat, mialatt ütemesen mozgott bennem.
Hihetetlen, hogy ez tényleg ismét megtörténik.
Azt gondoltam, hogy örökké megutál, de nem. Talán, ha említettem volna Jokert. 
Bele se merek gondolni, hogy talán pont e miatt lenne vége mindennek. 


***

A nap sugara beszűrődtek a nappaliban lévő egyetlen apró ablakon, így adva egy kis fényt.
Ben még aludt, így  meg tudtam csodálni tökéletes testét és arcizmát. 
-Mennyire tökély - suttogtam, miközben végig simítottam a felsőtestét, de eme tettemre kissé felébredt, így inkább hagytam aludni.
Elhagytam a kanapét,felöltöztem, bementem a konyhába, s kinyitva a hűtőt semmit sem találtam. 
Kifosztotta az hűtő egész tartalmát ez az alak?
Nem tehettem mást, minthogy keresek egy kisboltot és veszek valamit enni. 
Mivel nálam nem volt pénz, ezért kölcsön vettem attól a fiútól, akivel az este szeretkeztem, de reménykedni tudtam csak abban, hogy nem veszi, majd rossz néven a ,,lopást".
Kilépve a házból egy kis keresgélés után leltem egy kis boltra.
Belépve az apró helyiségbe egyenesen az élelmiszerek felé vettem az irányt.
Találtam kenyeret, paprikát, paradicsomot és szalámit. Talán ennyi bőven elég lesz. 
A talált kosárban lévőkkel indultam a kasszához, de egy igen vonzó részleghez jutottam.
Nem vagyok benne biztos, hogy önszántamból, de az üvegek tartalma vonzott.
Whisky, vodka, tequila, rum, bor és sör. Micsoda választék. 
-Egy üveg vodka csak nem ártana meg - motyogtam az orrom alatt s egy vodka felé nyúltam.
-Hadd segítsek - mondta a mellettem álló férfi és levette nekem a magas polcon lévő üveg vodkát.
-Köszönöm - köszöntem meg, de amint felnéztem az illetőre egyből elsápadtam.
Szeretnétek tudni, hogy ki áll előttem? 
-Mégis mi a fenét keresel itt Joker?
-Ezt én is kérdezhetném tőled Mia - válaszolt s a kezembe nyomta az üveg alkoholt.
Mérgelődve vettem el tőle és tettem bele a kosaramba.
-Mennyire bántana, ha azt mondanám, hogy nem tartozik rád? - kérdeztem.
Erre ő hangosan felnevetett, majd neki lökött a falnak és nem engedett.
-Tudod, hogy nekem dolgozol csillagom. - felelte.
Most komolyan mi a fenét mondhatnék neki?
-Victoria. - nyögtem ki, amire Joker értetlen tekintettel nézett rám. -Miatta vagyok itt.
-Mégis miért?
-Nem akarom elmondani - motyogtam, mivel megfogadtam, hogy nem köpöm be többet Bent.
Elég annyi ok, hogy nem utált meg azért, mert hazudtam. Nem tehettem meg ezt vele. 
-Pedig kurvára elfogod nekem mondani te mocskos kurva! - üvöltötte Joker.
Eme tette miatt sikoltottam fel, aminek következtében többen is felénk néztek.
-Ugye nem akarsz elintézni az emberek szeme láttára? - tettem fel a kérdést, hiszen biztos voltam benne, hogy bármikor képes lenne megütni akárhol csak tud.
-Úgy gondolod, hogy képes lennék rá? - kérdezte egy kissé lágyabban.
-Nem gondolom, hanem tudom. - feleltem.
Joker eltávolodott tőlem és már indulni készült. Ahogyan én is, de nem tehettem.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét neki nyomott a falnak, de most valami olyat tett, amit még álmomban sem mertem volna gondolni. Egyszerűn csak megcsókolt. Megcsókolt.
Az agyam szerencsére tudatában maradt, így sikerült ellöknöm őt magamtól tiszta erőmből.
-Gondolhattam volna - nevettem fel, de nem értettem, hogy miért.
-Mégis mi ilyen vicces?
-Tudom, hogy undorodsz tőlem, de mindig is vágytál volna erre - felelte végig mutatva a testén, ami szent igaz tényleg egészen dögös volt. -Dave és közted sosem volt testi vonzalmon kívűl semmi, mivel sosem bírtátok egymást igazán.
Bökd már ki azt a szent szar lényeget!
-Letepertél volna, ha nem lenne a szíved valakié - felelte, mire egy kissé meginogtam.
Nem lehet, hogy ennyiből leesett neki, hogy oda vagyok valakiért.
-Hazugság - lihegtem.
-Nem vagyok benne olyan biztos - felelte s megragadta a nyakamat.
Nem hiszem el, hogy nem voltam képes eltüntetni. 
-Szeretkezés közben szívta ki a nyakadat a célpontunk, ugye?



BEN

Boys
Reggel arra ébredtem, hogy Mia sehol sincs. 
Mindenhol megnéztem, de nem volt se a házban, se a kertben. 
Lehet, hogy haza ment?
Miután magamra aggattam a bokszeremet, bementem a konyhába, hogy élelem után kutassak, de a hűtő üres volt.
Lehet, hogy Mia elment venni valamit? 
Na, de miből is tellett volna rá neki, nem igaz? - gondoltam magamban, aztán gyorsak le is csekkoltam a pénztárcámat.
-Hát persze - nevettem fel, amikor észrevettem, hogy egy kis összeg hiányzik belőle, de nem is kerítettem neki nagy ügyet, hiszen közös érdek miatt lopott tőlem pénzt, és nem magának valamire. Remélem. 
Éhezve ültem vissza a kanapéra s kapcsoltam be a telefonomat, ami több, mint tíz hívást jelzett.
Minden nem fogadott hívás a szüleimtől jött.
Most akkor szépen vissza is hívom őket. Legalábbis anyát biztosan. 
Harmadik csöngésre vette fel nekem s idegesen szólt bele.
-Mégis hol a bánatban vagy fiam? - kérdezte.
-Neked is szép napot anyu - feleltem, majd elfeküdtem a kanapén.
-Tudod, hogy mennyire aggódtunk érted? Se egy hívás, se egy üzenet, hogy mégis hol vagy. 
-Biztonságban vagyok - feleltem, de anya nem tágított.
-Eva szerint biztosan a kórházban vagy a másik cselédünkkel, de tegnap este bementünk oda és nem találtunk titeket sehol sem. Kérlek mondd meg az igazat fiam! - kérlelt anyu.
Mit is mondhatnék neki? 
-Egy barátommal vagyok, de fogalmam sincs, hogy Mia hol lehet. -feleltem félig az igazat mondva, hiszen most tényleg nem tudom, hogy Mia mégis hol lehet. 
-Rendben van. Legalább, ha valamilyen oknál fogva összefutnál a cseléddel, kérlek mondd meg neki, hogy ha negyvennyolc órán belül nem térne vissza a házba, akkor ki lesz rúgva. 
Leesett az állam, ahogyan anya kimondta ezeket a szavakat.
-Nem teheted ezt meg anya - feleltem.
-Dehogy nem fiacskám - válaszolta, majd letette a telefont és többet nem is keresett az nap.


***
Miután megmosakodtam és felöltöztem, szereztem egy üveget, amibe csapvizet töltöttem s bevittem a hálószobában alvó leánynak, aki már nem is volt annyira ,,alvó leány"
-Jó reggelt Tori! - köszöntöttem, majd oda adtam neki a vizet, hogy igya meg.
-Köszönöm - elvette tőlem és szinte az egész tartalmát kiitta belőle.
Amikor vissza adta, felült az ágyon és hatalmasat ásított. Édesen festett. 
-Jót tett neked az alvás? - kérdeztem tőle, amire kedvesen rám mosolygott. 
-Azt hiszem, hogy igen -felelte, majd halkan felszisszent, amikor még jobban felült az ágyon. 
-Megnézhetem őket? - kérdeztem utalva a sebeire. 
-Igen - felelte, majd hagyta, hogy levegyem róla a pólót. 
Egy szál melltartóban ült előttem, de próbáltam nem erre gondolni, hiszen a szívem már másé.
Bárkivel s bárhol vagyok mindig is Mia jut eszembe. 
-Szabad? - kérdeztem, majd lassan végígsimitottam a hasán, hátán, vállán és nyakán lévő sebein. 
Minden pillanatban tudatta velem a nem múló fájdalmait. 
-Megengeded, hogy kitisztítsam a sebeidet? - kérdeztem tőle, de nem kellett másodszor is kérnem.
Szinte könyörgött azért, hogy segítsek, így miután megtaláltam az egészségügyi dobozt máris neki kezdtem a hosszú, de hasznos fertőtlenítésnek és kötözésnek. 
Háromnegyed órába tellett, de megérte. 
-Köszönöm Ben - mondta a lány, majd visszadőlt az ágyra. -Nem hoznál valamit enni?
-Hoznék én, de nincs itthon semmi -feleltem. - Mia biztosan hoz nekünk majd valamit. 
-Mia? - kérdezte Tori. - Az a lány, akiről áradoztál nekem? 
-Igen az a lány - feleltem, majd ráültem az ágyra, hiszen tudtam, hogy innen nem szabadulok.
-Mit keres itt? - kérdezte Tori kíváncsi tekintettel. 
-Tudod, ott volt az épületben. Ha nem lett volna ott, akkor már mind a ketten hallottak lennénk, de ő volt az a személy, akinek az életedet köszönhetem. Talán sosem tudnám viszonozni ezt neki. 
-Biztos vagyok benne, hogy már kellőképpen megadtad neki azt, amire vágyott - felelte Tori, amire egyből a tegnap este jutott az eszembe.
-Tehát mindent hallottál? 
-Úgy bizony - kuncogott, majd a vállamra tette a kezét. - Hihetetlen, de úgy hiszem, hogy számodra ő az a lány, akit mindig is kerestél magad mellé Ben. Nem Bettany az, hiszen őt soha sem szeretted, mert akkor nem lettél volna képes gyönyörhöz juttatni engemet a mosdóban, nem rémlik? 
Oh dehogy nem rémlett. 
Az első pillanata annak, hogy megcsaltam valakit. Victoria törte meg azt a kapcsolatot. 
Ő lett a szeretőm. A legkedvesebb szeretőm.
-Igazad lehet - feleltem, bár biztos voltam benne. Tudtam, hogy igazat mond. 
-Csak ígérd meg nekem, hogy sokkal több figyelmet szentelsz neki, mint nekem. Hidd el nem vagyok én olyan fontos személy, hogy akár életem is legyen. A párom egy mocskos gazember, gyermekek sem lehet soha s neked sem tennék jót, ha veled maradnék. 
-Tori mégis miről beszélsz? - kérdeztem tőle meglepetten. 
-Mivel már nem leselkedik rám több veszély, így ténylegesen itt ahogyan az országot. 
-Hova mennél? - nem tehettem róla, de könnyezni kezdtem. 
Ő volt nekem a mindenem. Az egyik mindenem. 
-Uganda elsőre megteszi - válaszolta, amire egyből leesett az állam.
Uganda nagyon messze van.
-Miért teszed ezt velem, ha? - már mondhatni pityeregtem, így szorosan magamhoz vontam egy ölelésre, amivel talán magamhoz láncolhatom őt örökre. 
Tudom, hogy gyerekes amit művelek, hiszen ő csak egy szerető, de nekem akkor is több.
Ő mutatta meg nekem az élet mocskos oldalát. Mindent tőle tanultam meg. 
Ő miatta váltam azzá, akivé. Nekem pedig tetszett ez az énem. 
-Nem maradnál mégis a kedvemért? - kérdeztem tőle még szorosabban vonva magamhoz. 
-Pont miattad nem akarok maradni Ben. Hidd el, hogy ezt érted teszem. Csakis érted.
 -Értem? - eltávolodtam tőle, majd a szemeibe néztem. 
-Igen, érted - felelte, majd lágyan megcsókolt.
Ártatlan csók volt, de sokat jelentett számomra. 
-Szeretlek - suttogtam, de természetesen valakit igenis jobban szerettem. 
Tori az a lány az életemben, aki megmutatta a valódi énemet s elvezetett ahhoz a lányhoz, akit úgy hiszem, hogy örök életemben szeretni fogok. Mia a végső állomás az életemben. Tudom.
-Mégis mi a fene folyik itt? - kár, hogy nem ennyire egyértelmű mások számára. 
Hirtelen távolodtunk el egymástól Torival, majd egyszerre néztünk a szobában álló lányra. 
Egy zacskó élelmet szorongatott s könnyes tekintettel méregetett minket. Istenem Mia!
-Megtudom magyarázni! - szabadkoztam bármennyire is tűnt lehetetlennek.
-Felesleges - felelte, majd kiviharzott a helyiségből.


Sziasztok!
Ugye hamarosan iskola, így szinte alig lesz időm írni nektek.
Legközelebb nem tudom mikorra várható a folytatás, de igyekszem!
Remélem, hogy ez a rész is tetszett nektek!
UI: Melyik szereplő a legszimpatikusabb számotokra?
                              Csók: C. 












2017. augusztus 20., vasárnap

XIV.Fejezet



MIA

Waterfall
Nem hittem el, hogy minden rendben van vele, hiszen láttam a szemében, hogy valami nagyon nem oké. 
-Biztos? -tudni akartam, hogy mi történt.
-Biztos - felelte, majd megvakarta a halántékát. -Jobb lenne hazamenni, mert a szüleim nem néznék jó szemmel, ha kiderülni hogy együtt voltunk. -mondta, amire egyetértettem vele. 
Együtt indultunk vissza a tömegközlekedés segítségével, majd egy bő fél óra múlva már ,,otthon" is voltunk. 
Szerencsére senki sem volt már ébren, így sikerült mind a kettőnknek szerencsésen felmenni az emeletre, majd bemenni a lakrészünkbe. 
Amikor beléptem az ideiglenes szobámba nem gondoltam volna, hogy Eva ébren van, ezért egy kis sokk keretében vettem észre, hogy a lány a falnak támaszkodva méregetett dühös tekintetével. 
-Hogy-hogy még nem alszol Eva? - kérdeztem tőle, majd elkezdtem levetkőzni előtte.
-Szerinted? - kérdezte ingerülten. -Egész nap falaznom kellett neked, hogy Maria és Greg ne vegye észre, hogy te csak úgy egyszerűen leléptél innen!
-Megtudom neked magyarázni - feleltem, majd magamban még jó alaposan átgondoltam a dolgokat, hiszen nem voltam benne biztos, hogy tudnia kéne a nővéremről és a ház urának fiáról.
-Kezdtek türelmetlen lenni Mia - idegeskedett, így kénytelen voltam belekezdeni a mondandómba.
-Kaptam egy üzenetet, hogy a nővérem aligha él, így nem tehettem mást, mint hogy elmegyek és vele maradok, amíg csak lehet - feleltem, amire Eva arcizmai megenyhültek.
-Ugye most már jobban van?
-Szerencsére igen - halvány mosollyal feleltem neki, amire ő megvakarta a halántékát és rákérdezett arra, amiről már tényleg nem akartam neki beszélni.
-Ben veled volt, ugye? - kérdezte, majd hozzátette. -Mert láttam, ahogyan elrohant utánad.
Remélem nem jön rá, hogy titkos viszonyt folyatok vele.
-Igen velem volt - mondtam. -De csak mivel beszélgettünk és gondolom kíváncsi volt, hogy hova rohantam el, elvégre ki ne lenne az, ha egy beszélgetés közben lépne le a társalgó társa?
-Igen, ez igaz - felelte Eva, majd fáradtságára hagyatkozva bedőlt az ágyába.
Én is bedőltem az ágyamba, majd nagy nehezen, de engem is elnyomott az álom.

***
Egész nap szinte mindig Eva helyett dolgoztam, hiszen így volt fair, így a hosszú mozgalmas napom után fáradtan dőltem bele az ágyamba, de valamilyen oknál fogva nem igen nyomott el az álom.
-Francba! - dühösen masszíroztam meg az homlokomat, majd hangosan felmorogtam. 
Ekkor hallottam lépteket a folyosóról, így gondoltam megnézem, hogy ki az. 
Belebújtam a mamuszomba és pizsamámban néztem ki a sötét folyosóra, ahol egy alakot láttam lemenni a lépcsőn, így úgy döntöttem, hogy követem őt. 
Amikor én is oda értem a lépcsőhöz és kimentem utána a kertbe láttam, ahogyan beül egy furgonba. 
Tudtam, hogy csak egy valaki lehet ilyenkor. Ben valamiben sántikált. 
Megnéztem a telefonomon lévő időt, majd gyorsan felhívtam egy taxist, hogy azonnal érkezzen meg.
Öt perc múlva már itt is volt a ház előtt, így még sikeresen be tudtuk mérni, hogy merre is halad Ben. 
A taxis tisztességes távolságból követte őt, így nem tünhetett fel neki, hogy valaki követi. 
Pár utcányi távolságot tettünk meg, amikor az előttünk lévő kocsi megállt egy raktár előtt, majd kiszállt belőle a srác és bement a hatalmas nagy épületbe. 
-Köszönöm a fuvart! - a pasi kezébe nyomtam a pénzt, majd kiszálltam onnan és követtem Bent. 
Kissé félelmetesnek tartottam a sötét, lepukkadt raktárban lévő csatangolást, így abban reménykedtem, hogy hamar megtalálom Bent. 
Csacskaringós folyosók végül kivezettek egy nagy térségbe, ahol sok-sok doboz volt. 
-Nagyon para ez a hely - gondoltam magamba, majd inkább bekapcsoltam a telefonomat. 
A zseblámpa funkció segített egy kis fényt adni a rémisztő sötétségbe. 
Pár lépést tettem csak meg, amikor lépteket hallottam, így gyorsan meglapultam a közelben lévő dobozok mögött, majd türelmesen vártam.
-Franc egye meg, hogy mindig nekem kell az unalmas munkát végeznem - mérgelődött magánban a pasas, majd leült az egyik dobozra és össze-vissza szidta a felettesét.
Bizonyos Alexet emlegetett. 
-Oh haver. Szar ügy -motyogtam, majd egyszer csak megszólalt a telefonom azt jelezve, hogy hívnak, így amilyen gyorsan csak tudtam kinyomtam. De nem voltam túl gyors
A pasas meghallotta és a következő pillanatban már mellettem is termett.
-Szia cica van gazdád? - kérdezte pajkosan, majd megragadta a karomat és felrántott magához, így a kezemben lévő telefon hangos puffanással ért földet. Ennyit erről.
-Eressz el te mocskos szarházi! - kiabáltam, de erre ő csak hangosan nevetett, majd neki lökött a dobozoknak, így hamarosan már a földön hevertem.
-Nem tudom, hogy ki vagy, de nem hiszem, hogy Alex örülne neked - mondta, majd elővette a zsebében lapuló pisztolyt és rám szegezte. Azt hiszi, hogy ilyen egyszerű? 
-Pont az a gond, hogy nem ismersz engem -  feleltem, majd felálltam és egy bonyolult mozdulat keretében téptem ki a kezéből a fegyverét, majd lelöktem a földre és lelőttem.
Megöltem őt.



BEN

Heathens
Itt volt az idő.
Kikeltem az ágyamból, nyomtam egy csókot Bettany arcára, majd felöltözve vettem magamhoz a fegyveremet.
Szerintetek képes lettem volna lopni apámtól? Nem. 
Ezért kellett a fegyver. 
Kimentem a lakrészemből, majd lementem a lépcsőn és kilépve a házból, beültem apa kocsijába, majd elindultam arra a helyre. 
Nem volt olyan messze tőlünk, így egy idő után már meg is érkeztem az öreg, elhagyatott raktárépülethez.
Belépve aztán szinte semmit sem láttam, ezért elővettem a telefonomat és benyomtam a lámpámat, hogy az segítsen.
Végig menve a folyosókon egyszer csak egy hatalmas nagy teremhez értem.
-Itt vagyok! - kiabáltam, hogy tudtára adjam nekik.
Pár pillanat múlva már előttem állt Alex és a két másik társa. Tom és Kevin.
-Féltem, hogy nem jössz el - mondta Alex széles mosollyal.
-Nem tehettem mást -sziszegtem a fogaim közt, majd a zsebemben lévő fegyveremhez nyúltam.
-Hoztad a megbeszélt összeget? - kérdezte Alex kíváncsi tekintettel.
-Látni szeretnéd? - tettem fel a kérdést, majd előrántottam a pisztolyomat, de ő is így tett.
Alex is előrántotta az övét.
-Gondolhattam volna, hogy nem leszel képes lopni az apádtól - mondta Alex.
-Sosem lennék képes rá - feleltem, majd még szorosabban fogtam a fegyveremet, hogy bármelyik pillanatban meghúzhassam a ravaszt.
-Hát persze. -  felelte Alex, majd elküldte a fiúkat, hogy idehozzanak valamit.
Vagy inkább valakit.
Pár perc múlva már Tori is a köreinkben volt összeverve, megkötözve.
-Mit tettek vele? - kérdeztem, majd megéreztem, ahogyan egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
Nem bírtam látni, ahogyan fest.
-Oh csak nem elérzkékenyűlt a kicsi Ben? - kérdezte Alex lebiggyesztett ajkakkal.
-Soha - morogtam még mindig szorongatva a fegyveremet. -Engedd el őt!
-Ha megkapok a pénzemet, akkor - felelte Alex, majd lelökte Torit a földre.
A lány halkan felnyögött a fájdalom miatt.
-Na mi lesz? - kérdezte Alex. - Tudod, ha nincs itt a pénz, akkor kénytelen leszek megölni őt.
A rohadt életbe csak azt ne!
-Alex nem teheted ezt - kérleltem. - Talán lehetne más mód is erre az egészre.
-Na és mi lenne az?
Abban a pillanatban, hogy Alex feltette ezt a kérdést valaki meglőtte Kevin térdét.
-A kurva életbe! - üvöltött fel a srác, majd a földre rogyott.
A következő pillanatban Tomot is eltalálták, aki szintén a földre esett.
-Mégis mi ez az egész? - kérdezte Alex dühösen, de nekem fogalmam sem volt róla.
-Nem tudom. - feleltem.
Alex nem hitt nekem. Azt gondolta, hogy ez az én művem, ezért meghúzta a ravaszt.
Szerencsére nem talált.
-Esküszöm, hogy nem tudom! - üvöltöttem, majd én is megakartam húzni a ravaszt, de valaki más tette meg helyettem, mert meglőtte Alex vállát, aki erre elengedte a fegyverét, majd meghátrált.
-A rohadt életbe! - kiabálta, majd előrántott egy kést a zsebéből és megvágta Tori nyakát.
Felüvöltöttem, amire előugrott az a valaki, aki mind végig itt volt.
Felismertem a sötét fürtöket és a gyönyörű vonásokat. Mia. 
A lány fürgén futott Alex közelébe, hogy megállítsa őt, ezért amilyen pontosan csak tudta meglőtte.
Valahol a szíve közelében tehette meg a halálos lövést, mert a következő pillanatban a földre zuhant.
-Nem hiszem el - oda mentem, hogy jobban szemügyre vegyem a történteket.
-Szép álmokat Alex - mondta neki Mia, amire a srác ott helyben kilehelte a lelkét.
Döbbentem figyeltem az eseményeket.
-Gondolom te vagy az a bizonyos Victoria - mondta Mia Torinak, amire a lány a földre zuhant.
Megijedtem, így eltéve a fegyveremet a lányhoz futottam és felvettem a karomba.
Vele álltam fel, majd indultam kifelé figyelmen kívül hagyva az utánam lépkedő Miat.
-Hé Ben! - nem érdekelt, hogy mit akar. -Megállnál egy pillanatra?
Nem figyeltem oda. Csak minél hamarabb biztonságban akartam tudni Torit.
-Nem hallod, hogy mit mondok?! - idegeskedett Mia, amire dühösen megtorpantam.
Nem hitte volna, így neki ütközött a hátamnak.
Megfordultam és a szemeibe néztem.
-Mit akarsz, ha? - kérdeztem tőle. -Elmondani, hogy mégis mit kerestél itt?
A lány nem felelt.
-Jobb is, ha nem is mondasz semmit!

***

Egy régi barátomnak hála egy kis időre kibérelhettem a házát így oda felé tartottam a kocsimmal.
Két lánnyal együtt.
Az egyik volt Tori, akinek ez a kis menedék biztonságos lehet számára. Itt akartam meggyógyítani.
A másik volt Mia, aki olyan makacs, hogy mindenáron velem akart jönni. Nem bántam. 
Amikor megérkeztünk a helyre, bevittem oda és lefektettem a hálószobában lévő ágyra.
Nem igen volt nagy a ház, de éppen megfelelt az ápolására.
Volt itthon egy kényelmes szoba számára, egy kis mosdó, konyha és kötszer.
Nekem épp elég volt a nappaliban lévő kanapé és a polcon lévő üveg vodka.
-Mihez kezdesz most? - kérdezte tőlem Mia, amikor a kanapén ültünk.
-Hagyom, hogy kipihenhesse magát, majd megtisztítom a mocsoktól és vértől, hogy aztán ha már tiszta, akkor képes legyen mesélni nekem, hogy mit is tettek vele - feleltem.
-Elmondod, hogy ki ő neked?
-Nem - feleltem.
-Miért nem? - kérdezte tőlem a lány.
-Mert előtte arra lennék kíváncsi, hogy te ki vagy. - feleltem. -Mégis ki a fene vagy Mia? 


Sziasztok!
Nem is tudom leírni, hogy mennyire sajnálom a sok-sok késést. Remélem, hogy ez a rész eléggé elnyerte a tetszéseteket ahhoz, hogy megbocsássatok. 
Végre szerettem volna, ha minél előbb megtudja Ben az igazat.
Nos, még nem tudja, de lehet, hogy a következő részben igen. 
Kis ízelítő a következőből:
Lesz benne egy kis szex
                                       Csók:C.